Minden lány álma, aki imádja a táncot egy luxushajó út. Mi másra is vágyhatnék? Legalább egy Killian mentes övezetet, de ez a hajó nem elég nagy ahhoz, hogy elkerülhessem őt. Egy álmom teljesült azzal, amikor megtudtam én mehetek el a hajóra, mikor megtudtam ki a kísérőm viszont kitértem még a hittemből is. Lehet a részemről ostobaság, hogy próbálom minden erőmmel elkerülni őt, miközben tudom, hogy ez képtelenség. Akarva akaratlanul, de egyszer találkoznom kell vele. Van vagy fél éve, hogy minden kapcsolatot próbálok megszakítani vele, de eddig nem nagyon jött össze. Képtelen vagyok akkor távol maradni tőle, ha megcsókol és simogat, de az eszem azt mondja, ne engedjem a közelembe még egyszer. Még magamnak sem merem beismerni, hogy egy részem még mindig kötődik hozzá. Hogyan is felejthetném el azokat a bánta sértéseket, szavakat, amiket nekem intézet? Hogyan? Bárcsak ki tudnám radírozni, de nem megy, az eszembe, szívembe véste. Éppen a kabinomban próbálom eltemetni ezeket az emléket, miközben egy másik emlékem tör felszínre. Emlékszem, hogy egyszer már részt vettem egy hajóutazásom, az az időszak tökéletesen telt el. A bőröndömből pakoltam ki s kerestem valami lenge, de nem túl szerény ruhát, amit még fél óra után sem találtam meg. A szobám kész csatatér volt s azon tépelődtem még mindig, hogy hogyan is üzem ki őt a fejemből. Még mindig ne fért a fejembe hogyan taposhatott el így ilyen egyszerűen. Megvetettem és egy kanál vízben meg tudnám fojtani. Elhatároztam, hogy nem hagyom becsapni magam, elszédíteni, de mindenek előtt megbabonázni. Kerülni fogom, amennyire csak lehet, úgy hogy még csak a közelébe sem megyek. Ezzel a lelkesedéssel találtam meg a megfelelő lenge ám cseppet sem szolid ruhát. Hozzá illő magas sarkú cipőt vettem fel, míg nem a tükörhöz ültem le. Miközben a hullámos fürtjeimet babráltam édesanyámra gondoltam, s hogy milyen mesébe illő szépsége volt egykor, és még a mai nap is, ha még élne. Nem akartam pont ilyen pillanatban elszomorodni, ezért minden rossz gondolatot kidobtam a fejemből, ha fogalmazhatunk így. Lófarokba kötöttem össze a hajamat, amit kiegészítettem egy szolid sminkkel. Kecses és szexi léptekkel vonultam végig a korlát mellett, eközben a hullámzó tenger vizslattam. Őszintén szólva elbájolt ez a távoli szépség. Hatalmas, háborgó és végtelen; egy ilyen környezetre volt szükségem végre, hogy elfelejtsek minden rosszat, ami velem történt. Ahogy épp visszafordultam azt felé és haladtam egyenesen egy fiatalemberbe ütköztem. Csak egyetlen egy szó jutott ebben az esetben eszembe.
-Elnézést kérek, én nem figyeltem oda… Ne haragudj! –Próbáltam a legszebb mosolyomat elővenni, de még mielőtt ez megtörtént volna a kiakadás szélén álltam. Ez csak egyetlen egy személy miatt mutatkozott meg rajtam… A célszemély pedig nem más, mint Killian.
-Mégegyszer elnézést kérek ezért a balesetért, de most ha megbocsátasz mennem, kell. –Sajnáltam a srácot, de semmi kedve nem volt kedvem hozzá, sem pedig beszédbe elegyedni Killian-el. Megesküdtem, hogy távol tartom, magamtól amennyire csak lehet, s ehhez tartom magamat. Mielőtt eltűnhettem volna a szeme előtt pont szembe találtam magamat vele.
