❖ IDÉZET : 'Tudod hogy tartja a mondás: aki kurva egyszer, kurva lesz ezerszer.' ❖ : ❖ HOZZÁSZÓLÁSAIM : 10 ❖ FELSZÁLLTAM A HAJÓRA : 2014. Jan. 26. ❖ AHOL MEGTALÁLSZ : Constantine fedélzete ❖ HOBBY : fotózás; motorok; szerencsejátékok; ❖ PÁRKAPCSOLAT : nincs az az Isten
Kezdődik. Elveszik a jegyemet. Segítenek a poggyásszal. Erin mellém lép, arca a vállamhoz ér, ujjai az enyéim közé csúsznak. Elhúzódok. Sok ez, túl sok, és mindig is sok lesz. Bűnbánó arccal meredek rá, aztán lesütöm tekintetemet. Nem bírom nézni a csalódottságot, sosem tudtam. Összeráncolom a homlokomat, egy kopasz pasassal találom szemben magam - valami sárga színt mart fogaiba, állán sötét paca éktelenkedik. Nagyapám egy kevésbé vonzó változatára emlékeztet és röhögni támad kedvem. A hangulatingadozásaim száma megszaporodott az elmúlt napokban és a basszamegek száma is toronymagasan vezet a leggyakrabban használt szavaim között. Két cigiszünet közé befér a filozofálás, a sebnyalogatás és Birdie hiányolása. A basszamegek száma ekkor már a duplájára nő és csak magamban kántálom. Ez a mantrám több, mint egy éve. - Száznyolcvankettő - nyújtja át egy személyzetis a kabinkulcsunkat és én előre megtervezett, várakozásteljes mosollyal fogadom a kezembe hulló fémdarabot, mintha ez lenne ittlétem csúcspontja, közben meg az lesz az, mikor elhagyhatom a bárkát - Jó utat, remélem jól érzik majd magukat! - és reméled azt is, hogy megdughatod Erint, te köcsög, legalábbis a szemed falja vékony lábait, melyeket feszes farmerba bújtatott és nem utolsó sorban a diszkréten kivágott dekoltázsra is vetsz egy nem túl diszkrét pillantást, amitől csak még inkább szeretném véresre verve látni a fejedet. Pillanatok alatt lobbanok lángra, pedig nem is érdekel Erin. Az dugná meg, aki akarná felőlem.
A pakkunk már kint van. Tárcsáztam Masont és beszámoltam mindenről. A kabin. A hajó. A személyzet. Erin. Nevetett és gúnyolódott, sok sikert kívánt és elmorgott néhány vigyázz magadrát, amit csak jóindulatnak, semmint őszinte aggodalomnak ítéltem meg. Nem bízok az emberekben, még abban sem, aki a saját hányásomból szedett ki egy évvel ezelőtt és aki a barátomnak vallja magát, közben alig várja, hogy Erin leszakadjon a nyakamról, aztán meghúzhassa, mint a többi tökkelütött, akik nyálcsorgatva bámulják minden léptét. Mason se igazi, senki sem az. Kivéve Birdie-t. Birdie igazabb volt, mint bárki ebben a kicseszett világban. Szeretek arra gondolni, milyen volt és milyen lehetett volna. Szeretem azt hinni, hogy amit elrontottam azt helyrehozhatom, közben itt pulzál valahol a tarkóm környékén a tény, hogy elcsesztem, elszalasztottam, kicsúszott a kezeim közül. Elment. Én itt maradtam. El vagyok hagyatva és régen azt hittem, ez a kifejezés csak arra igaz, aki a lakatlan szigeten ragadt. Ott van Tom Hanks Wilkinsonnal, de itt ki maradt? Mason, hát persze. A jó öreg Mason és Erin, akik a történet végén úgyis egy rezidencián, egy ágyban végzik. A sebnyalogatás már nagyon megy - azon kapom magam, hogy egy pohár bor csúszik le torkomon és körbenyalom ajkaimat, ahol ott ragadt még pár csepp alkohol. Nem kell eltüntetnem, Erin ajkai elintézik, hogy ne maradjon egy szem se. - Kabin - olyan halkan súgja, hogy minden idegszálammal összpontosítanom kell, hogy nehogy elszalasszak egy ilyen létfontosságú információt. Csak a gerincem remeg bele, mikor ujjai alhasam felé settenkednek és azok hegye már az övemet érinti. Aztán már csak húzom magammal. Ő követ, aztán megfordulok. Magamhoz húzom, csókba fojtom a kellemetlen érzést, igyekszem nem diónyi méretűre zsugorodott gyomromra gondolni és a torkomon kibucskázni kívánó szívemre koncentrálni. Tenyerembe simul az arca, miközben ő hihetetlen vehemenciával markol pólóm szegélyébe, hogy kis híján elszakítja. Jobb lesz, ha sietek - cikázik gondolataim közt. A kabinok során haladunk, ő tépi az ajkam, én marcangolom a felsőjét. Aztán belököm a kabinajtót. De melyiket?! - Birdie? - rémület ül ki vonásaimra, mikor ráeszmélek, rossz kabinban vagyok. Rossz emberrel egy légtérben. És rossz emberrel látnak egy rossz szituációban. Az izmaim görcsbe feszülnek, karjaim azonban szorosan fonódnak Erin vékony csípője köré. Csak arra tudok gondolni, hogy képzelődök. Ne itt, ne most, ne vele, kérlek.
