Tárgy: Killian& Trish Szomb. Jan. 18, 2014 11:08 am
Trish&Killian
Szinte remegtem, ahogyan a kabinomból elindultam a hajó gyomrába. Szükségem volt egy italra, de nagyon. Mert nem elég, hogy Bell és David a hajón tartózkodik, de ráadásul csak két kabinnal arrébb, mint én. Nem hittem el, amikor kilépve a szobámból megláttam őket, amint bemennek a szobájukba. Bell nevetett, s David hátába kapaszkodva, a nyakát csókolgatva ment a férjem után. Összeszorítottam a fogsoromat, s hálát adtam az égnek, hogy nem vettek észre és nem kezdődött meg a jó pofizás. Megjegyezném, hogy amiben én sosem veszek rész, sőt igazából David sem, de Christabell mindig nagyon igyekszik. A gondolatra, hogy éppen szexelni vonultak be a kabinba, felment bennem a pumpa. Kellett valami amivel lefoglalhatom magamat és ehhez tökéletes egy bár, meg némi szesz. És ahogyan az elmúlt hetekben történt mindig, most is nyilván részegen ők vinnének be a kabinomba. Ez az egész szánalmas. Hogy miért csinálom akkor még is? Talán mert ilyenkor David újra foglalkozik velem, mert ilyenkor van alkalmam ismét beszívni az illatát... Intettem a pultosnak, s az már lökte is elém a kedvenc piámat, vagyis a konyakot, ha az ember iszik akkor legalább igyon stílusosan... És eleget ahhoz, hogy a pultosok és a pincérek már tudják egy nézésből, hogy mire van szüksége. Az első korty úgy gördült le a torkomon, mint valami mennyei nedű. Végigmarta a torkomat, kellemes bizsergést hagyva maga után. Szinte meg sem ittam az első kört, és már kértem is a következőt. Igen, az volt az elképzelésem, hogy leiszom magamat a sárga földig, és akkor legalább nem gondolkozom. Nem törődöm sem Daviddel, sem Bellel, sem pedig a nyomorommal. Így kell élni! Közben meg is feledkeztem az eshetőségről, hogy Killiannel akár össze is akadhatok egy nyilvános bárban. Onnantól kezdve, hogy megláttam Bellt és Davidet együtt minden gondolatomat ők foglalták le. Még jó, hogy előtte már felöltöztem tisztességesen, így a tökéletes alakomra rásimuló cicanadrág, egy elegánsabb piros felső, és egy magassarkú cipőt viseltem. Kényelmes, de csinos, habár a több éves táncnak köszönhetően aligha volt olyan ruhadarab a szekrényembe, ami nem állt jól rajtam. És mindig is adtam magamra annyira, hogy zavarjon ha feljött rám egy-két vagy több plusz kiló. És igen tudom, hogy hosszú távon a mértéktelen alkoholfogyasztásnak is meglátszik az eredménye... de nem mindig iszom. Csak néha visszaesek... és most szükséges. Amint leszálltunk és szárazföldet ér a lábunk, abba is hagyom, hiszen ez is olyan, mint David... egy rossz berögződés egy függőség aminek csak akkor lesz vége ha én a kezembe veszem az irányítást.
Killian Maxwell
Hi Darling, this is my name
❖ UTAS
❖ IDÉZET : 'they never have time to give you... they're always on the run.
