Sage Micah Pennington

❝Csodálkozol a kokainistán, s nem érted?
Gondolkozzál az okain is tán - s megérted!

Üres tekintettel néztem fel a plafonra, számra mosoly húzódott, aztán önkívületi állapotban dőltem a mellettem fekvő, eszméletlenül csinos lány melleire. Hónapok óta először kaptam meg újra az adagomat. A marihuána lassan bemondja az unalmast és a szervezetem immunnis lesz rá, így erősebb anyagra volt szükségem. Bjurman, a gyámom, a a rohadék gondoskodott arról, hogy olyan helyre kerüljek, ahol véletlenül se jutok az adagomhoz, de a suttyó arra nem gondolt, hogy nekem is meg vannak a saját kapcsolataim. Így került a képbe Wendy, akit valami oknál fogva minden egyes felkeresésem örömmel tölt el. Valahol New York környékén szállt fel a hajóra, táskájában heroin és kokain zacskókkal, hogy aztán együtt szállhassunk el.
Mocorogni kezdtem és lágy csókot leheltem a melleire, majd a mosdóba mentem. A tükörbe nézve ismerős arc köszöntött. Karikás szemek, beesett arc. Már megszoktam, hogy így nézek ki, mégis minden nőnemű lényt bevonzok.
Lenéztem a karomra. Jóformán a vénám tropára ment már. Lassan olyan helyet kell keresnem, ahol bejuttathatom az anyagot.
Sosem gondolkodtam el azon, miért jutottam erre a sorsra. Egyszerűen megtörtént. A szüleim meghaltak, intézetről intézetre jártam, nevelőszülők tömkelege próbált megváltoztatni, de egyiknek sem sikerült. 18 éves koromban végleg elhagytam Franciaországot és stoppal valamint lopások árán, eljutottam Amerikába. Díler lettem, közben használtam a cuccot. Sosem akartam leállni vele, vagy elvonóra menni. Az életem annyira elcseszett volt, hogy az egyetlen kiút a drog lett.
-Sage! Rosszul vagyok... - Botorkált ki Wendy mellém a mosdóba és mielőtt bármit szólhattam volna, telehányta a mosdókagylót. A haját fogtam, simogattam a hátát, aztán mikor már éreztem, hogy a légzése lenyugszik, a karomba vettem és lefektettem az ágyba.
-Hova mész? - Nyúlt a karom után erőtlenül, ahogy elléptem mellőle és a cigim után nyúltam.
-Úgy csinálsz, mintha bármi közöd is lenne hozzá. Lotyó... - Rántottam el a kezem a kezéből és szó nélkül visszasétáltam a mosdóba. Becsuktam magam mögött az ajtót, rázártam, leültem a földre, hátamat a hideg falnak vetettem és meggyújtottam a cigim. Mélyeket szívtam bele, néztem, ahogy a füst körbelengi az apró helyiséget. A szex utáni cigi mindent megér.
Mindenfelé járt a gondolatom. Legfőképpen azon, hova rejtette Wendy a drogot, egyáltalán miért rejtette el előlem. Iszonyatosan idegesítő ez a lány, viszont ami a szájtechnikáját illeti... nem panaszkodhatok.
Elnyomtam a cigit, kinyitottam az ajtót és ránéztem Wendy-re.
Messziről, ahogy elnéztem barna haját és az arcát, emlékeztetett valakire. Valakire, aki most ismét belekeveredett az életembe.
-P*csába. - Ütöttem a fejem a falnak. Vic itt van a hajón. Ő az egyetlen személy ezen a k.rva világon, akivel nem akartam találkozni. Nem volt véletlen az, hogy vége lett a kapcsolatunk. Bár az igazat megvallva az én hibám volt a szakítás. Nem tudtam megváltozni, nem is akartam megváltozni, még akkor sem, ha az ő kedvéért tettem volna.
Visszagondolva, az elmúlt évekre, jobb is, hogy a "karrierünk" megszakadt. Így legalább nem kell hallgatnom a rinyálását, ha épp mással kívánom meg a szexet, vagy épp félkómásan támolygok haza egy parti után. Szeretem az életem... azt hiszem.
Az ajtó időközben becsukódott. A füst marta a szemem, a végtagjaim gyengék voltak, de erőt gyűjtve magamon, felálltam. Kirúgtam az ajtót és a falnak támaszkodva, visszasétáltam az ágyhoz. Leültem a szélére, elmosolyodtam és ledőltem a lány mellé.
-Minden oké lesz Vic. - Mondtam alig hallhatóan és leoltottam a lámpát. Ezen az éjjelen a mellettem fekvő lány meghalt. Túladagolta magát. Rémülten, összegömbölyödve feküdtem kihűlt teste mellett, végül az egyik haverom, Jev, aki szintén a hajón dolgozik, segített eltüntetni Wendy hulláját. Egyszerűen lepedőbe csavartuk és még mielőtt megszólalt volna a munkát jelző csengő, a jeges vízbe löktük. Aztán rágyújtottunk és felvettük az egyenruhánkat.
Azt hinnéd, megrázott Wendy halála, hogy majd leszokom a drogról. De óriásit tévedsz. Életem egyetlen reménye, hogy normális életem legyen elszállt. És hogy akarok e élni újra az eséllyel? Őszintén szólva, fogalmam sincs.

Elfogadva

❝Nem egyszer olvastam már el a hozott példádat. Keresve se találhatnék a nagyszerű írásban hibát, kivetnivalót. Vedd birtokodba a hajót, játssz, élvezd az örökké tartó mámort. Avatarfoglalás után jó játékot kívánok!