Karakter teljes neve

❝Max. négy soros idézet, mely jellemzi karaktered.

Kinézet:
Középmagas, kisportolt pasi vagyok, amolyan igazi szívdöglesztő kinézettel, ugyanis a tekintetem pajkos, kisfiús, ám arcélem markáns, jelzi azt, hogy tudok én kemény lenni, ha akarok. Ez nem jelenti azt, hogy túlzottan kigyúrt lennék, hiszen egy katonának az sem árt, ha könnyen tud mozogni, vagy rugalmas, ezért megmaradtam az egészséges szintnél, amolyan éppenhogy átlagos, de erős megoldásnál. A hajam a tengerészgyalogság óta kicsit hosszabbra van növesztve, ám még így is szigorúan rövid, mégiscsak hivatalos személy vagyok, nem lehet túlságosan lazára hagyni. Vakító kék szemem legtöbbször vesébe látóan fürkész, a nevetőráncok arra utalnak, hogy valaha vidám alkat lehettem. Ruházatom a hajón a megszokott tiszti fehér egyenruha, ám nem vagyok mindig szolgálatban, ilyenkor a lazább, sportosabb szerelést szoktam meg. Hidegben bőrdzseki, és farmer, jobb időben egyszerű póló is megteszi, és ha kötetlenül talál valaki, nem ritka a napszemüveg is. A gyűrűsujjamon a bőr világosabb egy helyen, ami jelezheti, hogy egykor nős voltam. Többnyire frissen borotváltan mutatkozom, de a hajón történő események miatt ez változhat.

Jellem:
Magabiztos, olykor nagyon is nyers. Nem csoda, ha valaki egy olyan apával nő fel, mint én, ráadásul anya nélkül, szinte magától értetődő, hogy kemény lesz. Apám már gyerekként is úgy kezelt, mint egy tábornok a katonáját, végig magáznom kellett, meg volt határozva, hogy mikor kell csendben lennem, mikor szólalhatok meg. Ennél fogva rendmániás is lettem, a tények, és a következmények embere, akinek mindenre logikus magyarázata van, és ha valaki kívül esik a látókörén, ami a világnézetet illeti, nagyon is szarkaztikusan tudom lereagálni. A fegyverekkel való bánásmódot igen korán megtanultam, és igen, azt kell mondanom nem csoda, szinte magától értetődő, hogy én is katonának álltam, amilyen korán csak lehetett. Nem bántam meg, és nem sajnálom azt sem, hogy nem lehetett igazán sosem gyerek, mert legalább volt egy cél, amely eltökéltté tett. Bár apám már nincsen köztünk, árnyéka, tanításai a mai napig utat mutatnak. Talán ennek köszönhető, hogy igazi gyengédség nincsen bennem, így a női nemmel sosem tudtam szót érteni. Bizonyos fokig udvarias vagyok velük, ám nem tudtam sosem feltérképezni, hogy mire vágynak, túlságosan a férfiúi sík volt előttem, így nem csoda, hogy végül sikerült elválni, mert az sem működött. Talán ha egyszer mellettem lenne egy birkatürelmű hölgy, akkor megváltoznék, de így... marad az agglegény lét.


Előtörténet:
Boston, Massachusetts, itt láttam meg a napvilágot, és itt hagyott el az anyám. Miután apám állandóan a háborúról beszélt, szidta a kormányt, és csak kesergett, anyám úgy döntött, hogy ez neki így kevés, boldog akar lenni, amibe egyikünk sem fér bele, ezért egy szép napon lelépett. Három éves voltam ekkor. Apám, az öreg Fairlane ezredes pedig mit tudott volna kezdeni egy gyerekkel? Semmit. Ezért nem fogadta el, hogy az vagyok, szépen újonc közlegény lennék, akit most kell kiképeznie, és beküldenie a lövészárokba. Szerencséje volt, mert kicsiként még olyan volt az agyam, mint a szivacs, játéknak fogtam fel, lelkesen sikongatva ugrottam mindenre, amit csak kért. Aztán amikor bekövetkezett a dackorszak, és elkezdtem nemet mondani, kíméletlenül megbüntetett. Nem kaptam enni, kizárt a hidegbe, bármilyen keservesen is ordítottam. Mégis vége lett, elkezdtem legyűrni a mérgemet, és felnézni rá. Olyan lett számomra, mint egy isten, egy mindenható, aki jót akar, csak kemény velem. Sosem dicsért, még a jóban is rosszat látott. Mintha valami olyan tragédiára készített fel, amely bármikor bekövetkezhet, és csak a kemények maradhatnak talpon. Ha tudta volna, hogy mennyire igaza lesz...
Az iskolában fegyelmezett tanuló voltam, ám sosem emelkedtem ki, ami az általános, elemi tárgyakat illeti, viszont a gyakorlati órákon, testnevelésben mindig jeleskedtem, magától értetődő volt, hogy a középiskolát már egy katonai akadémián folytatom, amit már kitűnő eredménnyel sikerült végeznem, hogy aztán választhassak, hogy tengerészgyalogos, vagy kommandós legyek. A kettő hasonló volt, apám intelmére az előbbinél maradtam, hiszen az államok mindig is komoly tengeri hatalom volt. Az akadémián megismerkedtem első, és egyben egyetlen komoly kapcsolatommal, Erinnel, aki taktikai pszichológiát oktatott. Korán egymásba szerettünk, hiszen lendületet adott, hogy egy olyan nőt ismerek, akit vonz a veszély, és a fegyverek. Feleségül vettem, ám míg ő maradt oktató, én a kiképzés után máris utaztam a valódi küldetésekre, főleg terroristaelhárítás volt a cél, menekültek kimentése. A kapcsolatunk az évek során megromlott, apámhoz még visszajártam, ám öt évvel ezelőtt távozott erről a világról. Amikor utoljára beszéltünk, azt kérte, hogy ne egy vén csótány katonaként haljak meg, mint ő, legyen tisztes foglalkozásom, úriemberként. Jelentkeztem hát egy igazi hajóra, nem mint fegyveres kísérő, hanem a navigációra. Az elejétől tanultam meg mindent, túl sok szürke folt már nem volt, hiszen mindig is vízparton vetettek be, értettem a hajók sok típusához. Katonai titulusom zászlós volt, amikor egy komolyabb viharnál sikerült kiirányítani a bajba került vizijárművet egy burmai ciklonból, ekkor kineveztek, és a következő utamon a Constantine-on már elsőtisztként kaptam megbízatást. Készülődés közben tudtam meg, hogy volt feleségem Erin, Ausztáliában meghalt. 28 évesen benn égett a saját lakásában valami elszabadult mikró miatt, és mivel éppen aludt, a füstre már fel sem ébredt. A szerelem már elmúlt, ám sajnálom őt, értelmetlen halál. Az út alatt viszont a munkámra kell koncentrálnom, az a dolgom.

Elfogadva

❝Hello Cameron!^^
Nem, igyekszem nem azzal foglalkozni, hogy agyon dicsérjem a Pb-d, bár nehéz lesz! Szóóóval nagyon tetszik az előtörténeted, szépen levezetted hogy, s mint lett Cameron olyan, amilyen. Tetszett a kinézet és a személyiségleírásod is, szerintem fantasztikus jó kis karakter és szükségünk van egy ilyen elsőtisztre! Remélem itt majd jól érzed magad, jó munkát és ismerkedj szép lányokkal! Hajrá a kalandhoz is, vedd birtokba a játékteret, de a foglalózást se feledd el!