but you keep on looking for your place in the sun' ❖ : ❖ HOZZÁSZÓLÁSAIM : 14 ❖ FELSZÁLLTAM A HAJÓRA : 2014. Jan. 10. ❖ KOR : 36 ❖ AHOL MEGTALÁLSZ : > CONSTANTINE ❖ HOBBY : > - ❖ PÁRKAPCSOLAT : > FACÉR ❖ :
Tárgy: Re: Killian& Trish Pént. Jan. 24, 2014 9:44 am
one more shot, another round
- Mi az, hogy nem jössz vacsorázni? - darabokra szaggatja az idegeimet, szétcsócsálja, aztán megeszi őket. Kezd olyan szinten kihozni a sodromból, ahogy nő még sosem. Szinte látom magamat lelki szemeim előtt, amint halántékomon ízlésesen kidudorodik az a szerencsétlen erecske és majd' szétpattan az idegtől. Intenzíven masszírozni kezdem orrnyergemet, hátha csillapodik dühöm. Nem vagyok hozzászokva ehhez, az a kegyetlen igazság. Nem ahhoz, hogy egy nő nemet mond, hanem ahhoz, hogy egyáltalán bárki nemet mondjon. Szeretem, ha az én akaratom érvényesül és szeretem, ha nem kell győzködnöm őket. Szerény véleményem szerint rendelkezem olyan sármmal, hogy Zoey még csak mozdulni se tudjon a közelemben, akkora hatással legyek rá. De látszólag képes nemet mondani és határozottan megtagadni a vacsorára való felkérést, ami valójában nem is nemes gesztus részemről, tekintve, hogy nem én állom a cechet, hanem az akadémia. Az itteni luxus ellenére sem hajlandó kicsit kiengesztelődni és megbocsájtani nekem - megbocsájtás? Ugyan már, nem akarok sokat kérni. Egyszerűen csak felejtse el a múltat pár napra, amíg kikötünk és visszaérünk. Aztán felőlem mehet, amerre lát, utálhat, ahogy akar... azt viszont nem bírom, mikor makrancoskodnak. - Lesz még ennek böjtje, Zoey! - préselem fogaim között, ahova már egy cérnaszál is aligha férne be, úgy feszítem állkapcsaimat. Zsebre vágom kezeimet és megindulok a kabinoktól, felfelé egészen a hajó gyomra felé, ahol egy nagyobb termet alakítottak ki, ami a vacsora helyszínének felel meg. Természetesen egy falat se menne le a torkomon, ezért nem ülök le, nem próbálkozok a lehetetlennel. Mélyen magamba ágyazom a fenséges illatokat: különféle pácolt és rántott húsok, krumplik, halak, tészták és főzelékek, előételként levesek, és sütemények desszertként... Első osztályú ellátás, az embernek pedig összefolyik a nyál a szájában, már csak ha rájuk néz, nem még ha az illatukat is érzi! Mindenesetre nekem csak a hasam jelzi hangos korranással, hogy bizony tele kéne vágni valami szilárd étellel. Megtagadom a kérvényt, inkább a bár felé veszem az irányt, ahol már a tegnap éjjelt is eltöltöttem némi zsörtölődés közepette. El sem hiszem, hogy egy nő képes ilyen szintű feszültséget kelteni bennem. Na persze, abban sem voltam sokáig biztos, hogy egy olyan ember, mint Zo, egyáltalán vonzalmat keltsen bennem, nem még hogy aggodalmat és dühöt! Megtörtént az, amitől igazán féltem - ugyan enyhén, de kötődni kezdtem ehhez a lányhoz és ennek mihamarabb véget kell vetnem, még mielőtt tönkreteszi az egész életemet. Kapcsolatok... ugyan minek?! A bárba érve tekintetem automatikusan fókuszál rá a pultnál helyezkedő, az italt cseppet sem visszafogottan magába döntő nőre élénkvörös felsőben és formás combjait jól kiemelő, fekete nadrágban. Lopva pillantok fekete, testhezálló pólómra, sötétkék farmeromra és vállamra terített sötétszürke pulóveremre - valamivel lezserebb öltözék, Trish mellett furcsán slamposnak tűnhetek. Megszaporázom lépteimet és az újra felfelé emelkedő, vékony csukló köré zárom ujjaimat, akár a bilincseket. - Nem gondolod, hogy elég lesz? - tekintetét keresem, látom, hogy csillog az alkoholtól, kicsit üvegesnek mondanám. Lehet, hogy már most be van csípve? Nem lesz ennek jó vége. Ki veszem a kezéből a poharat és beleszagolok. Konyak, hát persze - Ne önts neki többet! - szólok a pincérnek, aki meglepetten pislog, nyilván nem érti, mi a helyzet és miért basáskodok a lány fölött. Trish nem sokat változott. Talán fogyott egy kicsit, az arca legalábbis jóval keskenyebbnek tűnik, mellben viszont határozottan erősödött. Vagy csak rég láttam és szeretném azt hinni, hogy formás idomai most még formásabbak, mint valaha? Az biztos, hogy az alkohol iránti szenvedélye a régi. - Elviszlek a kabinodhoz, oké? - leteszem a poharat, álla alá nyúlok és kényszerítem őt arra, hogy rám nézzen. Itt vagyok, nem változtam... és ugyanúgy kíváncsi lennék, miért lépett le hónapokra, miért nem engedett a közelébe és miért lettem ignorálva az életéből.
