Megosztás
 

 Hope && Dorcas | S.O.S.

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Dorcas O. Balsey

Dorcas O. Balsey

Hi Darling, this is my name
❖ ADMINISZTRÁTOR & UTAS

❖ IDÉZET :
A penny for my thoughts, oh, no, I'll sell 'em for a dollar They're worth so much more after I'm a goner And maybe then you'll hear the words I been singin' Funny when you're dead how people start listenin'

Hope && Dorcas | S.O.S. A1_2014_1_26_cx2tyft7mv

Nem vagy ribanc, csak a sírodra azt írják majd, hogy "Először feküdt le egyedül"

: Hope && Dorcas | S.O.S. Tumblr_n3hixgYBfg1qib0lto4_250
❖ HOZZÁSZÓLÁSAIM : 94
❖ FELSZÁLLTAM A HAJÓRA : 2013. Aug. 30.
❖ KOR : 31
❖ AHOL MEGTALÁLSZ : A baj forrásának centrumában
❖ HOBBY : utazás | veszélybe kerülés & megmentésre szorulás | újságírás | kotnyeleskedés
❖ PÁRKAPCSOLAT : Nekem senki ne nőjön a fejemre...

Hope && Dorcas | S.O.S. Empty
TémanyitásTárgy: Hope && Dorcas | S.O.S.   Hope && Dorcas | S.O.S. Icon_minitimeKedd Jan. 28, 2014 10:16 am


Hope × Dorcas


- Mit is mondtál, hogy hívnak?
Számolás nélkül is meg tudom saccolni, hogy már legalább ezredszerre kérdezek rá a társaságomba fogadott férfi nevére.
- Louise. Louise Marsten.
Annyira édes volt. Fáradhatatlanul adott újra és újra kérdésemre választ. Egyszer sem tűnt fel hangjában több düh, vagy ingerültség, mint mikor először elégítette ki megjátszott kíváncsiságomat. Hűségesen járt lábnyomaimban, bújt meg árnyékomban, figyelte délutáni rutinnak számító vásárlásomat. Ha úgy gondolta figyelek, s a pillanat tört részénél – mialatt éltető levegőt szívtam magamba – több időt szenteltem neki, máris rázendített mondandójára.
A figyelmemet azonban minduntalan valamiféle újdonság kötötte le, ami szembe jött velem a hajó gerince mentén felhúzott bevásárlóközpont folyosóján. Egyik üvegkalickába beépített üzlethelyiség után látogattuk meg a másikat. A furcsa párosunk mellett elsétáló utasok sokkalta jobban megbotránkoztak kísérőm töretlen kitartásán, mint én magam. Belefáradtam, hogy időt szenteljek neki és megkérdezzem, miért követ. Éppen elég volt tudnom a nevét, hogy a ma estére szánt cikkemnek főszereplője legyen.
Legalább a mai napi témát is kimerítettem a gazdag férfiakból való gúnyűzés pontján. Ha már nem találtam megfelelő témát eltervezett könyvemnek, publicisztikáimmal kellett fenn tartanom a szívélyes közönség érdeklődését.
- De komolyan. Ha látta volna, hogy meddig bírtam tegnap este! – álmélkodott el emlékein, s jóllakott vigyorral arcán jelzett felém. Testével felém fordult, s hogy ingert váltson ki belőlem, közelebb lépett hozzám.
Miközben a kirakatba pakolt ezüst gyűrűket próbálgattam, egyszer csak orromba siklott férfias parfümének fűszeres illata. Elkerekedtek szemeim, s biztos voltam benne, hogy az az irományban helyet kapnak majd a sikamlós, perverz célzások, a férfias érvek és az erősebbik nem által büszkeségként felemlegetett éjszakák.
Szavai közül alig tudtam kiragadni néhányat, de az az apró részlet bőven elég volt ahhoz, hogy elkönyveljem magamban az átlagosnál is kéjsóvárabb férfinek. Természetesen ezt már nem tudtam némán tűrni, s felegyenesedve rápakoltam tenyeremet mellizomnak nézett, megereszkedett hájtornyára, a melltartó esedékes helyére.
- Fogja meg magát, tartsa meg tőlem a két méter távolságot, vagy a következő megmozdulásánál csomót kötök a pinduri farkára, és egy életre elmegy a kedve attól, hogy nőre nézzen. Maga fajankó. Maga arcátlan zaklató! – ujjaim begyével jókorát taszítottam mellkasán.
- Tartsa meg másnak az aberrált hozzászólásait.
Hátradobva vörös hajzuhatagomat hagytam magam mögött a férfit. Komolyan elhittem, hogy majd lemarad, nem követ tovább? Mikor lettem ennyire naiv?
Másodpercekre volt szüksége, s máris a nyakamban lihegett. Újra a kesernyés parfüm, cipője talpának szakadt csoszogása a fényesre mosott csempepadlón. Jaj Istenem, nincs nekem erre szükségem! Muszáj ilyen büntetéssel súlytanod csak azért, mert a bátyám hitelkártyája lapul tárcámban?
Válasz nem érkezett. Legalábbis Isten tengere változatlan maradt.
- De én a pókerről beszéltem! Megdupláztam apám hagyatékát…
- És ezt miért mondja el nekem? – botránkoztam meg szinte sértetten. Csak erre lennék jó? Hogy ilyen ostobaságokkal traktáljanak? Egy normális férfire lenne szükségem. Csak egyre… aki nem erőszakol meg, nem azért fekszik le velem, mert azzal mind a kettőnk „vállalata” jól jár, nem a bátyám, és nem ennyire kicsinyes, mint ez a… hogy is hívják?
- Gondoltam lenne a múzsám a ma estén, mikor megboldogult apám már amúgy megduplázott vagyonát az egekbe tornázom, és a luxushajó árával vetekedő összeggel térek nyugovóra.
- A-ha… és mi lenne a feladatom?
- Feladata? Na, de hölgyem… én nem kényszeríthetem semmire – jóízű kacagása bántón hatott rám. Melleim előtt egymásba font kezeimet felkaromon végigsikló, pihekönnyű cirógatása volt az egyetlen, ami miatt megfontolásra méltattam ajánlatát.
Gazdag. A közelségétől nem borul lila színbe testem több pontja. És csak szépen kell mosolyognom. Kár, hogy a szerencsejátékok szeszélyesek.
- Mivel győzzem meg?
- Szoknya van rajtam, nem modern kurtizán lepel
Egyszer a pénz lesz a vesztem.

