Tessa Elenour Pots

❝Túlságosan jól ismerte ahhoz, hogy szeresse vagy utálja. A múltjának egy része volt, mint egy régi barát, aki a hibái ellenére is barát marad, csak mert mindig is az volt.

Nem értem miért kell megint az agyamra menni. Nem elég, hogy feláldozom a szünetemet a munka érdekében? Kevesen tennék meg ezt a dolgot a szüleim mégis lusta alaknak tartanak. Pedig nem vagyok én lusta, csak szeretem az energiámat olyan dolgokra tartogatni, amik fontosak a számomra.
Szerencsétlenségemre nem olyan családba születtem akik mindent a fenekem alá toltak volna, persze megkaptam én mindent a körülményekhez képest, viszont a pénzszerzés lehetősége a szemem előtt lebeg. Jó lenne pár új dolgot beszerezni, s most nem a legújabb Chanel dolgokra gondolok.
Idegesen túrok a hajamba, majd elnyomom a cigi csikket a párkány szélén, felkapva a földről a táskámat. Egyedül indulok meg a koszos, sáros utcán abban a reményben, hogy útközben összetalálkozom Markkal.
Mivel a remény hal meg utoljára szoktam ilyenekben reménykedni, de rá kéne jönnöm, hogy sosem fog összejönni. Valami mindig fontosabb lesz neki annál, hogy eljöjjön értem… Bezzeg azért duzzog, ha Oscar kíséretében megyek haza. Hülye emberke az egyszer biztos, de megvan neki is a jó oldala.
A szerelmes vagyok belé kifejezés nem állja meg a helyét, tetszik, kedvelem és minden jól alakul köztünk de valami hiányzik. Nem érzem  azt a hűha faktort.
Cuppog a tornacipőm a vizes talajon, sosem voltam a szabálykövetők közé tartozó, szerettem és mai napig szeretek a saját fejem után menni. Ezért is vágok át a parkon, kikerülve a járdákat így lerövidítve az utat egészen Oscarig.
Eszembe se jut, hogy nem kéne most zavarnom. Nemrég távozott el az apja, talán magányra lenne szüksége. Inkább megyek, ha nem kellek oda akkor elküld, ennyi az egész.
Imádom őt. Kisgyerekkorom óta ismerem és ragaszkodom is hozzá. A szüleink jóban vannak, nem csoda, hogy mi is közös nevezőre jutottunk. Megvannak a civakodásaink, egymás agyára megyünk… de mindenben támogatjuk egymást. Vele próbáltam ki szinte minden illegális, egészségtelen dolgot.
Közeledek a házához, elfog az izgatottság közben megigazítom elázott hajam. Rosszabbul nézhetek ki, mint egy ázott kutya. Dudálást hallok a messziből, jól ismertet ráadásul de nem fordulok hátra. Erősebben nyomja ezzel elérve, hogy megálljak. Zsebre dugott kézzel fordulok felé, felhúzott szemöldökkel pislantok rá kíváncsian.
- Azt hittem már nem fogsz megállni. – korhol le kiszállva az autójából. Pár másodperc alatt átszeli a kettőnk között lévő távolságot majd erős karjait derekam köré fonja. Megakar csókolni, de ez most nem fog menni. Lesütöm tekintetem ezzel ellenezve a dolgot.  – Már megint mi bajod van kedves? – harag csillan fel a szemébe, elhúzódik.
Ilyenkor olyan védtelennek, kicsinek érzem magam hozzá képest. Ez egy kész torony, én pedig egy icipici vízmalom. Mindig is féltem a kigyúrt emberektől, valamiért feszélyezett a közelségük de Mark más. Legalábbis sokáig ezt hittem s vallottam is. Oscar sokszor mondta nemtetszését vele illetően, de nem törődtem vele. Csak nem ismeri, én sem ismerem teljesen jól de… kedvelem.
- Már megint elfelejtettél utánam jönni és azt hiszed, hogy ha megjelensz itt akkor minden oké. Ez nem így van Mark! – sziszegem fogaim közt, egyre jobban elázva.
Talán, ha nem csak magával lenne elfoglalva észrevenné a vacogásomat, de neeem… Mit is képelek én?!
- Sajnálom… csak… elhúzódott valami. – hajába túr, veszélyezve érezné magát? Kellemetlen pontra tapintottam? Vajon mit csinált ez a kandúr mielőtt erre gurult volna?
Megrázom a fejem, kiűzöm a gondolataimat, kifújom a gőzt.
- Az a valami mindig elhúzódik. Nem érdekel. – vállat vonok, megindulok az úton.
- Én is megyek veletek! Nem gondolod, hogy egyedül hagylak… - kiabálja utánam nekem pedig földbe gyökeredzik a lábam.
Pedig már kezdtem örülni annak, hogy nem jön. Kicsit szemétségnek tűnhet részemről, de jó lett volna egy kis szabadság. De ezt sose vallanám be senkinek, se neki, se Oscarnak.
- Jó. – ennyit mondok válaszképp majd tovább megyek. Oda akarok már érni hozzá, a ruhám teljesen elázott, hazamenni pedig nem fogok. Ő az egyetlen, aki számít, akiben bízhatok.

Elfogadva

❝Üdvözöllek nálunk Tess! Érdekes a történeted, főleg, mivel ahogy észre vettem, két pasas közt őrlődsz. Sosem egyszerű az ilyen helyzet, én pedig kíváncsian várom, mi fog kisülni belőle, így nem is tartalak föl tovább. Futás avit foglalni és indulhat a játék! Sok sikert és jó szórakozást nálunk