Tyler Bentley

❝Ha kell valami szerezd meg, mert senki nem fogja megtenni helyetted.

"Üdv Constantine utasai! Ezen a színpadon ma kedvenc táncosunk, Tyler Bentley lép fel!"
Így konferálnak fel a színpadra. De, hogy hogyan kerül ide egy 26 éves Kaliforniai srác? Hosszú történet, talán a legjobb lenne, az elején kezdeni.
1987 szeptemberében láttam meg a napvilágot az Államokban, azon belül is Kaliforniában. Ez az USA legnépesebb, és egyik leggazdagabb része is, mégis valahogy nekem nem az a sors jutott már gyerekként sem, mint a többieknek. A szegény negyedben éltünk. Apám egy iszákos, kiöregedett férfi volt, de a keze gyorsabb volt, mint bárkinek. Fénykorában híres bokszoló volt. Gyerekként mindig kijártam a meccseire. Anyám ellentétben vele egy hatalmas szívű szerény nő volt, és legalább olyan szép, mint ahogy az ember el tudja képzelni. Apám rossz ügyekbe keveredett. Verőember lett, és az utcán ölték meg, mikor kicsit elszámolta az esélyeit. Anyám összeomlott, én mellette álltam, amikor tudtam, de mikor rájött, hogy apám nyomdokaiba akarok lépni, mint bokszoló, egyszerűen kidobott, azt mondta akkor menjek vissza, ha észhez tértem. Soha nem mentem vissza, 20 éves voltam, és pár utcával lejjebb éltem egy panelházban, amikor a halál híre elért. Mindig saját magam okoltam a haláláért, nem így kellett volna történnie, és ha akkor ott maradok, talán minden másképp végződik. A múlton már nem lehet változtatni, viszont úgy voltam vele, hogyha ennyi áldozatot követelt, akkor már végig kell csinálnom, amit elkezdtem. Évekig voltam ezután pincér egy kisebb kávézóban, közben pedig eljártam egy edzőterembe bokszolni. Míg nappal egyszerű pincér voltam, akit leköptek, éjjel az egyik legmenőbb illegális bunyós lettem. 25 voltam mikor otthagytam a pincér részét életemnek, és egy Night Club kidobója lettem. Mindig többre vágytam az életemnél, de úgy gondoltam, hogy kemény munka árán elérhetek majd mindent, amit csak akarok. Egy nap aztán szétvertem egy srácot a klubban. Nem számítottam rá, hogy egy olyan banda tagja, akik ezért majd felkeresnek. Másnap rám törték az ajtót baseball ütővel. Épp, hogy meg tudtam lógni az ablakon át. Pár nappal később kaptak el. Megfenyegettek, hogyha nem tartok velük egy buliban, akkor egyszerűen megölnek. Így keveredtem hát bele Kalifornia egyik legnagyobb bankjának a kirablásába. Itt kezdődik igazán a történetem. Pontosan abban a fekete Ford furgonban, amivel odamentünk. A többieknek még csak a nevét sem tudtam és sí maszk volt rajtuk. Annyi volt a dolgom, hogy üljek a kocsiban és nyomjam a gázt. Megvolt persze a tervem arra is, hogy hogyan fogok ebből kiszállni. Ők bementek, megvártam, amíg lövöldözni kezdenek, majd a gázra léptem. A rendőrök pár utcával arrébb hallották, a riasztást. Meglátták a furgonom és üldözőbe vettek. Meg tudtam lógni, de attól a pillanattól kezdve én is bűnös lettem abban a rablásban, amiben a többiek legalább 10 embert megöltek. Egy ideig sikerült meghúznom magam, városról-városra költöztem, de tudtam, hogy meg kell lógnom. Így kerültem, hát New York-ba, ahol hallottam róla, hogy személyzetet keresnek egy most induló hajóra. Szerepet kellett vállalnom, ezért takarító lettem a hajón nappal, éjjel pedig táncos. Pénz kell, méghozzá sok. A hajón rengeteg a gazdag nő, akik bármit megadnak egy magántáncért, néha többért is. A célom az, hogy amikor visszaindulunk, egyszerűen, meglógok a hajóról. Mire visszaérnék, már mindenki keresne. Utolsó este még kirabolom a hajót, majd felhívom egy barátom, hogy jöjjön oda egy csónakkal, és onnantól már szabad az út.
Most épp a hajóra készülök felszállni, csakhogy meglátott 2 rendőr, akik, azóta el akarnak kapni mióta eljöttem otthonról. Amikor a hajó elindult még láttam őket, hogy keresnek. Remélem elég idióták ahhoz, hogy ne jöjjenek rá, hogy hol vagyok most. Most pedig élvezem az életet, és a koktélokat, na meg a tömény, tengeri levegőt!