Tárgy: Re: Killian& Trish Pént. Jan. 31, 2014 11:40 am
Trish&Killian
Minden nappal egy kicsit jobban belehalok ebbe a harcba. Ebbe az állandó viaskodásba, önmagammal a világgal az alkohollal vagy éppen amivel. Én mindig harcolok, mindig küzdök, de csak magammal, magamban. Jó, néha a világ ellen is, de ugyan ilyen hamar fel is tudom adni. Hiszen Davidet is feladtam, nem? Küzdenem kellett volna érte, hogy ne a barátnőm kezére jusson. De a büszkeségem nem engedte, hiszen én küzdjek egy férfiért, neki kell küzdenie, értem, nem,de? Nem tudtom, hogy hol rontottam el, ahogyan azt sem, hogy mitől lettem én kevés ő meg pont elég. Hogy miért ő és miért nem én. Egyszerűbb? Könnyebben manipulálható? Áh, fölösleges ezen gondolkozni. S a harmadik pohár lecsúszása után már ezt be is láttam. De attól még a gondolatok csak nem álltak le a fejemben, ide-oda száguldoztak, mint valami tornádó. A negyedik pohár következett, és tudtam, hogy ha akarok akkor ezen a hajón annyit iszok amennyit csak bírok, és majd szó nélkül elvisz a személyzet a szállásomra mintha mi sem történt volna. Fő a diszkréció. Hirtelen megmerevedtem az ismerős hang és érintés nyomán, habár csuklómra kulcsolódó ujjai aligha engedték volna, hogy befejezzem a mozdulatot. Pillantásom a kezére siklott, majd pedig rá egy pár pillanat erejéig. Cseppet sem változott, még mindig ugyan olyan szívdöglesztően kék szemei vannak, és mindig olyan szigorúan tud nézni velük. Majdnem elmosolyodtam a gondolatra, ha nem érzek bűntudattal kevert haragot, talán még meg is teszem. Van, hogy szeretem, hogy istápolgatnak és van, hogy nem. Éppen milyen a hangulatom. Jelenleg éppen nagyon nincs ínyemre, hogy helyettem beszél, ráadás még az egyetlen mentsváram is eltűnik a közelemből. Kissé spicces vagyok már, de annyira még nem részeg, hogy felmérjem most nem igen van jogom dühösnek lenni. Egyszerűbb ha figyelmen kívül hagyom. - Neked is szia Killian!- Morogtam és intettem a pultosnak, hogy töltsön még egyet. Fájdalmasan ismerős mozdulattal nyúlt az államhoz, én meg megbabonázva a pillant varázsától hagytam, hogy maga felé fordítsa a tekintetemet. Igen, valamikor oda voltam ezért a férfiért. Nem ez nem volt szerelem, talán csak egy kicsit, nem ért fel azzal az elsöprő érzéssel amit David iránt éreztem. De szerettem a magam defektes módján, csak azért amilyen volt, csak mert mindig ott volt ha kellett, és vigyázott rám... én meg faképnél hagytam, még csak egy búcsúlevelet sem mellékelve... - Nem...- Suttogtam fájdalmasan, majd óvatosan lecsúsztam a székről, hogy véletlenül se essek pofára, és elléptem mellette, hogy egy kis távolságot juttassak kettőnk közé. - Nagy lány vagyok Killian. Hiszen... semmi közünk egymáshoz. Nem, de?- Néztem rá, s alsó ajkam dacosan lebiggyedt, a legjobb védekezés a támadás. Szokták mondani. Nem akartam belemenni, hogy miért hagytam faképnél, nem akartam untatni és nem akartam belekavarni az életébe. Így... így minden sokkal könnyebb volt. Igen jobb ha haragszik rám. Jó, volt egy kis önzés is bennem, ugyanis ha újra barátok lennénk akkor megint megpróbálna leszoktatni. És ez bizony kemény felelősség lenne a számára, nem, nem akarom, hogy az ő felelőssége legyek. Nem akarom, hogy kötelességének érezze, hogy figyelje mennyit iszom, hol vagyok és nem ugrottam-e ki a hajóból... Hát vettem egy mély levegőt így szívva bátorságot, hogy ellépve mellette ismételten faképnél hagyjam az egyetlen embert, aki talán tényleg törődik velem...
