Éreztem, ahogyan a vágy egy jó nagy adag konyakra elönti a testemet, miközben szinte rohanvást közelítettem meg a kabinomat. Ügyetlenül halásztam elő a kulcsomat az apró táskámból, s remegő kézzel igyekeztem minél hamarabb bejuttatni a zárba. Miután elváltunk Bellel, tudatosan nem a kabinom felé vettem az irányt, tudván, hogy ő erre felé fog tartani. Majd szépen beszámol Davidnek mindenről és akkor vége lesz a nyugalmamnak... nyugalom? Nem az eddig sem volt meg, de mivel David nem tudta, hogy itt vagyok, azért még is kaptam valamennyit. Nem futottunk össze a hajón, mondjuk tettem is ezért. És lám egy óvatlan pillanatban Bellbe botlom. Persze várható volt, hogy is gondolhattam, hogy örökre elkerülhetjük egymást egy ilyen hajón? Hogy a partot érésig nem is futunk össze?
És erre tessék összefutok ezzel az önző ribanccal, aki csak magára tud gondolni. Csak azt nem értem miért nem látja be, hogy mind a kettőnknek egyszerűbb ha David nem tud róla, hogy én is a hajón tartózkodom. Lendületesen vágtam be magam mögött az ajtót, s túrtam bele jelenleg szőke hajamba. Nem volt olyan világos, mint Bellé, de az utóbbi időben én is kiszőkültem. Mondjuk tervezem, hogy ismét sötétbarna leszek, de az még várat magára, egyenlőre élveztem ezt a dögösebb imázst.
Zaklatottan járkáltam fel s alá azon gondolkozva, hogy még is most mit tegyek. Persze megpróbálhatom továbbra is elkerülni őket... és ha Davidnek nem jár más a fejében ez még sikerülhet is. Nem, én nem akarom azt a helyzetet amiből elmenekültem. Nincs kedvem a kínos hármas reggelikhez, ahogyan ahhoz sem, hogy ők kaparjanak össze a bárpult mellől. Nem csak Bellnek nem fűl ehhez a foga, hanem nekem sem. Menekülni akartam, egy kis lélegzethez jutni, ahogyan annak idején is, amikor elhagytam. Néha szidom magam, hogy megtettem, néha viszont azért mert annak idején amikor megkeresett ismét belementem ebbe a szar játékba. Mentségemre legyen szólva akkor még nem tudtam, hogy a legjobb barátnőmet dugja. Azt hittem, hogy mindent elölről kezdhetünk, mintha mi sem történt volna. Aztán megtudtam, hogy lefeküdtek és válni akartam, jogosan. És bizony akkor komolyan is gondoltam, majdnem megöltem az ügyvédet, amiért nem készítette el elég gyorsan a papírokat. És tajtékzottam amikor aznap hazaállítottam. Komolyan azzal a szándékkal mentem, hogy ez lesz itt a vége, annyi év huza-vona után itt a vége és pont!
Csak, hogy neki más tervei voltak, ahogyan mindig. Tisztán emlékszem, ahogyan a tőle megszokott higgadtsággal megindult felém, majd izmos combomon végig simítva a csípőmnél fogva a falnak tolt. Persze akkor már tudtam,hogy ez veszett ügy, hiszen igazán nem akartam elveszíteni, nem akartam pontot tenni rá, és bár néhány pillanatomban azt hiszem, hogy de igen, a gyűrűk az ujjaimon nem ezt bizonyították. Talán rá vártam, tőle vártam, hogy megtegye az utolsó lépéseket, hiszen én elindítottam valamit a válási papírokkal, mellyel az ügyvédem naponta bombázta az email fiókját. De még is tőle vártam, hogy elengedjen, hogy egy aláírással véglegesítse az egészet, hogy felszabadulhassak.
