Riley & Kendall

Még a mai napig is nehezen hiszem azt el, hogy itt vagyok. Persze jó értelemben, iszonyatosan örülök, hogy itt vagyok ezen a fantasztikusan gyönyörű hajón és végre kipihenhetem a sok sérelmet ami az életem során történt velem... Ahogy öltözök a kabinomban egyre jobban csak Chris jár a fejemben... Egyszerűen akármennyire is próbálom tagadni, fáj az elvesztése. Fáj a tudat, hogy hagytam, hogy átverjen...
Ilyen, és ehhez hasonló gondolatok cikáztak össze-vissza a fejemben miközben felöltöztem. Öltözékemnek egy fekete topot, egy vékony bőrdzsekit választottam, fekete rövid nadrággal, fekete magassarkúval, a hajamat kiengedve hagytam és enyhe füstös szemeket csináltam magamnak, enyhe szájfénnyel.
Kecses mozgással, lassan sétáltam ki a fedélzetre és elsétáltam teljesen a korlátig, majd néztem a hullámokat. Gyönyörű volt, tükör tiszta a víz, gyönyörű idő van, minden annyira tökéletes. Olyan mintha ez nem is én lennék, hiszen az én életem soha sem volt tökéletes. Mindig voltak buktatók amik megakadályozták nekem azt, hogy boldog lehessek. Mindig azt hittem, hogy az ember csak szerelmesen, párkapcsolatban lehet boldog. De az elméletem fuccsba ment akkor mikor a rá eszméltem arra, hogy itt állok egy gyönyörű hajón, sok barátom van, és boldog vagyok. Fiúk nélkül!
Még nézelődtek egy ideig mikor egy ismerős hang üti meg a fülemet. Oldalra biccentem a fejemet és mikor meglátom az ismerős arcot elmosolyodok.
- Riley... - mondom neki mosolyogva. Rileyt még kiskoromban ismertem meg. Általános iskolát együtt választottunk, aztán sajnálatos módon a Giminél elváltak útjaink, pedig nagyon jó barátnők voltunk. Ő úgy szeretett mindig ahogy voltam. - remélem még most is mondhatom újra a legjobb barátnőmnek - Rengeteget hülyültünk, sokszor szegtünk meg kis szabályokat, de sosem voltunk nagyon rosszak.
Mikor feleszméltem abból, hogy a rég elfeledett barátnőm mellettem áll újra elmosolyodtam. Nagyon jó újra látni. Viszont előtörtek belőlem a régi emlékek is... Emlékszek az egyik nyári estére; Riley átjött hozzánk este grillezni, imádtunk grillezni. Apukám össze vágta a fát, anyum bepácolta a húst, és össze darabolta a zöldségeket, mi pedig hordtuk ki a kertbe a dolgokat és amíg sültek a dolgok mindig vízipisztolyoztunk, vagy mikor a szüleim ezt nem engedték akkor rémtörténeteket olvastunk, és meséltünk a másiknak. Aztán anyuék mindig szóltak, hogy készen van a vacsi mi meg rohantunk mint a hülyék és az egész vacsorát átröhögtük. Aztán mikor végeztünk akkor bementünk a szobánkba és még vagy 1-2 órát beszélgettünk, nevettünk és elaludtunk. Az egész napunkat együtt töltöttük, helyes pasikat néztünk, helyes srácokkal flörtöltünk, és helyes pasis filmeket néztünk. Egyszóval nagyon jól szórakoztunk.
Az pedig, hogy Riley most itt van, annak az okát nem tudom. De alig várom, hogy megtudjam, mert furcsa módon - a hozzám nem megszokott módon - érdekel, hogy mi van vele. Főleg, hogy megannyi év múlva mi történt vele?! Hol volt?! Milyen suliba jár?!

Riley & Kendall

Istenem, annyira örülök neki, hogy Riley-t újra látom. Ha jól emlékszek olyan durván 10 évvel ezelőtt láttuk egymást utoljára mikor sulit választottunk. Mikor legjobb barátnők lettünk akkor megfogadtuk, hogy egy gimibe fogunk majd tovább menni, aztán sajnos ez nagyon nem jött össze... Szerencsére a mi barátságunkban sosem volt olyan, hogy valamelyikünk el kezdjen magyarázni a másiknak, hogy "juhj ne haragudj, ez volt, meg az volt stb". Ergo mind a ketten jól tudtuk/tudjuk azt, hogy bármi van nem kell elkezdenünk magyarázkodni, hisz jól ismerjük egymást - még ennyi év elmúltával is - és pont ezért nem szorulunk erre rá.
Pár perc elteltével vettem észre azt, hogy egy idős hölggyel beszélget és én megzavartam őket. Pár másodpercig kicsit lelkiismeret furdalásom volt azért, mert éppen megzavartam valamit. Aztán hallottam, hogy elköszön tőle és a néni nem veszi magára. Ennek igazán örültem. Mosolyogva vissza intettem az idős hölgynek köszönés képen aztán vissza öleltem a legjobb barátnőmet és én is arcon pusziltam, mint még anno.
- Ki hitte volna, hogy itt találkozunk?! - tettem fel a költői kérdést és én is mosolygok mint a tejbe tök.
- Hát... Történt pár szakításom mióta utoljára találkoztunk, meg persze vissza tértem a régi önmagamhoz. - mondom neki még mindig mosolyogva. Vissza tértem a régi önmagamhoz... Ergo újra füstös sminkem van, kihívó ruhák... - de bármi van: mindig jól nézek ki - Viszont még annyi év múltával is megmaradt talán az egyetlen egy jó tulajdonságom: mégpedig az, hogy a legjobb barátaim, és a családom mellett kiállok bármi is van, és az életemet adnám értük, és ha bármi bajuk lenne vagy ártana nekik valaki azt ölni tudnám!
- Nah, de mi van veled? Mi történt amióta utoljára láttuk egymást? Mesélj, tudni szeretnék mindent! - mondom neki majd neki dőlők a hajó korlátjának és felveszem a napszemüvegemet mert pont szemben a nappal vagyok és semmit nem láttam, úgy hogy most már, hogy rajtam van látom Riley arcát és a reakcióit.
- Amúgy meg egy kávé igazán jól esne, csak a pénzemet a kabinomban hagytam a táskámban és most nem akarok érte be menni. - felelem kérdésére a válaszomat. Egy kávé most tényleg jól esne, most valahogy annyira gyengének érzem magam, biztosan a kevés alvásomtól van, mert én nekem mindig este kell tableten filmeket nézni. Most erről nem tehetek, ha nem tudok elaludni, és Facebookon sincs fent senki akkor filmeket nézek és zenéket hallgatok.
- Nincsen semmilyen srác aki várna rám. - mondom neki. Ez a válaszom már kicsit másabb volt mint az eddigiek, sosem szerettem nagyon a szerelmi életemről beszélni... - főleg Chris óta - És bármennyire is várom azt, hogy legyen valaki aki harcol értem, nem akar megváltoztatni, és csak engem akar; sosem kaphatok ilyent az élettől, mert nekem mindig a hülyéket kell kifognom akik csak kihasználják az embereket, lefektetik őket aztán másnap dobják. Nah, kösz! Ebből nem kérek! Inkább leszek szingli mint sem hogy egy ilyenben éljek. Mondjuk azt nem mondom, hogy nem láttam a hajón helyes srácokat, mert rohadt sokat látok és le is állnak velem flörtölni, de mindegyik csak szeget akar. Gimiben ez még jó volt, de közel már a 19 felé szeretnék tovább jutni az egy éjszakás kalandokon.