Tish Silverstone

MILA KUNIS

❝Velem együtt tanított az akadémián hat hónappal ezelőtt, akivel az órákra legtöbbször együtt mentünk be. Az intézményben nem léteztünk egymás nélkül - nem csak munkatársak, hanem barátok is voltunk. Néha többek, mint barátok.
Aztán ahogy említettem, fél évvel ezelőtt "leszerelt". Mindig is tudtam, hogy alkoholproblémái vannak és bár próbáltam segíteni, a dolog odáig fajult, hogy végül fel kellett mondania. Fél éve nem tudom, mi van vele, jobban van-e, szüksége lenne-e rám, vagy sem. Senkit sem enged a közelébe.
A hajón viszont felbukkant és nem tudom miért, de intenzíven kerül engem. Pedig nincs oka. Tudhatná, hogy bármi is történjék, ott vagyok és leszek mellette.

Cassandra Browsan

EMMA STONE

❝Bár Cassy egyike Castiel múltjának, mégis az a személy, akire a legszívesebben gondolt a fiú akkoriban, jóllehet gyerekek voltak még mindketten. Első találkozásuk akkor történt, mikor az ismeretlen elkövető megfosztotta a fiút a szüleitől, Castiel pedig néhány éjszakát anyja legjobb barátnőjének otthonában tölthetett. Az akkor 6 év körüli Cassandra akkor ismerte meg a szótlan, ijedt Cas-t, aki eleinte ugyan nem értette a közeledését, azonban a lány lelkesedését ez nem törte le, és szoros kapcsolat alakult ki közöttük, ami még levelezési formában is megmaradt, mikor a fiú árvaházba került. Azonban a kapcsolat minden előjel nélkül megszakadt, Cas pedig abban a hitben élt, hogy Cassy elfelejtette őt.
... Napjainkban Cas nyomozóként egy sorozatgyilkos nyomait követi, aki kísértetiesen ugyanazzal a módszerrel öl, mellyel elvette a rejtélyes tettes anyja életét is évekkel ezelőtt. Azonban az egyik gyilkosságnak szemtanúja lesz Mrs. Browsan, Cassy anyja. Mivel Cas kezében az ügy, már útnak is indult, hogy feltegyen pár kérdést a szemtanúnak. Így azonban elkerülhetetlenné válik a két elszakadt lélek újbóli találkozása.

Pb-nek örülnék, ha maradna. Minden mást a kedves megalkotóra bízok, úgy mint: miért szakadt meg kettejük közt a kapcsolat? Cissy tényleg elfelejtette volna a fiút, vagy netán az anyuka keze volt a dologban, hogy véget érjen a kettejük közti levelezés? Más állhatott a háttérben? A foglalkozást nem szeretném megkötni, viszont annyit mégis "korlátoznék", hogy mivel a karakter egy alapvetően pozitív beállítottságú személy, valószínűleg nem állt se prostinak, se sztriptíz táncosnak, se semmi ilyesminek.
Gondolom az nyilvánvaló, hogy a két karakter között romantikus kapcsolat lenne, hiszen a legjelentősebb személy Cas életében mindig is Cissy lesz, a férfi ugyanis a mai napig gondolataiban őrzi őt, sőt az is lehet, hogy ő képviseli mindazt a visszatartó erőt, ami eddig megmentette attól, hogy még lejjebb süllyedjen munkájában a túlkapásoknál és komoly balhéba keveredjen.
Az első találkozásukról kicsit részletesebben az előtörimben olvashatsz, ha szeretnél, de persze kereshetsz PM-ben is, ha egyéb kérdésed van.
Várlak nagyon! <3

Matthew Wythe

BRADLEY COOPER

❝
• Kor huszonnyolc-harminc
• Foglalkozás nyomozó [vagy valami ilyesmi]
• Csoport utas

