Ismét a bárban ücsörgök. Hol máshol ücsörögnék este? 6 óra van, a vacsorával már végeztem, és most a bárban ücsörgök az egyik bárszéken, a pultnál, és egy pohár whiskyt szopogatok. Ami azt illeti, már a harmadikat, de hát ki számolja? A csinos bárpultos lány, igen, ő lehet, de gyanítom, hogy nem fogja azt mondani, hogy nem kaphatok többet, hiszen mégis csak fizető vendég vagyok. Na, meg egy hajón nem történhet velem semmi. Maximum beleesek a vízbe, vagy az egyik medencébe. Tudok úszni, köszönöm szépen. Persze, részegen még nem próbáltam, de azt hiszem, hogy nem is most fogom elkezdeni. Minden esetre már eléggé érzem a fejemben azt a néhány pohár whiskyt. Kezemben cigi lóg, mint általában mindig és ismét a számhoz emelem a poharamat, majd oldalra nézve látom meg a számomra oly' ismerős férfit. De vajon honnan olyan baromi ismerős a pofázmánya? Lehet, hogy adtam már neki autogrammot, vagy dedikáltam az egyik könyvemet neki? Nem csodálkoznék, ha így lenne, mert mióta leindult a hajó és mióta itt vagyok, három-négy ember már megtalált, hogy "Úristen, maga Jason Morgan az író?" Igen, volt néhány elgépelésem. Meg kellene, hogy legyen néhány új is, de eddig sajnos a csípős, sós, tengeri levegő nem azt a hatást hozza, amit vártam. Vagy amit Thomas várt. Vagy amit mindenki más...
- Elnézést, ismerjük egymást? - hajolok kicsit közelebb a férfihez, és úgy szólítom meg, összevont szemöldökkel. Remélem, hogy felém fordul, akkor talán jobban beugrik, hogy honnan is ismerem a fazont. Hátha...

A whiskymet kortyolgatva természetesen nem csak a pulton nézem, és - kivételesen - nem csak a pultos hölgyet, hanem egy kicsit körbe nézek a bárban s. gy lehetséges, hogy megakad a tekintetem a két székkel mellettem ücsörgő illetőn, akinek baromi ismerős a fizimiskája. Hát persze, hiszen ő a kapitány. Vagy mi a szösz... Már előre ég a pofám, hogy nem ismertem fel egyből, de hát elég sok emberrel találkozom, sokukkal még csak nem s józanul, így hát baromira nem várható el tőlem, hogy minden arcra emlékezzem, akivel valaha összefutottam. Bár azért a kapitányra kellene, de hát... Én sem vagyok tökéletes... Összeszedve a bátorságomat, kíváncsiságtól hajtva lazán fordulok a férfi felé és teszem fel a kérdést. A szemében látom, hogy már hamarabb észrevette, hogy figyelem, és már akkor sem értette, hogy mit akarok tőle. Hát majd most megtudja!
- Annyira ismerős valahonnan... - teszem hozzá összeráncolt szemöldökkel és habár eléggé ittas állapotban vagyok, látszik rajtam, hogy tényleg próbálom kikaparni az arcát a fejemben cikázó száz közül. Felém nyújtja a kezét és bemutatkozik. És tádáám, meg is jelenik a villanykörte a fejem felett. Döbbent, nagyra nyílt szemekkel pislogok rá és szinte érzem, hogy elpirul.
- Oh, basszameg. Haiden "Fucking" Butler? Elnézést, kapitány úr. Rövid az agyam, mint a... - markolom meg az ágyékomat vigyorogva, majd gyors mozdulattal fogok a férfivel kezet, teli pofával vigyorogva, és egyszerűen a whiskymet átcsúsztatva huppanok le a mellette lévő székre.
- Jason Morgan - mutatkozom be a kézfogást követően én is, majd fejemmel a pohár felé bökök:
- Lazít egy kicsit? Ugye nincs előttünk jéghegy és ez nem a búcsú itala? - vigyorgok ismét, majd rágyújtok egy újabb cigire, a dobozt a férfi felé tolva, hogy vegyen ő is, ha kér, majd belekortyolok a poharamba.

