Nem lett volna szabad elfogadnom ezt az ajánlatot miközben tudtam össze leszek zárva vele. Lehet az élet így von felelősségre, mert az iskola szabályait megszegtem, aminek következtében beleszerettem a tanáromba. Veszélyes játékba kezdtem vele mikor ebbe a kapcsolatba bonyolódtam bele, de vállaltam. Azt nem sejtettem, hogy a szerelem tapos el teljes mértékben. Azt hittem minden érzelmet megölt Killian bennem: vágyat, szerelmet és a szenvedélyt, de itt mikor megláttam rájöttem koránt sincs így ez. Jobban szeretem, mint valaha, ezt alaposan titkolom, de a szerelmem megmaradt, ami ellen nem tudok mit tenni. Méreg és a düh keveredett bennem… Mit is szokás mondani? Az élet nem egy habos torta, hát ez az én életemre igaz is. Rengeteg rossz érzelem kavargott bennem, el akartam őket és azt a férfit is felejteni, akit felelőssé tehetek. Ostoba és naiv voltam, hogy hittem abba, hogy megtaláltam életem szerelmét. Tudom, örökre nem tudom elfelejteni, pláne úgy hogy ő is a közelemben van, s bármikor elcsábulhatok. Egy éjszakát akartam, amikor nem ő jár a fejemben.
-A bár! –Bele sem gondoltam micsoda kalamajkába kerülhetek ezzel az ötletemmel, de nem bántam, ha egy éjszakára kitörlőm őt a fejemből. Szexisen ám közben kényelmesen öltöztem fel majd pár egyszerű mozdulattal készítettem magamnak frizurát. Amikor belenéztem a tükörbe egy ártatlan lányt láttam, aki egy halovány és hazug mosoly mögé rejtette igaz fájdalmát.  Erőt vettem magamon, s az első bárba betértem. Sokat filoztam azon, hogy tényleg érdemes-e felborítanom az éjszakámat Killian miatt, de a végeredmény ugyan az lett. Szükségem van valami újra és közben tűzre is. Amikor beléptem a helyiségbe szinte majdnem minden szempár rám tapadt, mondhatni kicsit zavarba jöttem, nem szoktam hozzá ehhez a megnyilvánuláshoz egy idegen helyen. Kecses léptekkel vonultam végig egészen a pultig. Első indulásnak egy pohár dupla wiskeyt kértem ki. Csak pislogtam és fogtam, nem tudtam, hogy mihez is kezdjek vele, tudom, hogy meg kéne innom, de képtelen vagyok, míg nincs valami ösztönzésem…

Sosem voltam az a fajta lány, aki italba fojtja a bánatát, de most valahogy úgy éreztem szüksége van erre. Amikor megkaptam az italomat csak néztem a pohárra és vagy 20 perce a kezemben forgatom, mintha nem tudom, valami méreg lenne benne. Ostobaság lenne ilyet feltételezni, de nem volt erőm meginni ezt a finom italt. Bármennyire is szenvedek és tönkrement az életem nem bírok lerészegedni, talán azért mert nem szokásom inni, leginkább csak társaságban a barátokkal iszok, ez nem egy olyan este. A pohár tartalmára pillantottam és csak gondolkoztam. Nem tudom mi üthetett belém, hogy egy ilyen helyre tévedtem be, pláne egyedül… Tudtam, hogy nem okos ötlet, de ki akartam lépni a tökéletes kis életemből, nem foglalkozni senkivel és semmivel. Mielőtt még visszavonulót fújtam volna egy igen csak kedves pultos lány fordult hozzám. Legtöbbször nem vagyok senkivel kedves, sőt igencsak goromba tudok lenni az idegenekkel. Ahogy viszont rápillantottam képtelen voltam undokul viselkedni vele, ehet lassan kijövők a formámból.
-Nem.. Mármint ezt kértem csak még erősen gondolkodok, hogy tényleg okos dolog-e meginnom. Kedves volt tőled, hogy megkérdezted. –Végül egy pillanatra letettem az italomat, addig is elmélkedek még, hogy megéri ezt az a kockázatot.
-Remélem, azért nem látszik túlságosan, hogy nem vagyok ilyen helyekhez szokva! Egyébként Zoey vagyok. – Mutatkoztam be kedvesen, amit egyébként nem szoktam, hiszen az iskolában egy manipulatív dögnek ismernek, nem tudom, lehet, a tenger van ilyen befolyással rám. Határozott céllal jöttem ide, de valahogy ez a cél kezd elhalványulni. Amikor beléptem még magabiztos voltam, de kezdtem mostanra elbizonytalanodni, nem tudom miért hiszen Killian miatt jöttem ide. Vagyis inkább csak részben miatta, mert a magam döntése volt, hogy egy kicsit lazulni akarok és nem a kis tökéletes tanulási utat választom. Lehet ostobaság, de nem akartam a tökéletes kis Zoey lenne, egyszer az életben a rossz utat akartam választani, de úgy tűnik, nem megy, talán nem ilyen a természetem. Az egy dolog, hogy az emberekkel hogyan beszélek, de az megint más, hogy milyen tetteket követek el. Véleményem szerint erre vagy születni kell, vagy valakinek bele kell rángatni ebbe a rosszindulatú tettekbe. Az élet alaposan megleckéztetett, hogy kiben bízhatok, ennek ellenére mégis kedvesen viselkedek egy ezer idegen nővel, aki felé csak szimpátiát érzek. Valószínű megint csalódnom kell, de a génjeimben benne van, hogy kedves legyek, itt megtehetem, szinte nem ismer senki sem. Egyedül az ember ismer, aki ide kergetett, még ha nem is tud róla. Az itallal akartam levezetni a bennem rejlő feszültséget, de talán nem ez volt a legjobb megoldás.