Killian Maxwell
Hi Darling, this is my name
❖ UTAS
❖ IDÉZET : 'they never have time to give you... they're always on the run.
but you keep on looking for your place in the sun' ❖ : ❖ HOZZÁSZÓLÁSAIM : 14 ❖ FELSZÁLLTAM A HAJÓRA : 2014. Jan. 10. ❖ KOR : 36 ❖ AHOL MEGTALÁLSZ : > CONSTANTINE ❖ HOBBY : > - ❖ PÁRKAPCSOLAT : > FACÉR ❖ :
Tárgy: Re: Killian& Trish Vas. Feb. 02, 2014 4:14 am
one more shot, another round
Oda se figyelek a gúnytól csöpögő köszönésre, amit nyilván azért hajít elém, mert én elfelejtettem ugyanezt megtenni. Való igaz, nem sziáztam és még csak azt sem mondtam, hogy jó őt látni. Pedig jó, bár szerettem volna, ha normálisabb és kevésbé illuminált körülmények között botlunk egymásba. Hibáztat azért, mert első dolgomként az italfogyasztása korlátozására figyeltem? Tényleg szégyellnem kéne magam, amiért még ennyi idő után is érdekel mi van vele... meg a májával. Indulatosan forgatom szemeimet és sóhajtok, hogy a legnagyobb problémájának a köszönés elmulasztása bizonyult. - Szerintem meg igen - vágom rá azonnal, kicsit dühösebben és nagyobb éllel a hangomban, mint terveztem. Nem tehetek róla, hogy bosszant, amit csinál. Amit eddig is csinált. Nem tudtam, mi van vele, nem tudtam, egyáltalán él-e még. Persze, egy részem biztos volt benne, hogy nem dobta fel a talpát alkoholmérgezés vagy egyéb problémák miatt, de bennem volt a félsz. És rohadtul hálás lettem volna egy kurva üzenetnek, amiben tájékoztat arról, hogy jól van, gondját viselik és megmarad. Mindezt nem kaptam meg, és mégis itt vagyok, mégis szeretném tudni az okokat, magyarázatot várok. Mindezek ellenére is úgy érzem, hogy azon emberek egyike, akik ismernek, mint a tenyerüket és akikért tűzbe tenném a kezemet. Karjaim esetlenül lógnak a levegőben, próbálnák elkapni, ha esetleg arra kerülne sor, hogy ne tudna megállni a saját lábain. Ráncolom a homlokomat, értetlenül nézem, mit csinál és hogy ellép mellettem. Le akar rázni, már megint. Ebből van elegem, ezt nem akarom hagyni többé - de mégis mit tehetnék, ha az ember, akiért aggódok, nem kíváncsi a segítségemre és rám se? Ökölbe szorulnak kezeim, dühödten meredek rá és dühödten hallgatom szavait. Hátamban görcsbe feszülnek az izmok és benn reked tüdőmben is a levegő. Rájövök, hogy a testem merő feszültség és mindezt Trish makacssága váltotta ki belőlem. - Miről beszélsz? Mi az, hogy semmi közünk egymáshoz? - fújom bosszúsan és mérgemben a pultra csapok, hogy a mögötte álló srác rémülten összerezzen, bár innentől fogva nem meri levenni tekintetét rólunk. Nyilván készen áll, hogy bármelyik pillanatban testével védje Trish-t, ha netán eljárna a kezem. Fogalma sem lehet róla, hogy eszem ágában sincs erőszakosnak lenni, legalábbis nem fizikailag - A kurva életbe, Trish, ne csináld ezt! Hónapokig egy telefonhívásra vagy e-mailre nem telt tőled, hogy közöld, élsz még egyáltalán. Fel tudod