Hülye helyzet volt, és ezen az úton szerettem volna erőt gyűjteni ahhoz, hogy tényleg határozottan és minden ostromának ellenállva megsemmisítsem ezt a házasságot...
Ledobtam a kis kék ruhámat, s selyem háziköntösömbe bújtam -amit persze még Davidtől kaptam-, a vörös anyag jólesően burkolta be a testemet a kulcscsontomtól, a combom közepéig. Lerúgtam a magassarkút, s megengedtem a fürdővizet.
Összerezzentem ahogyan markáns kopogtatás rázta meg a szoba ajtaját. Sóhajtva ereszkedett meg a vállam, bizony nem igen volt kedvem ahhoz, hogy bárkivel is beszélgessek. De mivel nem olyan régen rendeltem egy üveg konyakot a szobámba, lendületesen kitártam az ajtót.
- David...-nyögtem döbbenten, sejtettem, hogy meg fog jelenni, viszont azt nem, hogy ma, hogy ilyen hamar betoppan. Pillantásomat végigfuttattam rajta, s szinte azonnal elfogott a vágy, hogy jól ismert, izmos mellkasára simítsam a tenyeremet, s felfedezzem ismét izmos testét.
- Mi a francot keresel itt?- Első sokkból felocsúdva összébb húztam magamon a köntösöm tetejét. Már bántam, hogy levettem a ruhámat, amely most árván hevert, a szépen bevetett ágyamon.

Nem, nem és nem. Nem lehet itt. Bell nem lehet ennyire hülye, hogy még egy napot sem vár. Hogy nem hagy magának egy nyugodt pillanatot sem, hanem azonnal járatja a száját. Döbbenten álltam az ajtóban és nem hittem el, hogy nincs ennyi esze annak a nőnek aki ezer meg egy feleségnek keserítette meg az életét, pusztán azzal, hogy megszületett...
Egyik felem legszívesebben rávágta volna az ajtót, a másik viszont valahol mélyen örült, hogy igaza lett. Hiszen megmondtam Bellnek, ha elárulja, hogy itt vagyok, ráadásul, hogy két kabinnal az övék mellett akkor David fel fog keresni, és nem is fog sokat várni. Habár ebben igazából nem voltam biztos. Őszintén semmiben sem voltam biztos David esetében. Például nem értettem, hogy azok után, hogy bejelentettem válni akarok, és kiderült közöttük a viszont- amit innentől nem is titkoltak- miért volt hajlandó pátyolgatni ha én életfájdalmamban leittam magam a sárga földig. Nem értem miért vállalta az őrangyal szerepét, hogy összeszedjen Bellel különböző, válogatott lebujokból. Hiszen a függőségek rabja vagyok, amikor Daviddel még mindig jó volt, vagy inkább amikor még nem akartam elválni, tőle függtem, ő volt az én saját bejáratú káros szenvedélyem. Amikor elhagytam akkor megint a konyaktól. És most... hogy nem volt az enyém, a konyaktól is meg tőle is, éppen amitől. Mókás...
Nem értettem azt sem, hogyha mellette van Bell, ha vele megcsalt akkor miért nem hajlandó elválni, és miért van most itt ahelyett, hogy őt döngetné, elvégre szabad a pálya, bármikor megteheti.
Igen, igen sok mindent nem értettem. Persze most is, ahogyan előttem állt áradt belőle a magabiztosság, mindig levett a lábamról a határozottsága. Nyilván ezért is tart ott üzleti szempontból is, ahol.
Összébb húztam magamon az anyagot, mintha azzal megakadályozhatnám, hogy többet lásson, mint amennyi a jelen helyzetben rátartozik.
Persze rá kellett volna csapnom az ajtót amikor megláttam, és nem kellett volna időt hagynom neki arra, hogy belépjen. De amikor megtette akkor már mindegy volt, ahogyan ő előrébb én automatikusan hátrébb léptem, és már bent is volt a szobámban. Remek...