Megállapításomat követően feladtam elveimet, s nyereségemre gondolva hagytam bekísérni magam egy fehérnemű üzletbe. Már sem érintett olyan kellemetlenül Mr. Marsten társasága – akinek a pénz szót követően hamar berögzült neve memóriámba.
Nem zavart, ha hanyag eleganciával átkarolta derekam, hogy úgy kísérjen végig a gazdag csipke- és selyemsoron. Fülembe suttogott mondatai nyomán kéjenc vigyor futotta el vörös ajkaimat. A férfi imázsát nem tették tönkre testemmel kapcsolatos bizarr fantáziálgatásai, vonásai is antipatikusból kedvesbe hajlottak.
- Ezeket már felpróbáltam.
Azzal egy nagy halomnyi fehérneműt nyomtam a kezébe.
- És én nem láthatom őket?
- Dehogynem, majd este. Ha nyertünk – szórakozottan csippentettem össze orrát egy pillanatra, s már bújtam is tovább a sorokat fekete combfix után kutatva. Hamar ráleltem a szexi kiegészítőre, s máris saját méretemnek megfelelőt kezdtem keresni.
Úgy tettem, mintha nem hallottam volna, hogy Louis telefonjához kapott. Így aztán azt sem tudhatta, hogy könnyedén hallom, amint szóváltásba keveredett az apjával. Az Apjával?!
Hazudott… hát persze, hogy hazudott. Melyik férfi ne hazudna, ha akar valamit egy fiatal nőtől?! A vásárlás helyett nekem is pszichológushoz kellene járnom, hogy leküzdjem a pénz iránti őrült szenvedélyemet.
Pillantásom megállapodott a nekem hátat fordító Louison, s egy pillanat alatt kerített hatalmába a düh. Méregtől paprikázott arccal állítottam meg a legközelebbi eladót, hogy legyen szíves kifizettetni a férfi kezébe halmozott, falatnyi darabokat, míg én még próbálok.
Üres kézzel indultam meg végül az öltözők felé. Mintha valaki előtt menekültem volna, úgy sompolyogtam be az első elhúzott függöny mögé. Elterveztem, hogy itt fogok ülni egészen a zárásig, míg a férfi meg nem unja a várakozást és el nem tűnik a szemem elől. Nem rendezhetek nyilvános disznóvágást… túl sok lenne a vér, Olly kártyáján pedig túl kevés ahhoz a pénz, hogy utána kártérítést fizethessek az üzletnek.
Még kikukucskáltam a függöny mögül, hátha Louise észrevett, de mivel senki nem követett, mély levegőt vettem. A sarokba állított ülőalkalmatosságot kerestem tekintetemmel, de akkor egy majdnem meztelen női testet láttam meg.
- Ez most rettentően ciki, de figyelj… ne sikíts. Dorcas O. Balsey vagyok – fogtam suttogóra hangomat, s máris nyújtottam kezem az ismeretlen nő felé, hogy bemutatkozzak. Legalább tudja, kire kell mérgesnek lennie. Nem mehetek ki innen. Ide hallom a közeledő lépteket.
Biztosra vettem, hogy Louise akadt nyomomra.

