Stefan Redway

❝"Ha az élet nem adja meg számodra azt, amit te szeretnél, akkor csak egy út marad a bűnözés, amely akár helyes, akár nem, de mindig kivitelezhető, és ha profi vagy sikerre is vezet téged.."

1990-ben születtem Angliában egy szegény család gyermekeként, akiknek sosem ment valami jól. Egyik napról éltünk a másikra, hol volt pénz, hol nem. Így telt ez 10 éves koromig, amikor is az apám úgy döntött lelép, és kikezd egy gazdag nőcskével, hogy neki jobb élete legyen, és minket magunkra hagyott.. Anyám ivászatba kezdet, rászokott idegességében a cigire, és emellett egész nap otthon ült. Suliba nem járhattam, mert nem volt rá idő, hát munkát kellett vállalnom valahogy. Eleinte kiülve az utcára koldultam, a későbbiekben pár srác belém kötött emiatt, és ezért abba hagytam, mert féltem.. féltem attól, hogy ha újra meglátnak megvernek. Hol éheztünk, hol nem.. anyám rá 5 évre meghalt.. ezért nevelőintézetbe kerültem, ahol megtanítottak sok mindenre. Az ottaniak kegyetlen módszereket vívtak ellenünk, mert nekünk nem voltak szüleink, nem volt senkik, ezért azt hitték lenézhetnek minket. Megtanultam olvasni, és írni, míg eközben az élet kegyetlen oldalát ismertem meg napról napra. Rászoktam a könyvek egymás utáni olvasására, és nem tudtam ezzel leállni, amíg bent voltam olvastam, és persze egy külön naplót is vezettem, míg végül 18 évesen kikerültem a nagy világba. Munka után kellett néznem, de nem vettek fel sehová sem, hisz nem volt végzettségem, egyszerűen semmire sem tudtam támaszkodni, míg nem megjelent egy személy, akit megismerésekor máris megkedveltem. Ő abból élt, hogy átvert másokat, és kihasználva a helyzetet tett szert pénzre, haszonra, és hatalomra. Először lopni tanultam meg, míg végül el nem jutottam a csalásig, és addig, hogy önállóan álljak a talpamra, mint kiderült ez az ember nem segítőkészségből segített rajtam, hanem azért, mert szerette volna, ha ezt a tudást átadhatja másnak, nos.. megtörtént. Engem szemelt ki, én lettem a részese ennek az egésznek, és megtanultam hamar alkalmazkodni ehhez.
Az élet kegyetlen, és brutális eszközöket alkalmazva döf hátba. Minden egyes nap ezerszer végig gondoltam az életemet, amit röviden ábrázoltam is a fent említettekben, de ez még nem minden. Voltak olyan dolgok, amik fájdalmat okoztak, és elvezettek ahhoz, hogy a teljes érzelem mentességbe sodorjam bele magamat. Így most, ha bárki rám néz.. egy látszatképpel találja magát szembe, aki ugyan él, és adja a jó fiút, de belülről már rég meghalt.. Már nem él, csupán csak sínylődik, és elmúlatja az időt. Kihasznál, átver, zsarol, és ha kell öl.. Nos igen pár évvel ezelőtt, vagyis amikor még csak 20 voltam, és némileg gyenge, akkor botlottam bele egy srácba, akinek véletlenül neki mentem. Bocsánatot kértem, de nem érdekelte.. simán a falhoz szorított, és azt mondta, hogy megver, ha nem teszem azt, amiket mond. Megtettem mindent, míg nem egy gyilkosságot mondott nekem, hogy öljem meg a barátnője volt pasiját. Először vonakodtam tőle, és kerültem a srácot, de mindig megtalált, és azt mondta végez velem.. Választanom kellett vagy én, vagy ő, és végül megtettem, de nem önszántamból. A fejemhez egy pisztoly volt szegezve, míg a kezemben lévő fegyvert arra a szerencsétlenre kellett szegeznem. Egy jó öt percbe telet mire a sok ordítás után összeszedve magam megöltem.. az első áldozatomat. Mai napig nem derült ki az eset, de az elmémben milliószor lejátszódott, hogy mi lett volna, ha nem teszem meg, ha hagyom eztet annyiban. De nem hagytam.. Megtettem, és ez örökre belém vésődött, mint egy bélyeg, mint egy seb, mint egy írás, amelyet kitörölni, elfeledni, vagy megsemmisíteni nem lehet. Él bennem belül.. mélyen, és napról napra kínoz. Mára már elfogadtam, és eszerint élve élem a napjaimat. Eszerint lopok, és verek át másokat.. Magamnál pedig egy fegyvert tartok, amelyet bármikor képes vagyok előhúzni, és lelőni azt, akit kell.
Ha ismered az életem, akkor meg kell, hogy öljelek, ha nem ismersz, akkor pedig át kell téged verjelek. Barátaim nincsenek, adom az ártatlant, a jó srácot, azt aki nem képes semmi rosszra, egy olyan személyiséget láthatsz bennem, aki gazdag, és jól megy neki, de közben nem, hisz mindez csak egy látszat, és semmi több!
Nem régibben egy hajóra szálltam fel.. a Constantine-ra, amely kitudja merre tart. Az útitársam egy milliomos szőke nő volt, akivel együtt érkeztem a hajóra, és akit átvertem rendesen, de két napja nyoma veszett, eltűnt.. mintha sohasem létezett volna. Vajon mi történhet? A kabinja, a pénze, és mindene rám maradt, míg a nő mintha egyszeribben elnyelte volna őt valami.. Sokat töprengtem ezen, de semmi mindegy.. végül is most már van pénzem.. és azt játszhattok el, akit csak szeretnék.

Elfogadva

❝Helló Stefan! Jól sikerült ez a kis történet és örülök hogy ezt választottad, te leszel az első igazán veszélyes bűnöző a hajón Rossz életed volt, érthető, miért sodródtál ilyen rossz útra, de azért kíváncsi leszek, hogy képes vagy-e a javulásra, vagy örök életre maradsz bűnöző Elfogadva, foglalj avit, írd be magad a nyilvántartásba és már kereshetsz is játszótársat.