fogni, mennyire aggódtam? A picsába már - morgom az utolsó pár szót és idegesen tincseim közé szántok, majd csípőre vágom egyik kezemet. A pincérsrácra vándorol tekintetem, aki kékjeim elől menekül és inkább a padlóra szegezi íriszeit. Trish menekül, határozottan le akar lépni és elkerülni a problémát, a magyarázkodást, a konfliktust. Nem esett le neki, hogy már rég egy konfliktus közepén táncolunk? Talán az alkohol mámorának köszönhetően nem sikerül azonosítania a szituációt, de bizony sikerült kihoznia a sodromból. - Ne haragudj, hogy kiabáltam... - lépek utána, eszem ágában sincs elengedni és annyiban hagyni ezt az egészet - Bekísérlek. Akkor is, ha nem engeded és akkor is, ha rám hívod a személyzetet. Ne rendezz jelenetet... kérlek! - ekkor már közelebb hajolva füléhez, súgom kérésemet, melybe némi szigor vegyül. Komolyan ezt akarja csinálni? Komolyan folytatja azt, amit hónapokkal ezelőtt elkezdett? Nem hiheti, hogy ezek után még csak össze sem futunk majd a fedélzeten... hogy ezek után képes leszek átnézni rajta és engedni, hogy tegye a dolgát, amit jónak lát. Soha - azt hiszem, tényleg soha - nem tudnám őt semmibe venni.
Tárgy: Re: Killian& Trish Hétf. Feb. 03, 2014 5:48 am
Trish&Killian
Fintor fut át az arcomon. Na igen, Killian sosem az a fajta embert volt, akit könnyű lenne lerázni. Talán éppen ezért sem hívtam fel, mikor úgy döntöttem, hogy Daviddel tartok. Mert tudtam, hogy le tudna beszélni, arról nem is beszélve, hogy rávilágítanak döntésem hibás végére, amit én akkor nem láttam. Pontosabban, de... csak éppen tudomást nem akartam venni róla. Legszívesebben megölelném azért mert hajlandó felidegesíteni magát miattam, és ha kevésbé lennék makacs akkor meg is tenném. De hát, van egy felem aki nem nézi ezt jó szemmel. Aki semmit sem akar, csak minél távolabb tudni magától Killant, hogy ne jelentsen számára terhet. Tudja, hogy csak egy újabb probléma lenne a másik életében, és ugye ha valakit szeretsz akkor nem akaszkodsz rá, akkor előrébb helyezed őt, mint magadat, normális esetben. És persze még millió oka van annak, hogy miért jobb ha távol tartja magát tőlem és én is tőle. Tudja, hogy van egy ex férjem, de azt nem, hogy miért mentünk szét, és igazából azt sem, hogy igazából nem is ex, hiszen nem váltunk még el. Mikor új életet kezdve elkezdtem a tánciskolában tanítani, nem akartam a múltammal foglalkozni, így a legkevesebb információval és annak ferdítésével láttam el a körülöttem tartózkodókat. És bizony, ha most Killiannel belemegyünk a dolgokba akkor nagyon sok szemétre derülne fény, amit meg nem akarok. Lekászálódok a székről, s mozdulata mely arra irányul, hogy elkapjon ha esetleg kibillennék az egyensúlyomból, tökéletesen leírja a viszonyunkat. Igen, mint kéznél volt, hogy segítsen ha kibillentem. Mindig... nem háláltam meg túl jól... Ismerem, látom rajta, hogy feszült, egy egész görcs. Összerezzenek