Kendall Dobrev

❝Légy rossz és kerülj a pokolba, hisz ott több az ismerős!

Jellemem... Hogy is mondjam... Nem vagyok egy tipikus "anyu pici lánya" fajta, szeretem a kihívásokat, a kockázatot, és bevállalok minden durva bulit. Úgy mond két Kendall Dorbev van. Van egy, az aki kedves a barátaival és törődik velük. Szeret segíteni, és ha valami baj van akkor rá az ember mindig számíthat. Illetve van Kendall alteregója, a durva, bevállalós. Hát igen, két énem van. Általában az utóbbit használom, csak a nagyon közeli barátaimmal vagyok kedves, viszont az igazi barátaim azok mindig számíthatnak rám!
A gyerekkorom... 1995. Január 11.-én születtem New Orleans-ban. Gyönyörű téli idő volt, kint az utca csak csillogott a gyönyörű hófehér hótól, a gyerekek szánkóztak, hógolyóztak és élvezték a gyönyörű téli napot. Apám George, tanár volt a közeli iskolában, anyám pedig táncosnő és énekes volt. Imádtam mikor kiskoromban esténként esti dalokat énekelt. Gyönyörű hangja volt, az érintése mint az angyalé. Nála jobb anyát soha nem kívánhattam volna. Aztán beköszöntött a szüleim rémálma, kamaszodtam. Mikor kis gyerek voltam mindenki arra számított, hogy tipikusan egy jól nevelt lány leszek, aztán pofára estek mikor felfogták, hogy nem jött össze a számításuk. Nem nagyon tudtam magamat kontrollálni, rossz társaságba keveredtem és rossz irányba vittek el. Mindennap sminkeltem - és sminkelem is - magamat, általában a füstös sminket szerettem, a hajamat pedig mindig kiengedve hordtam. Az öltözékem volt az emberek szerint a legrosszabb. Kihívó, tapadós ruhákat vettem magamra, volt olyan is, hogy alig takart engem valami. - főleg nyáron - Nem voltam ribanc, azért annyi méltóság mindig volt bennem. Nem feküdtem le össze-vissza mindenkivel, csak kaphatónak mutattam magamat, de sosem voltam kapható! Mikor a szüleim már nem bírtak velem akkor be adtak egy internátusba. Utáltam is őket miatta, sosem gondoltam volna, hogy erre képesek lennének. Fél évet tudtam kibírni ebben a rohadt iskolában, aztán az egyik éjszaka megszöktem. Egyszerűen nem bírtam ki még egy napot a szüleim választott iskolában! Nem bírtam! Másnap el is kaptak, de legnagyobb örömömre ki is csaptak a suliból.
2 évig tanultam magán tanárnál, aztán sajnálatos módon a szüleim meghaltak egy autóbalesetben... Totálisan össze törtem, magamba zárkóztam. Nem voltam hajlandó senkivel sem beszélni, mindenkitől elhidegültem és csak bent ültem naphosszat a szobámban és néztem ki a fejemből. A nagy szüleim elhordtak pszichológushoz aki segített túl tenni magamat ezen az egészen. Eleinte utáltam a gondolatát is annak, hogy dilidokihoz járok, de mikor rendbe jöttem, és újra a régi lettem csak akkor fogtam fel, hogy a doki segítsége által tudtam túl tenni magamat ezen az egészen.
A szüleim halála után sokkal jobban belehúztam a tanulásba, be akartam bizonyítani, hogy újra a régi vagyok. A bevállalós, és jó tanuló Kendall Dobrev! Nem nagyon meséltem senkinek sem ezekről a dolgokról, mert nem akartam azt, hogy sajnáljanak, és hogy kivételezzenek velem, mert nem szorultam rá a sajnálatukra!
Idén végeztem a Gimiben, terveim szerint Főiskolába megyek tovább tanulni, oda ahová a szüleim mindig is el akartak küldeni. A végzős éveimet koptatva belépett az életembe az első igazi nagy szerelem. - legalább is én ezt hittem - 1 kerek évet voltam együtt Chris-el, nagyon szerettük egymást. Ő tanított meg szeretni. Ő egy mérföldkő az életembe, a szüleim után ő volt a legfontosabb személy az egész kis életemben. Vele volt az első igazi, érzelmes csókom. Vele voltam ÚGY először. És vele csináltam "rossz dolgokat" először. Elhitette velem, hogy csak engem szeret, és nap mint nap küzd azért, hogy ne veszítsen el. Elhitette velem azt, hogy bármit megtenne értem. Aztán egyszer csak megláttam a Facebook oldalán egy olyan képet amin egy csajjal smárol, és nem velem... Másnap kérdőre is vontam, hogy még is mi ez az egész, persze ő igazi férfi módjára letagadott mindent... Totálisan össze törtem, de nem voltam újra olyan mint a szüleim halála után. Inkább újra a vagány, bevállalós, pimasz, makacs énem lettem. És pont ezért mutattam Chris-nek, hogy magasról teszek arra, hogy mit tett velem.
A felejtés legjobb módja pedig egy kis utazás! Össze gyűjtöttem a pénzt és elmentem a Constantine hajóra. Azt mondták, hogy egy hatalmas luxushajó. És ez igaz is, hatalmas, és gyönyörű. Kíváncsi vagyok, hogy hogyan fognak telni az itteni napjaim, hisz barátokat már sokat szereztem, és láttam a minap egykét helyes végzős srácot is.

Elfogadva

❝Igazán kellemes volt végigolvasni a történetedet. Közvetlen volt mind annak ellenére, hogy az életedben nem csak egy megpróbáltatáson kellett átesned. Régen olvastam már líneáris sorrendben haladó élettörténetet, örülök, hogy te ezt választottad, s még a jellemedről és kinézetedről is ejtettél szót! Néhány helyesírási hibával találkoztam csupán, ami talán csak elgépelés, de megkérnélek, hogy ezeket javítsd, ha szabadidőd engedi.
Foglalj avit, az utaslistát is tölts ki, majd érezd jól magad a hajón és az oldalon!

Dorci