Haiden Butler

❝"Heave ho, thieves and beggars never shall we die."

Megbabonázottan figyelem a gyerekem rózsatövis okozta sebből elcseppenő vérét, ez jobban utat talál a zsibbadt ködön át, mint bármi amit a pap mond – gondolatok kaotikus összevisszasága kavarog a fejemben. Rio vére, vér a véremből, vér az Ő véréből, a lányom az anyja vércsoportját örökölte, úristen a lányom tenyere vérzik, én meg csak bámulok rá, mint valami vámpír!
- Rio. – Bököm finoman oldalba, és ahogy rám emeli pillantását azt, amivel már jó ideje nem a copfos kislány néz vissza rám, hanem egy fiatal nő.. Krisztus a kereszten, mi lesz ha fiúzni kezd, szerelmes lesz, megbántják, sírni fog, nem tudom megvigasztalni, csak elásni az exét a kertben, bár talán jobb lenne vízbe lökni, majd a cápák elintézik.. Aahm, igen, a káosz megint elnyelt. ..Tehát a tekintete olyan, mintha egy zongorát ejtettek volna a mellkasomra. Súlya van. Érzem a gyűlöletét, és már-már engedek a gyáva késztetésnek, hogy elfordítsam a fejem, mert túl sok ez mára – a poéták biztosan szívfacsarónak találnák a pillanatot, de az én szívem jelenleg a mélybarna koporsóban van, hamarosan hat láb mélyen, a lányomé pedig haraggal van kibélelve. Mit csinálok? Megkönnyebbülök. A harag a gyász második fázisát jelenti, és bár felém irányul, örömömet kell, hogy leljem benne: ha közöny sütne azokból a gyönyörű szemekből, összeomlanék. Márpedig Ade megígértette velem, hogy erős leszek, a kicsikénk kedvéért nem hagyom el magam.. Rio most pont annyi idős, mint az anyja volt, amikor szülte őt.
Még aznap éjjel sikerül eszméletlenre inni magamat, rossz apa vagyok, a lányom mellett lenne a helyem, a lányom mellett akinek a vonásaiban Adelidet látom, de képtelen vagyok megmaradni a lakásban – így inkább megkísértem a májelégtelenség démonát, eltüntetek két üveg whiskeyt. A hajnal első fénye ott ér, ami huszonhárom éve a legkedvesebb nekem: a feleségem mellett, bár neki a fekete föld a takarója, én pedig fázom két méterrel fentebb, a gyászolók virágain fekve – bőgök, mint egy idióta. A hajnali mise elmarad, Ben atya középkori módszerekkel ugyan, de kiűzi belőlem az ördögöt, a szeszt és meglepetésemre a másnap kínját – a temetésen viselt s most ronggyá alázott öltönyömben szállok taxiba, és hazamegyek. Haza..
A kezelések még javában tartottak, amikor Ade meglepett egy listával – teendőim halála utána: akkor veszekedtem vele miatta, most meg ugyanazon rohadt lapok alapján dobozolom be a holmijait, anyám óvó tekintetétől kísérve. Idős asszony, aki előző életében rabszolgahajcsár lehetett – nem hagyja, hogy elmerüljek a fájdalomban, az élet az élőké mondja, nem is tudtam, hogy anyám ilyen könyörtelen, a temetésén sírni fogok fél évvel később, de most igaza van: radikális változásra van szükségem, különben soha nem állok talpra.. Amit Rionak szánt, amit az üdvhadseregnek, amit a rászorulóknak – végül közös életünkből nem marad más, csak a fényképalbumok és a videofelvételek. Másnap reggel mintha könnyebben lélegeznék. Napról napra könnyebben. Aznap, amikor Rio átteszi a székhelyét Cruzba aznap, amikor odaadom az ingatlanosnak a kulcsot, már a jegygyűrűm sincs rajtam: albumok és videofelvételek közt pihen egy bankfiók széfjében a párjával együtt. A bútorokat raktárba vitetem, a lakást pedig eladom – veszek egy másikat az east side-on, felújíttatom, és soha nem fogok benne élni. Az óceán az otthonom.
A munka jót tesz – sem a nyugtatókra, sem a piára nem tudok rászokni, önsajnálatra nincs időm, az utasok problémáit könnyedén helyezem a saját problémáim elé – a névmemóriám mindig is jó volt, nem esik nehezemre mosolyogni, közvetlen vagyok de nem bizalmaskodó, alapjáraton barátságos. Aludni nem tudok ugyan, de mit számít? Az insomnia jótékony hatással van a kreatív oldalamra, újabban a gépterembe járok le a gitárral amit még apám hagyott rám, és játszom a több mint hétezer lóerős motornak. Akadnak a hajón hivatásos zenészek, énekesek, vagy az utasok közt néhány celeb, mellettük fazékhangú kutyaütő vagyok természetesen, de nem akarok tömegeket szórakoztatni – Constantine pedig nem panaszkodik, remek hallgatóság.

Elfogadva

❝WooooW!!!
Haiden, ez volt az első gondolatom, mikor végeztem. Közben nem igen tudtam gondolkodni, a mondatok csak úgy etették magukat velem, gördülékeny volt és kuszán összeszedett. Van ennek értelme? Fantasztikusan kifejezte azt az életérzést, amit kellett neki és nagyon megindítóra sikeredett! Én imádtam, nagyon tetszik a stílusod, szépen fogalmazol! Természetesen el vagy fogadva (imádom a pb-d *.* x"D)! Egy apróságot kérek, kérlek tegyél képet az et-dbe a megfelelő helyre! Köszönöm!^^
Rohanj avit foglalni és vedd birtokba a játékteret, hadd olvassunk még tőled hasonló gyöngyszemeket! ^-^