× remélem tetszik  naaa ×
Vissza az elejére Go down
https://the-constantine.hungarianforum.com
Hope Frost

Hope Frost

Hi Darling, this is my name
❖ UTAS

❖ IDÉZET : "White snow
I know
You're on a place where I just can't go
But I hope you do remember
your snow doesn't warm you in December
You are in pain
Take your life, take your life with cocaine
But I am who I am
so I do what I can, when I can
but I can't really do a damn thing"
: Hope && Dorcas | S.O.S. Tumblr_lxrj10nWQ71r23tzz
❖ HOZZÁSZÓLÁSAIM : 14
❖ FELSZÁLLTAM A HAJÓRA : 2014. Jan. 22.
❖ AHOL MEGTALÁLSZ : Óriásplakátok, mozivásznak, tv, rádió, de most éppen a Costantinon...
❖ HOBBY : A munkám a hobbym és az életem^^
❖ PÁRKAPCSOLAT : még csak az kéne...
: Hope && Dorcas | S.O.S. Tumblr_lxrj8mkxAi1r23tzz

Hope && Dorcas | S.O.S. Empty
TémanyitásTárgy: Re: Hope && Dorcas | S.O.S.   Hope && Dorcas | S.O.S. Icon_minitimeHétf. Feb. 10, 2014 10:55 pm