-Azóta, hogy dugod a barátnőmet... Szerintem nem mondtam, hogy fáradj be...-Morogtam pontosan tudva, hogy elfogja engedni ezt a füle mellett.
Szinte dermedten figyeltem, ahogyan közelebb lépett, hogy miért? Mert pontosan tudta ő is és én is, hogy borzasztóan hiányzik... hiányzik, hogy veszekedjek vele, hiányzik a szenvtelen mosolya, hogy kielégülten aludjak el a karjaiban és, hogy mellette ébredjek reggel. S néha, pillanatokra még el is hiszem, hogy ez lehet újra így. Csak, hogy nem tesz semmit annak érdekében, hogy megbocsássak neki, nem dobja ki Bellt és nem küld millió rózsát bocsánatkérő üzenetekkel, nem tesz semmit ami arra utalna, hogy szánja bánja. Igazából a megcsalás egy dolog, a kapcsolatunk szinte velejárója volt mindig is én is megcsaltam... csak, hogy bosszantsam és ő is engem. De azzal, hogy Bellt dugta meg túllépett egy határt. Arról nem is beszélve, hogy azt még feltudtam dolgozni, hogy egyszer megdugott valakit, de ők szinte már jártak, hiszen elhozta erre az átkozott hajóra...
Ajkaim elnyíltak, ahogyan beszívtam a levegőt, mikor ujjai betaláltak a köntös alá. Ha nem játszottunk volna le már milliószor ilyen jeleneteket, akkor most nem igazán lenne erőm ellenállni, de a gyakorlat teszi a mestert.
Elütöttem a kezét majd két tenyeremet a mellkasára fektetve, teljes erőmből megtaszítottam, remélve, hogy ez elég ahhoz, hogy annyira kibillenjen az egyensúlyából, hogy legalább hátra kelljen lépnie, majd elhátráltam.
- Hagyj békén David! Ha kangörcsöd van, akkor dugd meg Bellt. És ne gyere nekem a hiányoztál maszlaggal, ha nem tudtad volna meg Christabelltől, hogy a hajón vagyok, akkor még egy nyamvadt sms-t sem küldtél volna. Úgy, hogy ha megkérhetlek akkor húzd el innen a beledet, válaszolj az ügyvédem emailjére és írd alá azt a rühes papírt, és felejtsük el egymást. Nem azért vagyok ezen a hajón, hogy veled szórakozzak és éppen elég kellemetlen meglepetés volt, hogy ti is itt vagytok. Ha eddig el tudtuk egymást kerülni, akkor ez ezután sem lesz nehéz.- kicsit emeltem fel csupán a hangomat, csak egy kicsit. David egy elég higgadt fazon én meg kicsit sem. De még is képes vagyok rá, hogy felidegesítsem, volt rá alkalmam már. Különleges tulajdonságom, hogy bárkinek fel tudom cseszni az agyát.
Olyan távolságban álltam Davidtől, hogy eltudjak menekülni, ha megint megakarna közelíteni. Mert elfutni bizony könnyebb, mint ellenállni az ostromának sok esetben. Most is ezt éreztem... borzasztó szexi volt, ahogyan a szobámba állt, szinte egy lépésnyire az ágyamtól. Szívesen láttam volna meztelenül ebben az ágyban, de ha ennek a csábításnak engednék akkor magamat hazudtolnám meg.
Na nem mintha nem ezt tenném állandóan, folyton magam ellen dolgozom, a gyűrűkkel, a közös bankkártyával. Ahányszor berágok Davidre akkor a közös bankkártyát csapolom, elvégre még házasok vagyunk, ami az övé azaz enyém is...
- Mond csak... Bell tudja, hogy itt vagy?- Billentettem dühösen oldalra a fejem, gúnyos hangom elárulta, hogy nem fogom hagyni, hogy megcsalt asszonyból, szeretőt csináljon belőlem... az lenne igazán undorító...