Maximo Giancarlo Giodarno

❝Max. négy soros idézet, mely jellemzi karaktered.

Az utca az én világom, na meg a buli és a haverok.
Az életemben nincs semmi különleges, hétköznapi vagyok, mint egy Pepsi-s palack kupakja, még sem mondanám azt, hogy unalmas világomban majd megpusztulok. Élvezem az életem, a szüleimnek hála adottak a normális életkörülmények, nekem már csak az a dolgom, hogy rendesen evickéljek, elkerülve a buktatókat. Ebben segít a bátyám, Tito, aki úgymond az ikrem, bár én sokkal jobban nézek ki nála. Az arcom is nagy, de csak egy kicsit, ez talán még nem bűn, vagy igen?
Szóval, a gimnázium után turizmus-vendéglátás szakra jelentkeztem, apámék szerint azzal érvényesülhetek majd, szerintem nem sokat ér, ha nincs gyakorlatom. Valójában szakács szeretnék lenni, így ezen a szakirányon igyekszek eleget tenni a követelményeknek, több-kevesebb sikerrel.
Ha épp nem a padot koptatom és nem unalmas órákat hallgatok végig Mrs. Peterson előadásában, akkor nyílik meg előttem igazán a világ. Suli után, ha már ettem és tehénkedtem egy jó fél órát a Music Chanel előtt, összekaparom a csontjaimat, magamra öltök egy laza szabadidő nadrágot, meg egy kapucnis felsőt és elpályázok a római külváros egyik legjobb streetball pályájára.
Imádok kosarazni, kedvenc sportjaim egyike a biciklis ugratások után, s ha majd két méterrel áldott volna a sors, akkor biztosan ezt a pályafutást választom. A haverjaim többségét ezek a kosaras srácok alkotják, vannak köztük igazán jó arcok, meg páran olyanok is, akik szívesen a mélybe rántanának, már ha értitek, mire célzok.
Seftelés, piszkos kis üzletelések, egy kis kocsi feltörés itt, egy kis tolvajlás ott. Kamionról leesett cuccok adás-vétele, tiltott szerek kereskedelme és sorolhatnám. Nem mondom, volt már részem ebben-abban, szerencsére mindig megúsztam anélkül,hogy meggyűlt volna a bajom a rendőrséggel. Komolyan nem szeretném belemártani a bicskám a dolgokba, csak éppen annyira, hogy elég zsebpénzt szedjek össze magamnak arra, amire szükségem van, apámék szerint meg nem.
És ha már a szabadidős tevékenységeknél tartunk, be kell vallanom, hogy egy művész veszett el bennem. Ez a műveimből is látszik, hisz a római vasútállomáshoz tartozó ódon szerelő épületek falait hetente-havonta fújom le, ezzel is gyarapítva a grafity-sek táborát. Egyeseknek kifejezetten tetszik, mások szerint meg elég amatőr a munkám. Engem viszont nem érdekel, ki mit mond. Ha van egy gondolatom, azt „vászonra” viszem. Mégis csak jobban mutat egy grafity, mint egy szimpla, szürke fal, nem?
A hétvége.
Szombat esténként mindig felkapom magamra a bőrdzsekim, magamhoz veszek egy doboz cigit, egy csomag óvszert, fújok magamra némi parfümöt, hogy már messziről dögöljenek értem a csajok. Van egy hatalmas hibám, ami a legtöbb olasz férfire jellemző. Imádom a nőket, falom is őket, ha tehetem, viszont! Ha kapcsolatban vagyok, legyen bárki, nem képes elszakítani a barátnőmtől. Hűséges vagyok, bár ezt soha, senki nem hinné el rólam. Nem csodálom, ki bízna egy nőcsábász srácban?
A bulikban kizárólag márkás italokat rendelek, nem bóvli szarokat, mert azoktól már fél óra múlva hasogatna a fejem, másnap meg úgy törölnék fel velem a padlót. A klubba lépést követően felmérem a terepet, fejben osztok-szorzok, és a legszimpatikusabb csajokkal kezdek ki. Ötből egy csak összejön.
Kalandozásoknál ügyelek arra, hogy felmérjem a csaj nemét, kinézetét, és azt, hogy egész pontosan mit akar. Csak olyat viszek haza, akiről tudom, nem akar komoly kapcsolatot, így később nem fenyeget az a veszély, ami általában a többséget: rinyálás, hiszti, jajveszékeléés.
De, ha betör a szerelem, átszaggatja a kapukat lelkem felé, akkor nincs kiút, megvezethető, édes kis cukipofa leszek. Hazudtam. Nem, egyáltalán nem leszek cukipofa, és a romantika is távol áll tőlem, de tudok szeretni, és ki is tudom mutatni, a magam módján.
Most pedig eleget beszéltem már magamról, inkább kérdezzétek Titot, hogy milyen is vagyok, ő külső szemmel úgyis jobban lát. Sietek, nem szívesen késném le a Constantine indulását.
Chiao

Elfogadva

❝Szervusz cukipofa II. *-*
Az első számú kedvencem lettél, Adrian után! :DHatalmas lendülettel írtad az előtörténetedet, az arcod mérete egy pillanatra sem ment össze, tartotta méteres méretét. Komolyan, ilyen lehengerlő pofátlansággal születni kell, amilyen olaszos mentalitással vállalod Te fel az életet. Tetszett, az egyszerűen szórakoztató nyelvi humorod befutó volt nálam. Kapsz színt, aztán ha elgyengültél és szükséged van egy gondoskodó (okoskodó) női kézre, ajánlanám Alessia kabinját! ;)Jó játékot édeske <3