-Szeretnél valamit vagy csak simán az utamban állsz, hm? –Próbáltam minél közömbösebb maradni vele, de a szívem duplán vert amint a közelembe ért. Egyszerűen mintha jó gyomorgörcsöt kaptam volna. Lehet ostobaság, de élveztem ezt a pillanatot és utáltam is! Ellenségesen viselkedtem vele, s úgy döntöttem jobb most lelépni, mint hogy később olyat tegyek, amit megbánok.
-Most pedig ha megengeded, elmennék, nem mintha lenne miről beszélnünk… -Fogtam magam és elsétáltam. Vagy is sétáltam volna, ha nem fogta volna meg az alkaromat Killian. A csokoládébarna pillantásommal bájosan pislogtam rá, s csak vártam. Képtelen voltam elindulni, élveztem ezt a közelséget is.

Legszívesebben a vízbe ugornék s elmenekülnék, de nem az a fajta lány vagyok, aki könnyen feladja és megadja az örömet a másik félnek. Amikor az iskolában közölték milyen nagyszerű lehetőség áll előttem egyenesen ujjongtam, azzal nem számoltam, hogy ennek következményei lesznek. Nem voltam abban biztos melyik tanár kísér el, de amint megpillantottam nem sokkal ezelőtt Killian-t rádöbbentem ő az, akit kísérőmnek ítéltek. Szerencsétlenek és védtelennek éreztem magamat. Itt minden esély meg van rá, hogy elcsábulok, s újra a karjaiban kötők ki, de nem engedek, nem adom könnyen magamat. Lehet, túlságosan előítéletes vagyok vele szemben, sosem sikerült rendesen átgondolnom a dolgokat. Csak hagytam, hogy befolyásoljanak a barátok, de Killan rettenetesen megsértett, mondhatni az érzelmeimet porig alázta. Ellenséges és kegyetlen voltam, ami nem éppen illik hozzám, de nem tehettem róla ezt az érzést váltotta ki belőlem. Nem tudok sokáig haragudni valakire ez a legrosszabb bennem. Őszintén szólva nem vagyok abban biztos, hogy ellen tudok neki állni, s haragudni. Érzem, hogy ha a közelembe kerül, akkor elvakulok az érzelmeim és a vágyaim miatt. Tudom, ha elkezd beszélni meggyőz és meg fogok neki bocsátani. Annak ellenére, hogy játszott az érzelmeimmel, és manipulálta is azokat. Nem tudom, mivel tarthatnám magamtól távol, talán nem is akarom annyira. Most van arra lehetőségem, hogy újra vele legyek minden gond nélkül, emlékek, fájdalmak és olyan emberek nélkül, akik tudnak a múltunkról. Képes vagyok tényleg elnézni minden bántását és sértését, és túllépni ezen az egészen? Nem tudom, de erre nem is gondolok, ezt csak a szívem érzi, még ha a szívem bele is szakad, az eszemre hallgatok, amit azt sugallja, meneküljek tőle.
-Velem ellentétben ugye bár. Mert én ugyan is tudok rád, de ezt nem feszegetném, nem azért jöttem ide, hanem hogy mindent elfelejtsek, ami otthon történt. –Én buta, ostoba voltam, hogy nem figyeltem, de nem hittem volna, hogy bárki is van ezen a részen ilyen késői órákban. A kedvességem fog megölni a végén, akaratom ellenére kértem sokszor elnézést tőle, még ha nem is tudtam, hogy ő az. Legszívesebben elfutottam volna, de nem adtam fel, sőt megmutatom neki, hogy képes vagyok ellenállni neki, még ha ő épp az ellenkezőjét is gondolja rólam. Nem tudom, hogy fogom ezt véghez vinni, de nem érhet miatta több sérelem.
-Ha jól emlékszem, már pedig nem hagy ki az emlékezetem akkor már semmi közöm hozzád, ami azt jelenti, hogy nem tartozom neked beszámolóval. A kíváncsiságodat kielégítsem a közeledből a lehető legmesszebb. –Tudhattam volna, hogy nem lesz egyszerű lelépnem tőle. Még hogy ő és én egy légtérben, ez egy kész vicc.
