Trish Silverstone

❝Valaki azt mondta, hogy nagyon szép a szád. Dühös lettem, pokolian... Hogy merte más is észrevenni? Féltékeny lettem, eszeveszettül féltékeny!

Figyeltem, ahogyan David belép a bárba, a maga száznyolcvanhat centis magasságával nem egy nő szemét magára vonta. Ahogyan a férfiakét is a követlen utána belépő szőkeség, a maga magas, karcsú termetével. David tartotta neki az ajtót, majd ahogyan beléptek, Christabell belekarolt. Feltudtam volna robbanni, ahogyan végignéztem a kis párocskán. Főleg mert tudtam, hogy értem jöttek. Oh, igen. Mert attól még, hogy a férjem a legjobb barátnőmet dugja, még mindig fontos vagyok nekik. Hát persze! Tehát össze kell szedni szegény szerencsétlen barátnőt. Elfordultam, mintha ezzel megszűnnék lépezni, mintha ők eltűnnének erről a világról, és persze így még lebírtam hajtani az imént kikért felest.
A helyzet úgy állt, hogy két évvel ezelőtt, pontosabban egy kicsit több, mint huszonnégy hónapja összejöttem Daviddel. Lenyűgözött a határozottsága, azonnal levett a lábamról a férfias kisugárzásra. Akkoriban már egészen jól álltam a leszokással, az alkohol problémáim szinte megszűnni látszottak.
Csak egy baj volt, amit már a kezdetektől fogva tudhattam volna, pontosabban kettő. Az egyik, hogy David borzasztó féltékeny típus, ahogyan én is, s egy hónap boldog kefélés, kajálás, csókolózás és hasonlók után felbukkantak a problémák. Annyira szeretett, hogy szinte megfojtott a birtoklási vágya. Rengeteget veszekedtünk, s még is hozzámentem, függtem tőle. Pont úgy, ahogyan az alkoholtól régebben, úgy tűnik én ilyen típus vagyok. Gyenge aki hajlamos a függésre, vagyis akinek kell valaki vagy valami amitől függhet.
Az fél év vitákkal teli időszak után elhagytam, ekkorra már odáig fajult a helyzet, hogy megcsaltam, és ő is engem. És még csak nagy titkot sem csináltunk a dologból, megcsalásaink és veszekedéseink, heves együttléteink végül megfojtottak, hosszú távol túl intenzívnek éreztem ezt a kapcsolatot.
A másik probléma az a túl szexi és túlságosan is ku*ás barátnőm volt. Mindig is vonzódtak egymáshoz, de ezt tudtam is. Annak idején ő mutatott be Davidnek, mint régi barátját. És ha én nem szakítok az akkori barátommal esélyt adva Davidnek akkor biztos, hogy összejöttek volna. Csak, hogy én útban voltam, éreztem annak idején, hogy ez betett a barátságunknak, de nem vettem róla tudomást.
Most azonban már pontosan tudtam, hogy ez nagy hiba volt...
Megéreztem magam mögött, még mielőtt megszólalt volna, a testéből áradó energia szinte magába szippantott.
- Már megint leittad magad Trish?- Fakadt ki mögöttem Bell, nem is vettem a fáradtságot, hogy megforduljak. Nem akartam vele vitába szállni, hiszen nem lett volna miért. Igazság szerint manapság már hozzászólni sem volt kedvem, már nem volt a legjobb barátnőm, habár még mindig igyekezett elhitetni magával, hogy minden rendben.
David hatalmas tenyerét a vállamra simította, s az érintése pont annyira vigasztalt, mint amennyire feldühített. Felé fordultam, túl lendületesen, s így majdnem lebillentem a székről. Megtartott, de ahogyan szétszórt tincseim közül felpillantottam rá, szigorú pillantásával találtam szembe magam. Mindig elgyengített, mindig hallgattam rá, s pillantása úgy szippantott magába, mint valami mágnes. S abból, ahogyan arcának vonásai kissé meglágyultak pontosan tudtam, hogy is ugyan ezt érzi. Felnyalábolt, én meg a nyaka köré fontam a kezemet, hallottam, hogy Bell mögöttünk folyamatosan mondja a magáét, de egyikünket sem érdekelte. Magamba szippantottam kellemes illatát, és a nyakába fúrtam az arcomat, éreztem, ahogyan ujjai egy pillanatra megszorulnak rajtam, mikor ajkam a fülé tövéhez ért.
- Miért? Miért pont vele? Miért csinálod ezt?- Suttogtam a fülébe. Én hagytam el őt, ez volt a büntetés, vagy a bosszú, mindig is ilyen volt a kapcsolatunk. Így vagy úgy, de mindig megbosszultuk egymáson a hibákat. Ő hideg volt és határozott, kegyetlen és parancsoló, én pedig makacs és végtelenül tüzes. Nem a legjobb párosítás, vagy éppen a legjobb magam sem tudom.
De ahogyan pár héttel ezután az éjszaka után felléptem a hajó fedélzetére, úgy éreztem kész vagyok magam mögött hagyni. Vagyis, nem ez így nem igaz. Kénytelen vagyok magam mögött hagyni a múltat. Csak, hogy az első éjszaka kellemetlen meglepetésben volt részem. David merev arcával és Bell ragyogó mosolyával találtam szembe magam, s ha még ez nem lett volna elég, ahogyan menekülőre fogtam volna Killianbe ütköztem. Itt volt két ember akitől menekültem és egy akinek legszívesebben a karjaiba futottam volna, de szégyelltem magam, hogy fél éve se szó se beszéd egyszerűen leléptem. És onnantól kezdve nem is voltam elérhető a számára... Egy hajón ragadtam, és nem volt hová menekülni, maximum a tengerbe...