Oscar Valsh

❝Vérzik az orrod. Olyan dolgok járnak a fejedben, hogy a vérednek nincs kedve egy légtérben lenni velük.

Én nem tudom milyen, mikor érzéseket ignorálva tövig nyomod neki a lompost és a nevét hörgöd, mint egy állat, miközben erősen kapaszkodsz a gondolatba, hogy neked jelent valamit, neki is jelent valamit, tehát ennek az egésznek van értelme. Kokaintól kábult képpel dőlsz a hátadra, a plafont bámulod, mintha a legérdekesebb dolog lenne a világon és isteníted magadat, mintha te szartad volna a spanyol viaszt. Pedig csak egy újabb gazellát vágtál gerincre, aki másnap rájön, hogy ő volt a legszerencsétlenebb egyed a világon, amiért a te fogaid cincálták szét és nem egy olyan bikáé, akinek harapása, mint a kölyökkutyáé. Mocsok egy világ a mi a generációnk és túl sok flúgos részesül speciális ellátásban.

Amikor az ádámcsutkám megállás nélkül liftezik, mint a ludion, akkor tudom, hogy ő itt van és hogy figyel. Az inak ilyenkor érthetetlen módon feszülnek meg nyakamban, dobol a vér a fülemben és a szívem is megállíthatatlanul veri bentről a mellkasomat. Úgy érzi minden szervem, hogy intenzív mozgásukkal meg tudják váltani a világot, pedig saját elmém zavarásán és könyörtelen kínzásán kívül nem sok mindent érnek el. Annyit mondjuk biztosan, hogy spanglit tolok a számba és úgy csinálok, mint aki kurva nyugodt és kurva lezser, közben meg kiguvadt pislogókkal és száraz nyelvvel bámulom Tessát.
- Részvétem apukád miatt.
- Köszönöm - vagy mi? Ezt mondjuk, mert mást nem lehetne.
A tény, hogy az öreg testét férgek rágják, annyira sem hat meg, mint a kedvenc zoknim kiszakadásának gondolata. Egy újabb narkós szemétláda távozott a világból, aki egy rahedli pénzt vert el prostikra meg azok eltartására, meg a népszerűség fenntartására, miközben mind egy szálig tudtuk, hogy egy semmirekellő nyomorult. Próbálkozott még évekkel ezelőtt a seggem fényesre nyalásával, de az csupán addig meg, míg anyám gondolt egyet és félrekettyintett a matek tanárommal, aki szintén iszik, mint a gödény és füstöl, mint a gyárkémény - kit érdekel? Lényeg, hogy a teafilter többször is megmártózott az amfórában, ergo az öreglány igényei kielégítésre kerültek. Kevésbé kedvelt tevékenységeim közé tartozik végighallgatni az ilyen éjszakákat, miközben a tudat ott veri baltával koponyámat, miszerint én még mindig nem részesültem ilyen örömökben, pedig már a tizenkilencedik évemet taposom.
- Holnap indulunk. Félsz már? - pajkos fény csillan szemében. A lámpa elalszik a szobában, a glória semmivé foszlik feje körül és már csak a széles mosolyt látom belőle.
Álomittas - nem, inkább kokóittas - tekintettel pislogok rá és a hamarosan bekövetkező kangörcsön kívül nem sok mindentől félek. Pedig valóban kellene a holnapi hajóút miatt, ahova kellő protekció nélkül aligha kerülhettem volna fel. Az emberek nem vakok, főleg, ha belőtt sebek hegeit látják, vagy vöröslő szempárral találkoznak, amik kizárt, hogy egy közeledő kötőhártya gyulladás miatt legyenek. Az előítéletekből lakmározik a mai társadalom és én afféle főfogás vagyok, tekintve az eddigi dolgaimat, amik nem tartoznak a legális kasztba és amiknek feléről anyámnak fogalma sincs.
- Nem kifejezetten - vállat vonok, átadom a spanglit. Tessa mélyen beszívja a füstöt, ráharapok nyelvemre, mikor szemeim akaratlanul is ajkait mustrálják - Mark is jön? - leszarom-módjára teszem fel a kérdést, miközben az ideg szétvet és a kezem már ökölben.
A magas, sportos, teljesen-tiszta, kőgazdag és kőkemény Mark, aki éjjelente ezt a lányt döngeti, míg én legfeljebb a látványtól elégülhetek ki. Kérdés sem férhet hozzá, mennyire szeretném helyretenni az arcát már évek óta. Az egyetlen probléma, hogy mindez fizikai képtelenség számomra - satnya alkat, zéró-izmok és hasonlók.
- Másképp nem mennék - és eddig a percig etettem az agyamat a lehetőségekkel: nem kell neki az a baromarc, van esélyem, ez nem csak barátság, a hajón majd kialakul valami, a rossz jóra fordul, lesz ez még így se, és hasonlók. De a jelek szerint mindig a pénz a dukál és mindig dagadó bicepsz kell.
Bocsánat szépségem, ezt sosem fogom tudni megadni neked.

elfogadva

❝Éhesen faltam a sorokat. Teljesen levettél a lábammal, s reméltem, hogy még van tovább. A tökéletes lezárásnak ígért csattanó mondat viszont visszarántott a valóságba és... brr.. eszméletlenül jól megfogalmazott szerepjátékos példa volt ez! Már mehetsz is játszani a gyors foglalók után!