Cara Evangeline Dubois

❝”All my life I've been good
But now...
What the hell?”

Tehetős családban nevelkedtem és, mint egy tehetős család pici lánya, nekem is meg volt mindenem, szóval mondjuk ki, el voltam kényeztetve. Amint kiejtettem a számon, hogy akarok valamit, már meg is kaptam ugyanúgy, mint a bátyám, Eric. Az első 4 évemet Franciaországban töltöttem, amire igazán nem is emlékszem. Akkortájt döntöttek úgy a szüleim az apám cégének terjeszkedése miatt, hogy átköltözünk Londonba. Magántaráaim voltak, zongorázni tanultam és elvárták tőlem, hogy mindig kitűnő tanuló legyek. Egészen a gimiig nem nagyon találkoztam más gyerekekkel, főleg nem olyanokkal, akik nem olyan osztályba tartoztak, mint mi. Azaz a szegényebbekkel. Aztán eltelt a gimiből fél év, amit szintén jól megfizetett sznob magántanárokkal töltöttem, de fellázadtam. Kikértem magamnak, hogy normális tanuló akarok lenni, akinek vannak osztálytársai, barátai... akármi. Jó ideig ellenálltak a szüleim, de ugyebár amikor előadtam, hogy ez a boldogságom kulcsa, nem tagadták meg tőlem a lehetőséget. Egyedül az volt a kikötésük, hogy jók legyenek a tanulmányi eredményeim, ez pedig nem okozott különösebb problémát, mert sosem voltam hülye. Az eszem a helyén van, nem kell sokat szenvednem a tanulással, úgymond elég odafigyelnem az órákon és kész. E tekintetből mázlista vagyok.
Ekkortájt voltam először szerelmes. Na nem egy osztálytársba, azok nekem túl... idióták voltak. Az apám társának a fia varázsolt el teljesen egy vacsora keretében, ahova őket is meghívtuk. Olyan volt, akár egy lovag azokból a könyvekből, amiket olvastam. Magas, arisztokrata vonásokkal megáldott, izmos, széles vállú és rikító kék szemű pasi. Egyedül a szőke haj nem volt okés, mert az övé fekete volt, de nem is bántam. Látszólag ő is vonzódott hozzám. Mi több, engedélyt kért az apámtól, hogy elvihessen randizni. Kiderült, hogy fele annyira sem jól nevelt, mint gondoltam, de még ez is tetszett benne. Az ő baráti társasága jóval másabb volt, mint az enyém. Őrült bulik, drog, ital... minden jelen volt és én is bekerültem. Persze, a szüleim mit sem sejtettek erről, ahogy arról sem, hogy lefeküdtem vele. Valószínűleg agyonvertek volna. Arról sem tudtak, hogy a szüzességem elvesztése után egy héttel dobott ez a pöcs. Próbáltam eljátszani, hogy minden okés velem. Ugyanúgy koncentráltam a sulira is, de csak azért, mert tudtam, hogy abban lehet a szabadságom kulcsa. Az a kis pénzes társaság amibe keveredtem, utólag már egyáltalán nem tetszett. Főleg, amiket George mesélt. Vad orgiákat is rendeztek olykor és volt, hogy meghalt már közülük valaki a drog miatt. Szóval, nem így akartam élni már pedig az úri gyerekek sorsa általában ez.
A gimit végig jártam. Meg volt a magam kis társasága és furcsa mód sokkal jobban éreztem magam a más osztálybeli diákokkal. Nem voltak olyan nagyképűek és én már ekkortájt tervezgettem, merre is tovább.
Nagy harcok árán ugyan, de sikerült kiharcolnom a szüleimtől, hogy Amerikába mehessek tovább, a Columbia egyetemre, így aztán megváltásként vártam a ballagást és az érettségit, majd a következő nyár végén már jó pár ezer kilométerrel arrébb voltam.
Egyetemre nem jártam, maximum egy hónapot. Helyette inkább munkát kerestem, a számlámról levettem minden pénzt, amit a szüleim küldtek -nem volt kevés-, tettem hozzá még egy keveset abból, amit pultosként kerestem, majd jelentkeztem egy hajóra dolgozni. Az egyetlen nyom, amit a szüleimnek hagytam magam után, az egy levél volt, amiben elmondtam mennyire tele van velük a tököm, mennyire utálom azt a világot és közeget és, hogy mennyire nem fogok visszamenni semmi pénzért. Nem árultam el merre vagyok, de azt igen, hogy rendőrséggel ne nagyon kerestessenek, mert felnőtt vagyok és simán leléphetek.
Így kerültem a hajóra és őszintén szólva, egy cseppet sem bánom, hogy így döntöttem. A magam ura vagyok, a fizetés jó és a társaság is... hmm... hát, hogy is mondjam. Megfelelő lesz ahhoz, hogy elszórakozzak a műszakom után. Mert igen. Még most is imádok szórakozni, imádom a szép pasikat és imádok a saját elveim szerint élni. A jó kislányból mára már nem maradt semmi. Helyette egy vadabb, szabadabb és magabiztosabb nő lettem.

elfogadva

❝Kedves Cara! Köszöntelek először is az oldalon, remélem jól fogod érezni magad köztünk! Az előtörténeted teljesen alátámasztotta jellemfejlődésed okát. A lázongó, mára vágyait beteljesítő, életet ismerő, talpra esett nő, a még megvehető, szépre áhítozó kislány, ez mind megvolt az írásodban. Jól sikerült az előtörténeted! Nyomás foglalózni, majd a hajóra játszani!