én is, ahogyan tenyere a pulton csattan, nem csak a pultos srác. Na jó, ez nehezebb lesz, mint gondoltam. Undorodtam attól amit mondani készültem és főként amilyen stílusban, de túl keményen kötötte az ebet a karóhoz. Makacs voltam, de tudtam, hogy úgy sem bírok sokáig harcolni vele, főként nem részegen, tehát minél előbb le kell zárni ezt a kérdést, méghozzá úgy, hogy ne is akarjon a társaságomban lenni. - Pontosan tudod, hogy miről beszélek. Nincs egymáshoz közünk, pont te ne tudnád aki annyi nőt fektettél már meg életedben. Köszi a múltat jól éreztem magam, de ennyi...- Többet jelentett, mint egy kósza numera, egy-két alkalommal. Ő is tudja meg én is tudom, de elakartam bizonytalanítani. Talán sikerülhet, habár eléggé magabiztos ember, és nehezen hagy fel az elképzeléseivel. Nagyon szeretem, és ebben a pillanatban egyenesen imádtam azért, mert így kikelt magából miattam. Komolyan jólesett, és éreztem, hogy dacos ajakbiggyesztésemet felváltja valamiféle bűntudatos fintor. S elfordítom a tekintetemet idegesen babráló ujjaimra. Ezerszer végigpörgettem már magamban, hogy fel kéne hívnom, igen sokszor gondoltam rá. Volt, hogy tárcsázta is, csak mire felvette volna letettem. Gyávaságból vagy nem is tudom miért... Ellépek mellette, sietősen, kihasználva a közénk települő csendet, de ahogyan utánam lép, s ismét megszólal megtorpanok. Végigszalad a libabőr a kezemen, ahogyan közelebb hajol a fülembe suttogva. Hiába egy egyszerű barátnál mindig többet jelentett, ahogyan egy egyszerű szexpartnernél is. Mind kettő volt egy személyben, s bizony ezt még mindig nem fejeltettem el. Mélyről jövő sóhaj szakad fel belőlem, s kissé megereszkednek a vállaim. - Ha nem vennéd észre Killian, te vagy az kettőnk közül aki jelenetet rendez...- Suttogtam vissza, majd pillantásomat kék íriszeibe fúrtam. - Mit akarsz? Csak saját magadat szívatod ezzel az egésszel, hát nem veszed észre? Nem elég neked Zoey akivel harcolnod kell? Nem tudsz annyival megelégedni, hogy leléptem és kész? - Igen tudok a fiatal lányról, és már láttam is a hajón. Annak idején őt is tanítottam, de bennem nem tett olyan mély benyomást, mint Killianben. Persze ügyes lány, de nem szenteltem neki nagyobb jelentőséget.
Az oldalon a következőképpen oszlik meg a nemek, valamint a kasztok aránya. Regisztrációkor ezen információk mérlegelése után dönts.
NŐK: 39 FŐ FÉRFIAK: 25 FŐ
❖ ❖ ❖ ❖ ❖
SZEMÉLYZET: 8 FŐ UTASOK: 15 FŐ TISZTEK: 2 FŐ SZÁRAZFÖLDIEK: 0 FŐ
chatbox
kanonok & keresettek
A következő karakterek mind-mind nagyon fontosak az oldalon játszó karaktereink életében! A keresett karakterek topicban bővebb információt is megtudhatsz róluk. Jó nézelődést! KATT
HAIDEN BUTLER
LEWIS MARCUS
MATTHEW WYTHE
PIPER FITZPATRICK
DAVID SILVERSTONE
JASON HOPEWALEY
kiemelt társak
Ki van itt?
Jelenleg 18 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 18 vendég :: 1 Bot