Megközelítőleg ötéves korunkig voltunk képesek elviselni a másik társaságát, aztán, amikor mindketten realizáltuk, hogy a lányok és a fiúk sok tekintetben különböznek, elszabadult a pokol, az én nagy bánatomra, ugyanis, amikor együtt voltunk gyakran csak káoszt hagytunk magunk mögött a nagy rohangálásban, aminek általában sírás-rívás lett a vége és nem te voltál az, aki elszenvedte a kínokat, hanem én, minek miután a hajamat tépted vagy éppen lelöktél a lépcsőről – egyszóval minden gyermek-szadizmusodat rajtam élted ki, ami miatt én egy pillanatra sem nyugodhattam meg. Ha táborozásról volt szó, külön helyre küldtek minket, lehetőleg az ország másik végébe, de jobb volt, ha a kontinens másik felébe. Ha iskoláról volt szó, akkor a város másik végében, jó messze egymástól, találtak egyet-egyet nekünk.
A tinédzser éveink közepére sem lett jobb a helyzet és bár már nem húztad a hajam, meg hasonlók, még is jobban örültem volna ennek, ahelyett, hogy a barátjelöltjeimet üldözted el azzal, hogy leégettél előttük vagy, hogy a melltartómmal díszítetted ki a társasház bejárati ajtaját az éjszaka leple alatt.
Mindezt tetőzte az, hogy mindkettőnkben kialakult egyfajta versenyszellem. Te maximalista voltál, én pedig ambiciózus. Ahol csak tudtuk méregettük egymást, minden tekintetben, noha már akkor is tisztában voltunk azzal, hogy mindketten másban vagyunk jók. Egymás orra alá dörgöltük a jobb jegyeket, a teljesítményt, mindent, amit csak tudtunk.
S mindez csak akkor változott meg, amikor egy napon téged a szemem láttára ütött el az autó. Az egy fordulópont volt mindkettőnk számára. Éjt-nappallá téve ott szobroztam az ágyad mellett, reménykedtem, hogy életben maradsz, merthogy mesterséges kómában kellett tartaniuk az orvosoknak, akik nem jósoltak túlságosan szép jövőt neked. Olvastam neked, beszéltem hozzád, fogtam a kezed, mindent megtettem, amit csak tudtam. Szó szerint, beköltöztem a kórházba. A testvérem voltál. A sok rossz pillanat között akadtak jók is, emlékeztem azokra az estékre, amikor csak átjöttél, nem mondtál semmit és csak megöleltél, már ez is elég volt számomra, hogy szebben lássam a napot. Most én akartam melletted, lenni.
Mindennek nagyjából négy éve, azóta teljesen mások lettünk, felnőttek. Sok időt töltöttünk egymással, s ha még sem volt elég, akkor ott volt az SMS.

//Keresztnév változhat, ha a play by nem tetszik, akkor tudom még javasolni Richard Madden-t, ha ő sem, az esetben is lehet velem alkudozni. ^^
Sem a személyiségét, sem pedig az életét nem szabnám meg a továbbiakban, ha még is akadna kérdés, abban az esetben nyugodtan lehet írni.//

Julian Harness
ELKELT

ALEX O'LOUGHLIN

❝
• Kor megalkotóra bízva
• Foglalkozás megalkotóra bízva
• Csoport személyzet

Költői túlzás lenne, akár csak egy pillanatig is azt állítani, hogy a találkozásunk körülményei egy szép monumentum volt, ugyanis az egyik rendezvényen futottunk össze, miközben az én képeimre tettél nem éppen olyan megjegyzéseket, amelyeket egy művész a saját fülével szeretne hallani, így hát – sértett büszkeségem által vezérelve – leöntöttelek egy kis pezsgővel – pontosabban egy pohárral, ugyanis egy kortyot sem ittam még akkor belőle –, de helyesnek éreztem cselekedetem. Most már tudom, hogy nem ezt kellett volna tennem, mert saját magam sírját ástam ki, amint kapcsolatba kerültem veled. Ott kellett volna hagyjalak, mivel ez által életem egyik legnagyobb hibák sorozatát követtem el azon az ominózus estén. Makacs voltál és ragaszkodtál ahhoz, hogy bocsánatkérésedet egy vacsorában fejezd ki, én pedig buta kislány módjára belementem, egyenesen belesétáltam a csapdádba, mert te már akkor tudtad, hogy az a bizonyos este, több lesz, mint egy egyszerű bocsánatkérés. Nem voltam soha könnyűvérű, a te esetedben sem, egyszerűen csak annyira megnyerő személyiség voltál, pontosan olyan lehengerlő és eleven, mint a könyvekben. Tudnom kellett volna, hogy a valóság közel olyan szép, még a bátyám is figyelmeztetett, hogy nem vagy tiszta előéletű, én mégis hinni akartam az emberi jóságban, hogy talán megváltoztathatlak. Hiba volt. Alig néhány héttel később egy las-vegas-i estén, törvényesen, összeházasodtunk. Kezdetben –, ahogyan a nagykönyvben meg van írva –, minden szépen és jól ment, elvoltunk együtt, talán még szerettük is egymást egy időben. Aztán elkezdődött az, ami miatt legalább két és fél éven keresztül szenvedtem. Megvertél. Kedvtelve használtál, ha kellett vacsora alkalmával szórakoztattad magad, a barátaid társaságában velem. Megfenyegettél, amivel csak tudtál. A házasságunk nagy része így telt. A múló örömök is tort emlékképekké váltak. Aztán egy nap, ahogy jöttél, úgy sétáltál ki az életemből. Csak egy fantomárny maradtál, ami nap mint nap ott keringett körülöttem. Minden durvaságod és erőszakoskodásod mély nyomot hagyott bennem. Gyűlöltelek teljes szívemből és még is szerettelek. Talán még most is. Volt, amikor úgy hittem, hogy láttalak, de mindig csak lehitettem magammal, hogy képzelődöm, de valójában tényleg te ólálkodtál körülöttem.

