Hope Frost

❝”Won't you lay your hands on me Mirror my malady Transfer my tragedy Got a curse I cannot lift Shines when the sunset shifts When the moon is round and full...”

Csak ülök a teraszon, a fal tövében és nézem a csillagokat. Hogy tud minden pillanatok alatt tönkremenni? Persze mindig is tudtam, hogy ez az élet kicsit sem könnyű és nem csak a csillogásról és a pompáról szól, de mindenkinek van egy tűréshatára és én kezdem úgy érezni, hogy megbolondulok. Open your eyes, little princess…

Hide your face forever
dream and search forever
Have you ever been for sale ?
when your isms get smart
oh so selfish and mindless
with that comment in your eye
Hatalmas, csillogó szemekkel csodálkoztam rá mindenre. Az öltözőmben mindig friss narancslé és pogácsa várt, egy csokor virág illatozott az asztalon, s mikor a szekrényhez sétáltam, megannyi ruha pislogott rám vissza. Még volt fél órám kezdésig, így arra jutottam, hogy kicsit jobban körbenézek. A díszlet egyszerűen hatalmas volt, mindent annyira részletesen előkészítettek volt, hogy még én is bedőltem neki, pedig láttam minden oldalról. A kártyámmal mindenhova bejutottam, így szabadon garázdálkodhattam a helyszínen. Egy harminc év körüli nő kissé fontoskodva magyarázta a lelkes statisztáknak, hogy mi is lesz pontosan a feladatuk, miközben a másik helyiségben egy fura hajú férfi a filmben szereplő állatok szőrének ápolásához osztott ki utasításokat. Megnéztem, hogyan készülnek elő a sminkesek, hogy minden a kezük ügyében legyen, amikor megkaparintják áldozatukat, s még arra is volt időm, hogy meghallgassam, hogy milyen utasításokat kapnak az operatőrök. Senki nem szólt rám, sőt, kedvesen mosolyogtak és hagyták, hogy mindenbe belelessek. Valószínűleg nem sok főszereplő érdeklődött ennyire a részletek iránt, de engem mindig is foglalkoztattak az apróságok is. A klipforgatáson is körbejártam mindent, ez a hely viszont nagyságrendekkel hatalmasabb volt és bámulatosabb. Aztán egy kedves, de félénk lány megszólított. Öt percem maradt a sminkelésig, szóval elindultam visszafele. Huh, filmet fogok forgatni! Izgultam…

Do you think that you are hard ?
really harder than the other
man you're acting cold
if you are not in charge
Don't split your mentality
without thinking twice
your voice has got no reason
now is the time to face your lies
Rendületlenül felfelé ívelő karrierem egyre nagyobb boldogsággal töltött el. A filmmel elnyertem az év legjobb főcímdaláért és a legjobb női főszereplőjéért járó díjakat, s pillanatok alatt szoktam bele a Hollywoodi élet mindennapjaiba. Rajongói levelekre válaszolgattam, partikra jártam, autógrammokat osztogattam és fürdőztem a ragyogásban és a hírnévben. A szüleim mellettem álltak, hogy ne szálljak el, ne süppedjek bele a hírnév hátulütőibe és persze a világ legjobb barátnője mindvégig mellettem állt, s mint menedzserem támogatott mindenben. A titkom megőrzésében is, ami elő- előtörve rám szabadította a depressziót. A nővérem a karjaim között halt meg. Még együtt jelentkeztünk abba a tehetségkutatóba, amit végül megnyertem. Ő nem került be, pedig igazán neki volt az álma, ráadásul azon a héten szakított a barátja is vele és megbukott egy nagyon fontos vizsgán. Maga alatt volt. Engem hibáztatott. Összevesztünk. Csúnyán. Én nem tudom pontosan, hogy jöhetett neki az ötlet, de felvágta az ereit. Mire észrevettem és kihívtam a mentőket… A karjaim között vérzett el. Azt mondta még, hogy nem az én hibám és hogy imád, de tudom, hogy az. Megöltem őt.
El sem akartam menni utána a további válogatásokra, de a szeretteim nem engedték, hogy kihagyjam. Azt mondták, nekem élnem kell. Megtettem és nyertem. Hollyt nem betegség vitte el. Én öltem meg azzal, hogy azt mondtam neki, csak irigy rám, s nem maradtam mellette, hogy megnyugtassam. A világ erről azonban nem tudott, egészen a múlthétig.