-Tényleg? S mi lenne a beszélgetés tárgya, amiről nem tudok? Ezt ugye nem mondtad komolyan? Ez csak vicc lehet, nem is tudod, mennyire távol állok attól, hogy könyörögjek neked, sőt még csak a közeledben is legyek. –Ezzel csak egy probléma volt Killan jól ismert, tudta mit érzek már abból, ha hozzám ért, ezt most is jól kihasználta. Tudtam, hogy igaza van és talán ideiglenesen félbe kell hagynom a túlzott makacsságomat. De vajon mibe fajulhat ez az éjszaka akkor. az én érdekem is, hogy jelenleg békességben beszéljünk, legalább egy kicsit is.
-Rendben! Kapsz fél órát, hogy elmond, amit szeretnél nekem, és amit még szeretnél, de nem többet. Ne hidd, hogy minden tetted el van ezzel nézve csak ideiglenesen felhagyok az e-fajta viselkedésemmel és kedves leszek veled. – Remélem, nem fizetek túl nagy árat ezért a kedvességért. Amikor szorított lágyan minden porcikám beleremegett és érte kiáltott, bárcsak ne érdekelne ennyire és ne vágynék az érintéséért. Mikor felém nyújtotta a pezsgős poharat elfogadtam, legalább italba fojtom az érzelmeimet, így könnyebb lesz az elviselés. Belekortyolok lassan a pezsgőmbe és próbálok nem elcsábulni.
-Térjünk a lényegre! Mit szeretnél velem ennyire megbeszélni, hogy nem várhat? Egy dolog, hogy a kísérőm vagy, de nem kell minden léptemet követned. Ha ennyire komolyan veszed a munkád, akkor ennyi erővel egy szobát is kérhettél volna. –Inkább e miatt a megjegyzésem miatt megittam a poharamban lévő összes pezsgőt. A korláthoz mentem majd szembe fordultam vele, s kérdően pislogtam rá. A szemem még a múltunk ellenére bájosan és igézően pislogott rá. Akarva akaratlanul, de ezt váltotta ki belőlem. Láttam és éreztem is, hogy végig mér elég alaposan, ennek eredményeképp tökéletes bosszú, hogy nagyon közelről látja azt, amit nem kaphat meg, bár remélem, nem a saját hibámba esek bele és Killian túljár az eszemen. Közelebb mentem hozzá, mondhatni majdnem teljesen, de azért a távolság megmaradt.
-Remélem, élvezed azt, amit vagy 5 perce ennyire bámulsz.

Nem minden az, aminek látszik, ez igaz is. Killian és az én viszonyom sosem volt felhőtlen. Ostoba lennék és hazudnék, ha nem mondanám, hogy most is élvezem a közelségét. Ezzel nincs is baj, vagyis van, hiszen mondhatni belegázolt a lelkembe, de tudtam milyen és így is belementem ebbe a veszélyes játékba. Talán az lenne a legjobb, ha véget vetnék ennek a folytonos viszonynak még inkább, annyira hogy leteszem azokat az órákat, amiket ő tart. Ha ezt megteszem az álmomat dobom el, ismerem őt… Túlságosan is hogy beismerjem ő a világ legjobb tanára. Emiatt sem dobhatom el az álmomat egy kaland miatt, egy bizonytalan szenvedély miatt, ami bármikor köddé válhat. Ha látnám legalább, hogy tart valamerre vagy erősödik, akkor esetleg elgondolkodnék, de így nem.. Ő mindig is csak egy kaland lesz számomra, nem az a fajta férfi, aki képes lekötni magát egy nő mellett. Nem tehetem tönkre az életem azzal, hogy leadom az ő óráit, ha ezt megteszem, egy világ omlana össze bennem, már nem is miatta, hanem az életcélom miatt. Egy pillanatra még én magam is elgondolkodtam Killian Szavain, de figyeltem minden egyes szavaira is. Magammal voltam elfoglalva és nem gondolkoztam el a tetteimen, tisztában voltam, hogy a legrosszabb énemet hozta elő ezzel a viselkedésével, de lehetet volna több eszem is, amit nem használtam pár hete. Most jöttem rá igazán, hogy nem éri meg az egészet, nem lehetek más, mert Killien egy pontig tönkretett. Ez benne van az ő természetében s miközben járattam az agyamat eldöntöttem, hogy visszatér a rendes Zoey, hiszen mindig is olyan voltam, hogy egy férfi kedvéért sem változok, most pedig rossz irányba haladtam. Bármennyire is fáj beismernem p segített abban, hogy lassan visszatérjek a helyes irányba.