Birdie Eastwood
Hi Darling, this is my name
❖ IDÉZET : Come just as you are to me
Don't need apologies
Know that you are worthy
I'll take your bad days with your good
Walk through the storm I would
I do it all because I love you ❖ : ❖ HOZZÁSZÓLÁSAIM : 8 ❖ FELSZÁLLTAM A HAJÓRA : 2014. Jan. 24. ❖ KOR : 36 ❖ :
-Igen anya, jól vagyok. Még nem pakoltam ki, de majd azt is megteszem. – Nem szerettem hazudni és nem is igazán tudok hazudni, főleg nem anyámnak, de az idegeimre megy a folytonos aggódásával. Amióta az apám meghalt, az őrületbe kerget engem és a nővéremet is. Még néhány nyugtató szó és letettem a telefont. Eldőltem a kényelmes ágyon és a plafont kezdtem el fixírozni. Nem jó dolog magányosan eljönni egy hajóútra, mert ha a ladik netalán elsüllyedne, nem lesz kibe kapaszkodnom. Mint ahogy Jack tette. Bár azt hiszem, ha Rose kicsit összehúzta volna magát, a srác is felfért volna melléje és boldogan élhettek volna tovább a milliókat érő nyakékkel. De nem ezt tették és ami történt, az már történelem. Nem úgy, mint az én szerelmi életem, amit ha hagynék, már rég ki tudtam volna verni a fejemből. Nem volt elég bátorságom, hogy elküldjem azt a levelet Reed-nek, amit az indulásom előtti éjszaka körmöltem. Pedig talán azt kellett volna tettem, hogy aztán felszálljak erre a hajóra és enyhítve a fájdalmamon azon gondolkodjak, vajon célba értek e a szavaim és vajon eljutott e a szívéig. Vajon hiányoznék e neki, akár egy röpke pillanatra is. De nem küldtem el, helyette ott pihen a fiókomban, immáron örökre. Túl sokat gondolkodom ezen, nem szabadna, mert aztán csak ideges leszek tőle, gyűlölni kezdem a női társadalom azon felét, akiket isten nagy mellekkel áldott meg. Jobban teszem, ha kipakolok végre. Utoljára még megszámoltam a virágdíszítést a plafonon, majd felültem és a bőröndömhöz kúsztam. Felnyitottam és egyenként kivettem belőle minden ruhát. Gondosan összehajtogattam, ide oda tettem őket, csak teljen az idő, aztán szépen besorakoztattam őket a szekrénybe, csodáltam őket hosszú percekig, majd újra kivettem őket és ismételten betettem őket a fiókba, immáron színskála szerint. Rohadtul unatkoztam, ezért elmentem lezuhanyozni és élveztem, ahogy a tűzforró víz égeti puha bőrömet. Elzártam a csapot és engedtem, hogy a meleg pára átjárja testemet. Néhány pillanat múlva már köntösbe bugyolálva válogattam a fehérneműk között. Csipkéset választottam, nem is tudom miért. Mikor egyetlen férfi sincs a fedélzeten, aki egy kicsit is megmozgatta a fantáziámat. Felöltöztem, épp egy szűk farmert erőszakoltam vékony lábaimra, amikor kivágódott. Felkaptam a fejem és először egy gondosan tartott sörényt vettem észre, majd a takarásból előbújt egy arc. Egy ismerős arc, ami beleégett a retinámba a hosszú évek során és aki elől úgymond elmenekültem. -Reed?! – Hangom egy oktávval feljebb csúszott, a nadrágom a bokámon landolt és meglepetésemben mozdulni sem bírtam. Csak néztem a lányt, ahogy dögkeselyű módjára öleli a srácot, akiért epekedek. Hányinger lett úrrá rajtam, kapkodni kezdtem a levegőt, apró remegés futott végig a gerincemen, amikor meghallottam a hangját. -Nem jó helyen jársz. – Ennyit voltam képes kinyögni, lerogytan az ágy szélére és betakaróztam a puha selyemmel. Elkaptam a lányról a tekintetem, mert most már biztosan ő is látja, mennyire bámultam. Sokkal szebb, mint én. Nem vitás, Reed mindig is tudta, milyen nőkkel vegye körbe magát. Sajnos és nem tartozom közéjük. Legalábbis az elmúlt két évben nem. De ha már szegény lányt bámultam kikerekedett szemekkel, akkor már be is mutatkoztam. -Birdie vagyok, ha már így összefutottunk. – Engedtem meg egy kínos mosolyt, ami hasonlított egy groteszk vigyorhoz. Feszengtem, izzadtam és alig kaptam levegőt. Ilyen és ehhez hasonló kellemetlen szituációk is csak velem történhetnek meg. Nem anya, határozottan nem vagyok jól…
Reed Boshwort
Hi Darling, this is my name
❖ IDÉZET : 'Tudod hogy tartja a mondás: aki kurva egyszer, kurva lesz ezerszer.' ❖ : ❖ HOZZÁSZÓLÁSAIM : 10 ❖ FELSZÁLLTAM A HAJÓRA : 2014. Jan. 26. ❖ AHOL MEGTALÁLSZ : Constantine fedélzete ❖ HOBBY : fotózás; motorok; szerencsejátékok; ❖ PÁRKAPCSOLAT : nincs az az Isten