Open your eyes, open your mind
proud like a god don't pretend to be blind
trapped in yourself, break out instead
beat the machine that works in your head
Will you offer me some tricks
if I ever need them
would you go into that room
if I call 'em
„A botrányokat messziről elkerülő fiatal tehetség sötét titka…” Amikor először kerültem a címlapra, soha nem gondoltam volna, hogy egyszer még hidegvérű gyilkosként fognak feltüntetni. Én mindig a „Tehetséges és bájos” jelzőket kaptam, soha, egyetlen egyszer sem bírságoltak meg, még gyorshajtásért sem, nem randalíroztam részegen, nem voltak látványos, botrányos szakításaim sem. Pár hónappal a cikk megjelenése előtt elkezdtem furcsa üzeneteket kapni, miszerint valaki tudja az igazságot rólam. Megnyugtattak, hogy semmi baj, valaki üres szavai ne rontsák el a hangulatom. Aztán egyre durvábbak lettek az üzenetek, de még a rendőrség sem tudta visszakövetni, ki küldhette. Végül megjelent a cikk, ami úgy állított be, mintha saját kezűleg szúrtam volna le a nővérem. Persze mindezt csak ködösítve írták, de… Olyan bizonyítékokat ástak elő, ami valóban utalhatott is erre, s bár megannyi engem tisztázó írás jelent meg, de rettegtem nyilvánosság elé állni. A rendőrök pontosan tudták, hogy nem az én hibám, még anno a nyomozáskor egyértelműen bebizonyították az öngyilkosságot. Én attól még rettegtem… Mi van, ha rám támadnak? Mi van, ha gyűlölni fognak? Mi van, ha nem hisznek nekem? Végül úgy döntöttem, hogy ez akár megfutamodás, akár nem, akármit is sugalljon a rosszmájúaknak, egy időre szabadságot vettem ki.

Do you think that you are better
really better than the rest
realize there's a problem
I know that you can give your best
Have you ever had a dream?
or is life just a trip?
a trip without chances
a chance to grow up quick
Hide your face forever
dream and search forever
night and night you feel nothing
there's no way outside of my land
Ülök a teraszomon, s nézem a csillagokat. Nem akartam, hogy bárki is a nővéremen csámcsogjon. Gyűlölöm, hogy van aki elmebetegnek nevezi, más szerint pedig féltékenységből támadt rám, mire én megöltem. Utálom, hogy ezzel foglalkoznak. Talán… Talán nem kellett volna elmennem a további válogatásokra. Talán örök életemben vezekelnem kellett volna és nem tudom… apácának vonulni, vagy csak rossz dolgokat kapni az élettől. Nem érdemlem meg senki szeretetét. Elvettem a nővérem életét és most még nyugtában is háborgatom. Egy könnycsepp gurul le az arcomon és én csak hagyom, hogy végigszántsa bőrömet. Gyűlölöm magam, mindenért.
Megcsörren a telefonom, s tudom, hogy ez azt jelenti, hogy megjött az autóm. Felállok, bezárom abrakokat, ajtókat, belebújok a kabátomba, napszemüveggel takarom el arcom, majd táskám kézbe véve indulok végül ki, bezárva lakásom magam után. A kocsi hátul vár, benne a bőröndjeimmel. Elmegyek, telelni. Idő kell, hogy kitaláljam, mit tegyek. Hogy ki legyek ezek után…

Open your eyes, open your mind ...

elfogadva

❝Hogy is ne fogadnálak el, egy ilyen ötletes, és szépen megfogalmazott, csodálatos idézetekkel megspékelt előtörténetet? <3 Nagyon tetszett az egyensúly a karakterlapban, a siker mögötti válság. A boldogság mögött az öröm. Az öröm könnyek mögött a mardosó kín. Sok izgalmas, és jó sok játékot kívánok neked, drágám! Szaladj játszani