-Már régen nincs szükségem a bocsánatodra Killian. Még csak beszélni sem akarok arról, ami köztünk történt. Nem akarok a múltunkkal foglalkozni, és nem is akarok a kellemetlen emlékekre gondolni. Nem akarok ezzel foglalkozni és nem miattad… Inkább magam miatt, mert ez nem én voltam és nem fogok megváltozni senki miatt sem. Lehet a miattad ért sérelem miatt változtam ennyit, de tudtam milyen vagy és milyen a természeted, de ezt elfelejtem.. minden engem ért sérelmet, mintha tiszta lappal indulnánk. –Nagy erőt kellett magamon vennem, hogy ezeket kimondjam és úgy is gondoljam. Komolyan gondolom, hogy megváltozok, vagy is visszaváltozok, igazából csak én szenvednék, és ezt nem akarom. Folytatni akarom az eddigi életemet bármi is történjen, mindent megteszek annak érdekében, hogy elérjem a céljaimat. Most valahogy kicsit jobban érzem magam, és nem érzek annyi fájdalmat, persze a tüske bennem van, hazudnék, ha mást mondanék, de ezzel együtt kell élnem, el kell, hogy fogadjam, mert tovább kell lépnem. Piheni jöttem ide és azt is fogom tenni, nem fogom hagyni, hogy valami, beárnyékolja a jókedvemet. Ennek ellenére én is és ő is pontosan tudja, hogy nem tudok neki ellenállni, még ha akarnék sem. A testem minden porcikája érzi, hogy őt akarom, a szenvedély a vágy, amit érzek, az felülmúl mindent. Arról nem is beszélve, hogy eltitkolni sem tudom előle, annyira ismer engem, vagyis a testemet hogy tudja, mikor akarja az ő testét. Egy dolog, hogy elfelejtek minden rosszat, de az érzelmeim ellen nem tudok harcolni, pláne ha egy milliméter választ el tőle, és egyre jobban közeledik hozzám. A testem nem tud nemet mondani neki, még ha én akarok is. Ezáltal mintha a testem önállóan viselkedne.
-El tudom képzelni, hogy jobban élvezted, hogy levetkőztethetsz, minthogy most ruhában állok előtted.
-Halk sóhajt tettem, mert bár mostanában nem nagyon tud kiismerni, de a szememből és a testemből még mindig tökéletesen kiismer engem. Lepillantottam az alkaromra, aztán hirtelen vissza rá.
-Úgy tudtam nem szeretsz sétálni, s biztosra veszem, nem csal az emlékezetem. Mennyire szeretnél belemenni ebbe a nosztalgiázásba? – Tudom milyen ember Killian és mire akar kimenni ez a játék, de ha ezt akarja, akkor játszunk, én nem adom fel, nem az a fajta ember vagyok, aki egy könnyen félre áll az útból. Egy mozdulattal közelebb mentem hozzá, és a füléhez hajoltam. Imádtam szórakozni vele és tudtam, hogy egy veszélyes játékba megyek bele.
-Induljon a játék! – Belekortyoltam érzékien a pezsgőmbe és hátat fordítottam neki, a korlátnak támasztottam a kezeimet. Kíváncsian vártam mi vár rám még ezen az éjszakán, bár tisztában voltam azzal, hogy egy veszélyes játékba kezdtem bele megint csak, mint mikor az iskolába kerültem. Mintha csak visszamentem volna az időben.