Kövér mappával a hónom alatt haladok a fedélzeten és Mr Fairlane-t keresem az adminisztráció miatt. Ha jobban belegondolok, a tisztekkel többet kommunikálok, mint a saját gyerekemmel, aki ugyanezen a hajón szolgál.. A munkám az apaság rovására megy, a szám íze pedig egy pillanatig pont olyan keserű, mint a „Constantine” feliratú thermo-bögre tartalma a kezemben. Imádom a kávét. Babnak, őrölten, őrülten, fogni, vinni, inni – tudom melyik kávégép adja a legjobb főzetet.. És itt kell megállni egy pillanatra, megemlékezni a  Sötét Napról (csak így nagybetűvel) aminek pontos részleteit sokak számára még mindig balladai homály fed. Rövidített verzió: magamból kikelve suttogva ordítok a f&b managerrel, hogy ha nem kapok záros határidőn belül egy csésze kávét, fogom a ladikot és jéghegynek vezetem. A hosszabb verzió: meghibásodott egy apró alkatrész az általam preferált masinában.. folytatásképp lásd a rövidített verziót. Mentségemre szóljon három dolog: aznap migrénem volt; vénember vagyok már, és a vénemberek mind bogarasok; koffeinfüggőség – se pia, se drogok, nekem ez jutott.
De vissza a jelenbe – Cameront keresem, közben bejárom a fedélzetet, ha hibát látok intézkedem az elhárításáról, mosolygok az utasokra, csevegek – furcsa jelenség, de a Constantine vendéggárdájával szóba elegyedni olyan, mintha a napi sajtót olvasná az ember. Aktualitások, természetesen pletykák – mintha mind egy búra alatt ülnénk: innen tudom én is, hogy akit megszólítani készülök szőke hölgy (Lány. Pont annyi idős, mint a lányom.) 45%-os valószínűséggel kapcsolati terapeuta.
- Elnézést, Ms Hamilton..? Szabadna elrabolnom az idejéből néhány percet? -

Munkaköri kötelességem az udvarias, de nem személyeskedő viselkedés – keskeny a határvonal, de úgy vélem egész jól megtanultam lavírozni a hosszú évek folyamán. Évek, melyeket a családomtól távol, idegenek között töltöttem – feleségül vettem egy asszonyt, húsz évvel később eltemettem, és most itt állok, nem tudván mit kezdjek a gyerekemmel, aki nem átallott felnőtt nővé cseperedni közben. Ennek fényében nagyképűség nélkül kijelenthetem, valóban a jó modor bajnoka vagyok, sőt koronázatlan királya: én azon is nevetek, amin igazából sírni kellene. Mosolyom a lényem része, villanykörtéhez hasonlatos – üres, de azért ragyogó.
- Valóban. –
A szokásos bájcsevejek során értesültem a foglalkozásáról, és nem csak arról – ha az erről a nőről keringő pletykáknak csak a fele igaz… Akkor az elsők között kellene lennie azok közt akiket feláldoznánk, ha dívna még a szokás a háborgó tenger és a nők kapcsán. Bízom a hajóban, hiszek a hajóban, szeretem a hajót, de egyszer egy hülye már kijelentette: „ez a hajó elsüllyeszthetetlen!” – és mi lett a vége?
- Lekötelez kisasszony. -
Büszkén sétálok vele, ahogy tenné azt minden korombéli fosszília, ha egy Ms Hamiltonhoz hasonló szép, fiatal nő megajándékozná őket a társaságával, ehhez még kapitánynak sem kell lenni. Elhaladunk más utasok mellett, összesúgnak, méregetnek minket – este valószínűleg jót fogok nevetni a most szárnyra kapó spekulációk hallatán.
- Vitathatatlanul igaza van, Ms Hamilton. –
Nagyon nem szeretnék bajként tekinteni arra, ami miatt most a hölgy drága idejét rabolom, de alapjába véve ember vagyok, emberi gondokkal – és ha már egy szaktekintélyt vezetett a fedélzetemre a sors, miért is ne kérdezném meg?
Szólásra nyitom a számat, és be is csukom ahogy elrohan mellettünk az új generációs forgószél (vagy tasmán-ördög) egy kiskölyök képében. Még csak nem is láttam, hogy honnan érkezett, de nincs is érkezésem ezzel foglalkozni – helyette aktívan segédkezek a lány egyensúlyának megőrzésében: tekintetem az arcát fürkészi. Nem ritka az utasok között a zéró tolerancia, láttam már kedvesnek hitt teremtéseket is fúriává változni, ha valaki nekik ütközött… Ms Hamilton nem is tudja, mennyire hálás vagyok, hogy másodpercek alatt túllép a dolgon.
- Huszonhárom éves lányom van, nem tudom mennyire jelent ez gondot számomra. –
Mosolyodok el keserűen, aztán nagy levegőt véve belekezdek – automatikusan lehalkítom a hangomat, senki másra nem tartozik a mondanivalóm, még akkor sem ha nincs semmi garancia Ms Hamilton diszkréciójára.
- Itt dolgozik ő is a hajón pincérként, és szerintem nem túlzok ha azt mondom, hogy születése óta most először vagyok huzamosabb ideje elérhető közelségben a számára, és vica versa… Amíg élt az anyja addig sem volt szoros kapcsolatunk, azóta viszont kifejezetten nehézkes a kommunikáció. Arra gondoltam hogy esetleg ön tudna valami… nem is tudom …tippet, trükköt, vagy varázsigét ajánlani, ami a helyes irány felé vezetne. Maholnap ötven éves leszek, és félek a saját gyerekemtől. –
Nagy kedvem lenne lesütni, lehunyni a szemem, de felnőtt ember ilyet ugye nem csinál – ha már bevallottam, hogy gyáva vagyok, következésképpen rossz apa, mi rosszabb érhet?