//Előtörténetem, ha egy kicsit jobban bele akarsz látni a kapcsolatukba. Nem áll szándékomban összeboronálni őket, ismét, ami egyszer elromlott nem fog újra működni, viszont ettől függetlenül, zaklathatja a fiatal lányt, mert nincs jobb dolga.
Keresztnév és play by alany egyaránt változhat.
Sem a személyiségét, sem pedig az életét nem szabnám meg a továbbiakban, ha még is akadna kérdés, abban az esetben nyugodtan lehet írni.
Viszont az ő esetében, olyan embert keresek, aki nem retten meg attól, hogy bizony csúnya dolgokat is kell művelnie.//

Jason .....

Joseph Morgan pl., de szabadon választható

❝Nincs megkötésem az életéről, a jelleméről! Annyin lenne a lényeg, hogy minden áron meg akar engem ölni, mivel azt hiszi a Westford család gyermeke vagyok, persze megalkotóra bízva, hogy miért neheztel arra a családra! Ugyanakkor megjegyezném használok álneveket, mint ezt a Westford nevet is, ezért kevert össze azzal a családdal. Ennyi lenne a kikötésem. Szerintem jó kis játékok lehetnének ebből

Ha megérkeztél dobj meg egy pm-el, hogy tudjam itt vagy
Név, play by szabadon választható!

Piper Fitzpatrick

Chloe Moretz / India Eisley

❝Kor: 17 | Csoport: Utas

Elválaszthatatlan barátnők voltunk tizenöt éves korunkig. Aztán a szüleid úgy döntöttek, New York-ba visznek, mert több lehetőség áll ott előtted - elvégre tehetséges vagy, majd' mindenben, bár ha apukádon múlna, a jogi pálya felé indulnál. Tehát tizenöt évesen elválasztottak minket egymástól, távozásod után két hónappal pedig apukám is meghalt. A e-mailezéseink megszakadtak, a kapcsolatunk feledésbe merült. Kiléptél az életemből és hatalmas, tátongó sebet fakasztottál a mellkasomon.
A Sors viszont úgy intézte, hogy egy hajóra kerüljünk, szomszédos kabinokba ráadásul. A találkozás lehetősége itt áll előttünk, ahogy az újrakezdésé is. Kérdés csak az, mennyit változtál az idők során, és hogy én mennyit változtam. El tudjuk még viselni a másik társaságát és ugyanúgy megtaláljuk a közös hangot? Vagy két teljesen különböző világ lettünk?

| A lényeget azt hiszem, leírtam. Mivel róla egy szót sem ejtek a szerepjáték példámban, pm-ben kifejtek minden egyebet, ami nem világos ezen rövid plot alapján. A jellemét rád bízom, de hasonló szellemiségűnek terveztem, mint amilyen Marcie is (ajánlom ismét adatlapom átböngészését). A PB ne változzon, a két opció közül legyen valamelyik, ha kérhetem!(: Őt is várom, szükségeltetek Marcie életébe. |

név választható

Joseph Morgan

❝
24-25 éves
Utas
Bonyolult személyiség. Tele van ellentétekkel, ami sok meglepetést okoz még az út során. Titokzatos és gyerekes mégis kiszámítható és komoly. Határozott, akaratos és imád irányítani; nehezen viseli, ha nem úgy mennek a dolgok, ahogyan azt ő eltervezte. A hajó elit krémjének tagja, természetesen óriási vagyonnal (legalább is ezt beszélik). Első találkozásunk az ET-emben olvasható.
Ő az a személy, aki emlékezetessé teszi minden Constantone-on töltött percem.

Csak ennyi kikötésem lenne; a múltját kedvedre alakíthatod. Nagyon várom! *-*