Dorcas & Hope




És tényleg létezik vásárlás terápiás célzattal. Ráadásul egyedül! Úgy volt, hogy Sierrával együtt jövünk, de sürgős dolga akadt. Nah igen, itt bukik meg eléggé az a csodálatos terv, miszerint milyen jó dolog, ha az embernek a legjobb barátnője a managere is. Általában felváltva dolgozunk, vagy inkább alvási időket leszámítva mindig, pláne mióta beütött a krach... Szóval így eléggé lehetetlen összeegyeztetni, hogy együtt tudjunk kikapcsolódni, viszont nekem szükségem volt valamiféle idegnyugtatásra. Már az, hogy fölkerültem a hajóra, bizonyos szinten megkönnyebbülést hozott nekem, annak ellenére, hogy tudom, valószínűleg itt is sokan ismernek, s talán sokan el is ítélnek, de itt talán kevésbé fenyeget az a tény, hogy valaki rám akad. Amúgy is itt van Sierra, aki egyben a személyi testőröm, pszichiáterem, családom, tanácsadóm... omg, pótolhatatlan egy csaj, ha nem lenne, ki kellene találni. Én neki köszönhetek mindent. Együtt indultunk el az úton, ő mint az ész, én pedig... hát a kirakati bábú. Viszont szeretem ezt csinálni. Szeretem a munkám, kivétel ugye a jelenlegi helyzetben, amikor legszívesebben egy lakatlan szigetre építenék egy kis bungalót, beülnék az egyik sötét sarokba, magamra húznám a takarót és csak előre-hátra dülöngélve néznék ki a fejemből. Valahol, a lelkem mélyén valóban ezt teszem, csak agonizálok. Viszont az a Hope, akit az emberek ismernek, nem tesz ilyet. Szóval akkor színészkedésre fel. Legyek az az ember, aki tisztára fogja mosni a nevét. Hiszen nem vagyok bűnös... A szó jogi értelmében nem...
A kabinomat már kora reggel elhagyom, szeretnék az elsők között reggelizni menni. Nem szeretem a nagy tömeget, viszont szeretek sokáig és lassan enni. Leülök az egyik félreeső asztalhoz, francia reggelit rendelek magamnak, s előveszem a kedvenc könyvem. Jane Eyre, igazi klasszikus. Már milliószor végigolvastam, de nem tudom megunni. Ez a nő, egyszerűen tökéletes, minden szempontból és mégis élethű és erős, de gyenge is és... Észre sem veszem a sorok falása közben, hogy máris meghozzák a friss croissant-t, a teavajjal, egy kis eperdzsemmel, s tökéletesen elkészített tejeskávéval. Az illat kavalkád azonnal beindítja a nyáltermelődésemet, minden annyira tökéletesen elkészített, hogy első látásra bele sem tudnék kötni. Nem tudom elképzelni, hogy csalódhatok majd az ízekben. Kecses mozdulatokkal kezdek neki a falatozásnak, miközben visszatemetkezek Charlotte Brontë csodásan megszerkesztett világába. Észre sem veszem, mennyire beletemetkezek a sorokba, együtt érzem Jane-el a féltékenységet, amikor látom, hogy Mr. Rochester mennyire jól eltársalog Miss Ingrammal, s annak ellenére, hogy már tudom a könyv folytatását, elönt a bánat, hogy talán a gőgös nő válik majd a ház asszonyává. Én talán kikapartam volna már a szemét a nőnek. Csak ne legyeskedjen az én gazdám környékén, mint valami nagyon idegesítő bogár. Kecses és jó származású bogár, de vajon ismeri az én Mr Rochester-em lelkét?
Összerezzenek, amikor az egyik szomszédos asztaltól hangosan csilingelő kacagás furakszik bele feszült hangulatomba. Kissé úgy érzem magam, mint aki valahonnan nagyon mélyről bukkant elő, s most döbben rá a világ felszínének apróságaira. A reggelim utolsó falatja még megvan, a kávém már hideg, az étterem pedig nyüzsög a szerelmespároktól, családoktól, idősektől, ügyvédektől és előkelő népségektől. A reggeli álmos pincérek már úgy manővereznek egyik helyről a másikra, mintha égetné a lábukat a padló, egy percnyi nyugtuk sincsen, mindig újabb és újabb feladattal bízzák meg őket, s mindezt ők csak illedelmesen mosolyogva fogadják, és úgy tesznek, mintha életük legerősebb mozgatórugója az lenne, hogy boldoggá tegyék az utasokat. Színészek ők is, a mindennapok színészei, akiknek nincsen kettes csapó, ha elrontanak valamit. Lehet, hogy ők az igazi művészek, akiknek példaképpé kellene válniuk, nem pedig a magunkfajta megcsinált személyeknek...
Úgy döntök, hogy a hideg kávémat még megiszom, de az isteni reggelim végét már nem kérem. Ez valami fogyókúrás módszer, ami rendesen fájdítja az ember szívét, de hát nincs mit tenni, ha egyszer meg akarom tartani az alakom. Megtörlöm a szám, szépen elhelyezem a szalvétám a tányérba, a kés alá, beteszem a könyvjelzőt Jane életének megfelelő lapjára, összecsukom, s intek a pincérnek - kedves arcú fiú, alig lehet nálam idősebb -, hogy fizetnék. Megkapja a maga kis borravalóját, majd szépen felállok, s a táskámba süllyesztett könyvvel indulok meg a terápiás kezelésem felé.
Megígértem Sierrának, hogy nem nézek bele újságba, nem megyek fel az interneten egyetlen hírportálra sem, elkerülöm a televíziókat, rádiókat és mindent, ami felvihetné a vérnyomásom, vagy éppen fuldoklásra késztetne. Néha előjönnék az asztmás tüneteim, ha túlságosan felizgatom magam. Sierra bezzeg kemény és úgy osztja ki a nála jóval idősebb és tapasztaltabb nőket és férfiakat, hogy én csak kamillázok, hihetetlen, hogy az én gebe, törékeny kinézetű, szeplős barátnőm egy igazi vaspáncélos amazon, aki rendesen odacsap, ha éppen arra van szükség, de beveti bűbájos mosolyát is, ha kell. Nála jobbat nem is kívánhatnék magamnak, s ez gyakran felveti nálam a kérdést, én vajon mivel viszonozom neki mindezt. Valaha képes leszek rá?
Jól van Hope, csak nyugalom, most éppen vásárolni indultál. Végül egy medencénél kötöttem ki, egy kis masszázzsal, szaunával, koktéllal és uborkás arcpakolással összekötött pihenésre. Gondolkodtam rajta, hogy fodrászhoz is elmegyek, de erről végül letettem. Ott a leggyorsabb a pletyka terjedési sebessége. Nem vagyok rá kíváncsi, hogy megírták e már, hogy "A gonosz bestia, a hidegvérű gyilkos megfutamodott a felelősség elől", vagy hogy "Gyászában mulatni ment a kétszínű színésznő". Persze tisztában vagyok vele, hogy ilyesmit nem írhatnak, mert akkor az én legkedvesebb barátnőm olyan pert akaszt a nyakukba, hogy többé semmilyen tekintéllyel nem rendelkeznek majd a bulvársajtó világában és még a jelenlegi vagyonukból is kiforgatja őket, de én mindig is féltem, hogy mikor fogok majd szembe találkozni valami ilyesmivel. Talán ennek is itt lesz majd az ideje...
Céltalan bóklászásom sokkal kényelmesebb időtöltés most, hogy a szervezetem megtisztult a méreganyagoktól, a bőröm pedig felfrissült, ráadásul görcsös vállaim sem kínoznak már a mozdulatok nagy részénél. Nah MOST jöhet a vásárlás.