A megszólításom és a közeledésem valóban enyhén félre érthető, de a kapitányon kívül talán én vagyok a legheteróbb férfi itt a bárban. Még a melegek gondolatától s összetöpörödik a farkam a felére. (Kivéve, persze, hogyha nőkről van szó, mert azok pont az ellenkező hatást érik el.) Elég furcsa a megszólítás, de hát nekem ilyen a stílusom. Hogyha nem fognám vissza magam, tátott szájjal mondanám, hogy "Azannya!", de azért ennyire még nem vagyok részeg - szerencsére. A kapitány nevetni kezd, úgyhogy azt hiszem, hogy MÉG nem mentem az agyára a stílusommal. Ami azért elég jó dolog, lévén még csak köszöntem neki. Elég szar dolog lenne, hogyha egyszerűen csak itt hagyna. Megint ihatnék egész este egyedül egészen addig, amíg meg nem jelenik valami csinos kis hölgyike, akit az ágyamba rángathatok. Persze, itt a hajón összezárva kicsit körültekintőbb vagyok. Elég kínos lenne, hogyha a végén egy nő egylet alakulna ki, akik arról csevegnének, hogy milyen is Jason Morgan az ágyban. És habár nem mindig sikerül a farkamat a gatyámban tartani, mégis igyekszem. Nagyon. Tényleg.
A férfi megjegyzésére felszökik a szemöldököm és egy sunyi mosoly jelenik meg a szám szegletében.
- Izgalomba tartom őket? Hoppá! - vigyorodom el és látványosan szívok egy slukkot a cigimből, kifújom a füstöt, majd kortyolok egyet a poharamból. Aprócska hatásszünet, ami közben folyamatosan vigyorgok és néhány egészen nem illendő kép pereg le az agyamban a szobalányokkal kapcsolatban.
- Nos... - fordulok a férfi felé vigyorogva. - Ezt örömmel hallom kapitány. A helyzet az, hogy Lizzie-hez már volt szerencsém... - kacsintok a kapitányra vigyorogva és megvonom a vállamat.
- Amúgy meg autogrammot imádok adni. Tényleg! Cserébe telefon számokat szoktam kérni - nevetek fel, ahogy elárulom a titkomat. Persze, csak a jó nőktől. A csúnyáknak még autogrammot sem adok. Seggfej vagyok, tudom. Rákérdezek, hogy Mr. Butler vajon az utolsó whiskyjét iszogatja-e a becsapódás előtt, mire igen frappáns válasszal áll elő, amire felnevetek.
- Ez jó... Ha írok erről a hajóútról egy könyvet, ezt biztos belerakom - nevetek, miközben ismét belekortyolok a poharamba.
- A vendégem egy körre! - jelentem ki szinte ellent mondást nem tűrő hangon, majd intek a pultos hölgyikének, aki oda is rak elénk egy-egy pohár whisky-t.

Természetesen én sem vagyok egy hangoztató meleg-gyűlölő, de tény, hogy jobb szeretem távol tartani - és tartattni - magamtól a farkakat. És ha be vagyok rúgva, néha kicsúsznak a számon trágár dolgok, no meg volt olyan is, hogy egy adott szituáció miatt szájon csókoltam Thomast, a legjobb haveromat. De ennek semmi köze nem volt ahhoz, hogy közben felállt volna. Kiderül, hogy bizony igen sok - női - rajongóm van itt a hajón, aminek roppantul örülök. Mindig örülök a nő rajongóknak, és itt, elzárva egy hajón még inkább. Arról persze fogalmam sincs, hogy a személyzetnek nem nagyon lehet kapcsolatba bonyolódni a vendégekkel, és tuti, hogyha Haiden elbeszélget majd Lizzivel, a nő rám vágja az ajtót, és letépi a tökömet, hogy miért ilyen nagy a pofám. Aztán megint elcsábítom, belebűvölöm az ágyamba, és jól megdugom. Már előre várom! A fél oldalas mosolyos megjegyzésre elvigyorodom. Jó fej ez a férfi, habár úgy tudom, hogy sokkal idősebb, mint én. Persze ez igen relatív, hogy sokkal idősebb. Minden esetre jó arc, és én legalább elmondhatom, hogy már beszélgettem a kapitánnyal. Na, meg hogyha süllyed a hajó, most már felismerem a vonós négyest is. Csak nehogy be legyek rúgva, és kiüssem őket.
