Lewis Marcus

Taps.
A tarkómról lefolyó izzadságot a pólómba törlöm. Mosolyogva meghajolok majd a nyakamat masszírozva sietek le a bárpulthoz, hogy igyak egy kortyot.
- Egy kólát, kérlek Diana – mosolygok a pultos lányra, mire ő elpirulva nyúl azonnal a hűtő felé.
- Köszönöm – mondom, miközben a szénfekete folyadékot önti a pohárba. Lassan a számhoz emelem, majd kortyolok az italból. A szénsav égeti a torkomat, majd lassan újra Dia-ra nézek.
- Hogy vagy? – ettől az egyszerű kérdésemtől is vörös lesz. Imádok szórakozni vele.
Halkan felkuncogok, ahogy végigmérem.
- Jól – cincogja. Szőke haját kezdi el csavargatni és a cipője orrát bámulja.
- Ennek örülök – mosolygok rá, majd az asztalra könyökölök. Végigfürkészem az arcát, mire hirtelen egy férfi felé fordul, hogy megkérdezze, mit szeretne. Persze ő nem is kért semmit.
Vállat rántva, nevetve visszahelyezkedem a székre.
Hirtelen oldalra fordulok. A hang jobb irányból érkezett és úgy hiszem nekem szólt.
- Szevasz.
Adam, az egyik legjobb barátom ül le mellém egy csajjal. Füstös smink, hat centis sarok, hosszú festett szőke haj, karcsú derék, formás mellek. Igazi bombázó.
Nem is csodálom. Adam nem az okosságáról, sokkal inkább a kinézetéről volt híres. Tapadtak rá a csajok. És ő ezt szépen ki is használta.
Kezet szorítunk, biccentek.
- Most egy percre hagyj minket cica – int a szőkeség felé, mire ő bosszúsan eltántorog a bár másik felébe.
- Maradhatott volna. Nekem nem lett volna ellenvetésem - nevetek, és a poharat újra meghúzom. – Egyébként új csaj?
- Ja. De elég idegesítő – mormolja, majd int Diana-nak, aki azonnal ki is hozza a búzasört.
- Egyébként mi szél hozott? – kérdezem, s szeme megcsillan. Letörli a szája széléről a habot, s a zsebe felé nyúl. Kisebb kutakodás után egy szórólapot vett ki belőle. Kiegyenesítette a gyűrött papírt, majd felém nyújtotta.
- Ez - egy hatalmas hajó van rajta, mellette szöveg.
- Constantine? Minek nekem egy luxushajóút? Amúgy sincs nekem ennyi pénzem – bökök a lapon lévő összegre.
- Bolond - rázza a fejét- Nem azt mondtad, hogy már unod ezt a bárt?
- De - bólintok, és elkezdem olvasni a szórólapot. Ár, valami reklámszöveg, képek a hajó belsejéről. Nem fogom fel mit akar.
- Még mindig nem értem mit akarsz ezzel a flancos hajóúttal.
- Hogy neked mindent a szádba kell adni - megfordítja a kezemben a lapot. A hátoldalon a személyzet listája van.
- Látod? Egy ember neve hiányzik onnan. És az az ember te vagy - nevet, és rám néz.
- Menjek el takarítónak? - húzom fel a szemöldökömet, mire ő homlokon csapja magát.
- Te tényleg ennyire hülye vagy? Ne is szólj, költői kérdés - néz felém, mivel már kezdtem volna visszaszólni. Még hogy én vagyok hülye... Mondja ezt az, akit mindig én húzok ki a szarból. Ha be van rúgva, akkor én viszem haza. Ha valamit elront -mint például mikor lerántotta az egész polcot- akkor én segítek neki megcsinálni. De én vagyok mindig a hülye.
- Nincs a személyzeti listán zenész. Elég jó kis fizu-t kaphatsz egy luxushajón. Ráadásul biztos vannak jó seggű, gazdag bigék. Jelentkezz Lew – kacsint.
- Én nem is tudom. Nekem megfelel ez a hely - nézek körül. Előttem áll a kis színpad. - Nem akarom itt hagyni a helyet. Öt évig kibírta velem a tulaj, nem kéne elmennem.
- Ne viccelj már! A fél életedet ebben a koszos és büdös bárban akarod eltölteni részeg tizenévesekkel? - rivall rám, én pedig sóhajtok egyet.
- Nem. De akkor is…
- Nem! Semmi de! Nem fogom hagyni, hogy itt cseszd el az életed. Azon a hajón van élet. Ha végeztél a „munkával”, akkor kiülsz a bárpulthoz, iszogatsz a gazdag emberekkel, jó csajokkal flörtölsz. Nehogy már olyan hülye legyél, hogy kihagyod! – ordít, és én meghökkenve nézek rá, majd elröhögöm magam.
- Hogy rohadnál meg, amiért ilyen vagy. Inkább el sem kezdek veled veszekedni, mert nem sülne el túlzottan jól a dolog.

Elfogadva

❝Üdv Lewis Örülök, hogy a barátod rábeszélt, hogy gyere a hajóra dolgozni, mert elkélnek az ilyen munkatársak Zenélgess csak, ismerkedj és élvezd az utazást, de előtte ne felejts el avatárt foglalni Jó szórakozást ^^