Párkapcsolat híján egészen feleslegesnek is tűnhet, hogy én éppen szexi fehérneműt próbálgatok, de hát ha egyszer jót tesz a lelkemnek... Több színű, stílusú és anyagú szettel foglalom be az egyik fülkét, még néhány hálóinget is válogattam magamnak, hogy felfrissítsem a szekrényem tartalmát.
Kicsi, eláll a melltartó tömése, ez túl... kevés anyagból készült. Nem egyszerű dolog. Éppen egy fekete csipkebugyit és a hozzá tartozó fekete, pánt nélküli push up melltartót próbálgatom, amikor egyszeriben meglibben a függönye a próbafülkémnek, de olyan gyorsan vissza a zárul, ahogyan megnyílt, azzal a változással, hogy közben egy nő, lány belépett hozzám. Ledöbbenve nézem, ahogy még kiles, majd láthatóan megnyugszik. Igazság szerint majdnem felsikítottam a megdöbbenéstől, hiszen nem vagyok hozzászokva, hogy fehérnemű vásárlás közben besurranjanak hozzám. Az még egy dolog lenne, ha valami mániákus pasi lesne be, azt elintézném egy pofonnal, de ezzel a ténnyel kevésbé tudok mit kezdeni, mit csinál itt? Továbbra is megszeppenve nézem, ahogy felém fordul, s ő is meglepődik. Ő? Meglepődik? Hát mit gondolt, miért van behúzva a fülke függönye? Annyira megilletődök, hogy el is felejtek bármit is magam elé tenni, csak hallgatom szavait.
- Nem fogok... Hope... Hope Frost! - mutatkozok én is be, miközben kezet fogok vele, igazából eszembe sem jut átgondolni, hogy rendes nevemen mutatkozzak e be neki, hiszen ki tudja, lehet ez csak valami médiafogás, hogy aztán leszbikussággal vádoljanak meg, vagy ilyenek... NEM! Elég volt Hope! Ha így folytatod, be fogsz csavarodni teljesen, és ha akarsz, ha nem, tényleg bezárnak abba a bungalóba, amit néha annyira hiányolsz... Egyik kezemmel megigazítom göndör fürtjeimet, miközben megpróbálom összeszedni magam, hogy ne úgy nézzek ki, mint valami értelmi fogyatékos. - Ömm, nem azért, hogy megsértselek, vagy ilyesmi... de elmondod, mit csinálsz idebent? Mármint érted... egy foglalt próbafülkében... - kérdezem tőle kissé zavartan, de kedvesen, amennyire csak a helyzet engedi. Elvégre mondjuk nem követett el bűnt, vagy ilyesmit, de nem úgy néz ki, mint aki ki tervezne menni innen, már pedig a kép sehogy sem stimmel, bárhogyan is gondolkodom a dolgon. Egy próbafülke jobb esetben csak egyetlen személy magánszférájaként szokott szolgálni... Ez most éppen nem a jobb esetek közé tartozik.