Egyszer jártam Afrikában. Izzasztó hőség, cserzett szájak és torokhörgések. Szomjazol a tikkasztó nyári melegtől és csak a víz kéne, semmi más. Jobban vágysz olyankor a folyadékra, mint egy kellemes dugásra a tengerparton vagy arra, hogy az, aki szeret a mellkasához szorítva morogja a füledbe, mennyire fontos vagy neki. Csak pár csak jeges nedű kéne, ami elviselhetőbbé varázsolja a téged körülvevő forróságot. Szauna. Szolárium. Semmi ahhoz az időjáráshoz képest. Ehhez tudnám hasonlítani az érzést, ami arcul csapott, mikor beléptünk Birdie kabinjába. Erin a komfortzónámon belül helyezkedik el, kényelmesen pihenteti kezeit hátsómon, a velem szemkontaktust tartó régi ismerős pedig mesterkélt határozottsággal ejti fogva tekintetemet. Összeforrnak íriszeink és mentálisan beszélünk egy kihalófélben lévő nyelven. A szárazság ekkor már elviselhetetlen és ami egyáltalán enyhíthetne zavarodottságomon, az Erin felszívódása lenne, azonban egy részem könyörög a jelenlétéért, és azért, hogy ne kelljen a miértekre való válaszokkal töltenem az időt, elmagyarázni a tetteim okait. Elutasítani az embert néha nem természetből fakadóan történik, hanem elvárásból. Évek óta várom el magamtól, hogy elutasítsam mindazt, amit nem érdemlek, amire nem érzek hajlandóságot, hogy birtokoljam. - Tudom... mmm... azt hiszem, rossz kabin, elnéztem a számot - az ádámcsutkám sebesen liftezik az idegességtől, miközben a lassan kiegyenesedő Erin alakját figyelem, aki értetlenül mered hol rám, hol Birdie-re, bár szája sarkán téveszthetetlen mosoly telepszik félelmetes nyugodtsággal. Nincs is mitől tartania, Birdie nem az erőszakos diszkóribancok táborát erősíti. Erin igen. Erin Birdie helyében már a torkomnak esett volna. Nem tudom megállni, hogy kóstoljam végig szemeimmel tökéletes alakját, melyet hirtelen elfed előlem és egy részem kölyökkutya módjára nyüszít még több látványért. Hazudnék, ha azt mondanám, sosem vonzódtam veszettül ehhez a lányhoz, akit már több hónapja nem láttam, nem érintettem, nem éreztem. Pedig akadt időszak, mikor közelebb állt hozzám, mint bárki más ezen a kicseszett planétán. - Birdie, khm, ő itt Erin, a munkatársam. Fotómodell és a partnerem a hajóút idejére - száraz a szám, a nyelvem újra meg újra a szájpadlásomra akar tapadni és levakarhatatlanul ragaszkodik ezen helyéhez - Erin, ő itt Birdie, egy régi barátom, aki... mmm, mit is csinálsz pontosan? - szám sarka megrándul a keserű ízre, ami számba gyűlik a gondolatra, hogy nem tudok róla semmit. Nem tudok semmit, mert megszakadt minden kapcsolat köztünk, természetesen általam. De mégis hogyan lehetnék vele úgy, ha képtelen vagyok megadni neki, amire vágyik? Igazából nem képtelenség ez, inkább érdemtelenség. Érdemtelen voltam arra, amit ő hatalmas vehemenciával szeretett volna nekem adni. A diónyira szűkült gyomor, tenyerem izzadása, lassan cserepessé száradt ajkaim és olykor megremegő vállaim apró mellékhatásokként hozzák tudtomra, mennyire feszélyez a két lány egy időpontban lévő jelenléte. Tenyeremmel végigsimítok államon, a rajta leledző borosta pedig apró tűszúrásokként tudatosítja bennem, mennyire el kéne már egy alapos borotválkozás. - Nagyon örülök, Birdie. Reed már mesélt rólad - merész lépést tesz Birdie felé, törékeny kacsóját nyújtja és káprázatosnak szánt mosollyal igyekszik szimpátiát nyerni egykori ismerősömtől. Sasszemmel figyelek minden gesztust, mozdulatot, rezdülést - Egyedül jöttél a hajóra? Biztos van valaki, aki elkísért, ugye? - finom ívű szemöldökét felvonja, de mosolya levakarhatatlan, ahogy a bájos hangszín is, amit szavaiba csempész. Erin rettentő módon ért a hízelgéshez. - Nem muszáj válaszolnod - inkább csak jól artikulálva, némán formázom a szavakat Erin háta mögött, próbálva arra ösztökélni Birdie-t, hogy hozzám hasonlóan hagyja figyelmen kívül ezeket a tolakodó kérdéseket, amik általában nem tartoznak partneremre. Olykor szereti beleütni mások dolgába az orrát. Olykor? Mindig.