- Oh, higgye el, megszoktam már, nem kell az a jedi erő. A hölgyeknek nagyon szívesen osztogatom a szignómat - jelentem ki. Hangom egy picit fellengzősnek hathat, de csak mert megjátszom magam. Utálom a felolvasó esteket, amik után tornyokba mellém rakják a könyveket, ott virítok magam mellett egy bazi nagy plakáton, és 2-3 órán keresztül széles vigyorban kell szignózgatnom, hogy lerohad a kezem. Szóval nem a kedvencem, persze ilyen nagy, ipari méretben. De ha néhány csinos hölgy körül rajong, azt igenis szoktam élvezni. Van olyan, aki nem?
Kiderül, hogy a kapitány nem olvasta egyik művemet sem. Hát micsoda dolog ez?
- Tényleg? Még a "Darabka szar a mennyországban"-t sem? - csodálkozom el, hiszen az a legnépszerűbb könyvem. Nem is értem... De hát persze lehet, hogy a férfi nem szereti az írásaimat, és nem került még hozzá a könyvem.
- Ha gondolja, mindig tartok magamnál néhány példányt, dedikálok magának - nevetek fel, majd magyarázatképpen hozzáteszem: - A csinos hölgyek miatt. Állati jól lehet úgy csajozni, hogy a saját könyvemet olvasom - nevetek, megcsóválom a fejemet és kiiszom a poharamból a whisky-t, hogy aztán a következőhöz nyúljak. Borsos számla lesz ez a hajóút, ez tény, de az előző könyvem miatt még elég vastag vagyok, úgyhogy...
- New Yorkban lakok most egy ideje, mert film készül az egyik könyvemből és most azzal vagyunk elfoglalva. Amúgy meg Életem Szerelme és a lányom Sydney-ben lakik. Most éppen látni sem akarnak, de... Biztos, hogy örülni fognak, hogyha beugrom hozzájuk két hétre - mesélem el röviden, hogy mit is keresek itt. Tény, hogy Cornelia ki fog üvölteni a lakásból, de a leányzó nagyon fog nekem örülni, ezt tudom. Csak el ne szúrjam a két hét alatt!

A gondolat, hogy egy csomó szebbnél szebb hölgy fog sorakozni az ágyam előtt és várni rám, hogy aláírhassak neki, furcsa, remegő érzéssel tölt el. És kezdem érezni, hogy a nadrágom is kezd igen szűk lenni, ahogy ere a sok csodás nőre gondolok. Azt hiszem, még a végén élvezni is fogom ezt a hajó utat. Az igazat megvallva először nem nagyon akartam eljönni erre az egész kirándulásra. Főleg, miután Corni egyszerűen szinte megtiltotta, hogy meglátogassam őket. Persze, ezt jogilag nem teheti. Nem tilthat el a lányomtól, és azt hiszem, hogy ezt ő is tudja. Na meg persze tudom, hogy ő is vágyik arra, hogy lásson engem. Szeret... Csak még nem tudja. Kiderül, hogy a kapitány nem olvasta egyik művemet sem, amire azért kicsit elszomorodom. Pedig két könyvemből film is készül, szóval... Elmesélem, hogy mit is keresek itt ezen a hajón, és hogy mit is tervezek.
- Hogyha elkészül a könyvem, ami erről a hajóról szól, mindenképpen küldök Önnek egy tisztelet példányt és kíváncsi leszek a véleményére... - nézek a férfire somolyogva, jelezve, hogy bizony azt a könyvemet el kell olvasnia akár akarja, akár nem.
A jó kívánságára elgondolkozom és csak biccentek. Ez talán búcsú akart lenni? Ki tudja, minden esetre megemelem a poharamat a férfi felé és várom, hogy indulni készül-e, vagy csak afféle kellemes jó kívánság volt az egész.