->   Imádtam *-* Ne haragudj a lassú válaszért, azért remélem megfelelő lett ^-^   <-
Vissza az elejére Go down
Dorcas O. Balsey

Dorcas O. Balsey

Hi Darling, this is my name
❖ ADMINISZTRÁTOR & UTAS

❖ IDÉZET :
A penny for my thoughts, oh, no, I'll sell 'em for a dollar They're worth so much more after I'm a goner And maybe then you'll hear the words I been singin' Funny when you're dead how people start listenin'

Hope && Dorcas | S.O.S. A1_2014_1_26_cx2tyft7mv

Nem vagy ribanc, csak a sírodra azt írják majd, hogy "Először feküdt le egyedül"

: Hope && Dorcas | S.O.S. Tumblr_n3hixgYBfg1qib0lto4_250
❖ HOZZÁSZÓLÁSAIM : 94
❖ FELSZÁLLTAM A HAJÓRA : 2013. Aug. 30.
❖ KOR : 31
❖ AHOL MEGTALÁLSZ : A baj forrásának centrumában
❖ HOBBY : utazás | veszélybe kerülés & megmentésre szorulás | újságírás | kotnyeleskedés
❖ PÁRKAPCSOLAT : Nekem senki ne nőjön a fejemre...

Hope && Dorcas | S.O.S. Empty
TémanyitásTárgy: Re: Hope && Dorcas | S.O.S.   Hope && Dorcas | S.O.S. Icon_minitimeKedd Márc. 04, 2014 3:38 am


Hope × Dorcas


Teljesen hétköznapi dolog, hogy bemutatkozok valakinek, elmondom bájosan csilingelő nevemet, mosolygok hozzá és jól nevelten előrenyújtom kezem is. A helyzet nem mindennapiságát nem is a jól begyakorolt, általános társalgási kezdés okozta, hanem a hely, ahová beszorultunk, de inkább beszorítottam magunkat.
Nem törődve azzal, hogy a nő megbotránkozva méreget a pillanat erejéig tartó sokk után, egyre beljebb fúrtam magam, hogy aztán elérjem a tükör elé beépített fapadot. Arrébb tolva a ráhelyezett ruhakupacot, felkuporodtam egyik sarkába, így biztosítva helyzetemet. Lábaimat magam alá húztam, s még kezeimmel is átkaroltam őket, hogy le ne csússzanak a függönnyel nem fedett vonal alá, ahol a kíváncsiskodó pillantások belesvén furcsának találnák a két pár magassarkúba bújtatott lábfejet.
– Hope Frost? – ismétlem meg a tisztán elhangzó nevet, s néhány percig nyelvemmel ízlelgetem, s lenyelem a nyelvemen maradt adatokat. Nem sokból tartott rájönnöm, hogy nem hiába volt olyan ismerős mind arca, mind neve. De mielőtt még elkiabáltam volna társadalmi helyzetünkre vonatkozóan a kettőnk közt feszülő – egyelőre – fedetlen összeférhetetlenséget, még kedvtelve szemügyre vettem a nőben lakozó színészt és énekest. A mindig elérhetetlennek tartott hírességek világából, most ő sem volt több mint egy fehérneműt próbálgató fiatal lány. Sokáig nem értettem a lesifotósokat, mi örömüket lelik abban, ha olyan embereket fényképeznek, akik ugyanolyanok, mint Ő maguk. Aztán rájöttem, hogy pont ez vezérli őket. A társadalom célravezetése, másoknak is szeretnék megmutatni, hogy az operett álcája mögött, lemosva a sminket, visszaakasztva a ruhaállványra jelmezüket, nem többek, mint egy tinédzser, egy szerető apa. Ugyanazt a titulust töltik be az életben, mint a szomszédban élő Mrs. Smith.
Ezzel a kritikussággal vizsgáltam most Hope arcát is. Többször is elmerengve vonásain.
– Örvendek a szerencsének, Miss – rakoncátlan mosolyom volt az egyetlen, amelyből leszűrhette, hogy nyitott könyv számomra, már amennyire meg lehet valakit ismerni a bulvárlapok címlapjára szült cikkekből, hírekből, és az internetre feltöltött ál-adatlapokból. Titkolni akartam kilétemet, s jól tájékozottságomat az amerikai társadalom ügyeivel kapcsolatban, legalább még egy rövid ideig, hogy ne jusson azonnal eszébe a rengeteg disznóság, melyet kollégáim és kollegináim követtek el ellene, hogy az átlagember foga alá csámcsogni valót adjanak. Megértettem volna, ha rajtam – mint az újságírók és média személyiségek egy testbe öntött valóján – kívánna revánsot venni. És mi lett volna első gondolata? Hogy kilök az öltözők folyosójára.
A pletykált testvérgyilkossal előbb aludnék egy ágyban, minthogy visszakerüljek Louis kezei közé.
Erre a gondolatra, még rövid fintor is birtokba vette arcom finom vonásait.
Nem! Azt már nem!
Életemben először kívántam elhallgatni, hogy a publicisztika az életem.

– Ez a melltartó a nyakadba tolja a melleidet. Természetellenes – jegyzem meg féloldalas hanyagsággal. Nehogy azt higgye, kritizálni jöttem a nyilvánvaló tényeket, s hiúsága miatt kitegye szűrömet az általa előbb birtokba vett dobozból.
– De a színe… nagyon jól megy a sápadt bőrödhöz.
No, persze. Ha megsértettük, akkor köszörüljük ki az önbizalmon esett csorbát. Nem az én dolgom volt, hogy eljátsszam az őszinte nővért. Vagy mégis? Ki tudja, miután olyanja nincs is – hopp, ebbe belebuktam – talán szüksége van a véleményemre.
– Én most itt sem vagyok, fogalmam nincs, kivel beszélgetsz… az előbb is csak a lelkiismereted szólhatott – emeltem magasba ártatlanságom jelül kezeimet. Hangom úgy vált egyre cincogóbbá, suttogóvá, ahogy odakint közeledtek a léptek. Egy férfi köszörülte meg torkát a függöny előtt. Mutatóujjamat szoros „s” betűt formázó ajkaim elé emeltem, ezzel szólítva fel a lányt érdeklődésének félbe szakítására.
Vártam. Alig vártam a pillanatot, hogy elhaljon az odakintről érkező neszezés.

Lélegzet visszafojtva hallgattam, ahogy kopogás szűrődik át a vastag függöny melletti résen.
– Elnézést, ne ijedjen meg. Esetleg segíthetek a nem megfelelő ruhadarabokat visszaakasztani a helyére?
Hatalmas kő esik, nem is, egyenes zuhan!, le a szívemről, mikor rájövök, hogy csak egy eladó az. Miért kell nekem mindig őrültségekbe keveredni.
Sóhajt követve a fiatal nő felé fordulok.
– Van kint egy férfi, aki otromba… és követ engem. Már szinte zaklat. Nem erőszakolt volna meg, ha nem bólintok rá egy együtt töltött estére, de persze… szóval igényt tartottam volna némi juttatásra azért, hogy ágyba bújok vele. Csak éppen kiderült, hogy hazudott.
Vállat rántottam, miközben dacosan körbetekertem egy vörös tincset ujjam körül.
– Ne vess meg, valahonnan nekem is pénzt kell szereznem, ha már a bátyám nem bírja támogatni a hóbortjaimat, na meg aztán a főnököm sem finanszírozza az utamat. Azért tennem is kellene.
Valahol ez a helyzet, de nem is kellett volna őt ezzel traktálnom.
– Ne aggódj, hamarosan zár az üzlet, és aztán leléphetünk. Hacsak nem figyeljük ki, hogy mikor megy el az a tapló.
Hamarosan? Na, de Dorcas! Ne hazudj ekkorát...

× ne haragudj a késésért, tudod, hogy imádlak <3 ×
Vissza az elejére Go down
https://the-constantine.hungarianforum.com

Ajánlott tartalom

Hi Darling, this is my name


Hope && Dorcas | S.O.S. Empty
TémanyitásTárgy: Re: Hope && Dorcas | S.O.S.   Hope && Dorcas | S.O.S. Icon_minitime

Vissza az elejére Go down
 

Hope && Dorcas | S.O.S.

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Constantine :: ❖ we face our fears unarmed on the battlefield :: A Hajó gyomrában-