Birdie Eastwood
Hi Darling, this is my name
❖ IDÉZET : Come just as you are to me
Don't need apologies
Know that you are worthy
I'll take your bad days with your good
Walk through the storm I would
I do it all because I love you ❖ : ❖ HOZZÁSZÓLÁSAIM : 8 ❖ FELSZÁLLTAM A HAJÓRA : 2014. Jan. 24. ❖ KOR : 36 ❖ :
Kínos pillantások, néma csend és feltörő emlékek, amiket szeretnék elnyomni, mégsem tudok. Ezek jellemezték azt a néhány percet, amit azzal töltöttem, hogy feldolgoztam a tényt, Reed itt van a hajón. Ráadásul nem egyedül jött ide, ami még inkább alátámasztja azt a tényt, amiért kiléptem az életéből. Nem önszántamból tettem, mert ha a szívemre hallgattam volna, a mai napig bombáznám üzenetekkel, de az eszem azt mondta elég volt. Elég volt a megaláztatásból, a könnyből és az önmarcangolásból. Azt hittem, sokat jelentek neki, de ebben is tévedtem. Nem haragszom rá, csak csalódott vagyok, amiért ennyire közel engedtem magamhoz. Nem kellett volna és akkor most nem azért lennék itt, hogy felejtsek, távol az otthonomtól. Selyembe burkolózva néztem ismét a lányra. Szépnek szép, vékony is, tipikus modell alkat, ugyan azokkal a sztereotípiákkal, mint amikkel általában a modelleket illetik. Még a neve is sablonos, egyszerű tucat név. Tudom, én kilógok a sorból, már csak azért is, ahogy hívnak. Ezért kaptam a Kathryn-t második keresztnevemnek. Hogy legalább valami a realitás talaján tartson. -Modell vagyok. – Válaszoltam kurtán, szorosabbra húztam magam körül a takarót. Hiába látott már Reed ennél kevesebb textilben, azért az őt ölelő női szem mégis csak végigfutott rajtam párszor, amikor kiejtettem számon, mégis mivel keresem a kenyerem. Húsos ajkai kedves mosolyra húzódtak, ahogy néhány óvatos lépést tett felém és csontos kezét felém nyújtotta. A perc tört része alatt engedtem el kezét, visszaejtettem az ölembe és hátrébb húzódtam az ágyon. Mégis csak a személyes terembe sétált be ez a lotyó. Felvont szemöldökkel néztem Reed-re. Szóval mesélt rólam. Azt biztos nem mesélte, hogy a tűzbe tette volna értem a kezét néhány évvel ezelőtt, vagy hogy bármilyen óhajomat teljesítette, ha látta rajtam, le vagyok törve. Nyilván ezeket azért elsumákolta. -Igazán?! Meglepő dolog, tekintve hogy két éve nem beszélt velem. – Szúrós megjegyzésnek szántam, azt akartam, hogy érezze a súlyát annak, amiért kizárt az életéből. - Egyedül vagyok, tudod felejteni jöttem. Egy csúnya csalódáson vagyok túl. – Felálltam, lehullott rólam a selyemtakaró és kecses léptekkel libbentem a fiókhoz, hogy kényelmesebb ruhát vegyek magamra. Ha már a farmerom valahol az ágy lábánál leledzik. Szinte égette tarkómat Erin tekintete, ahogy ismételten végigpásztázott rajtam a szeme. De engem nem az ő irigy pillantása érdekelt. Lassan, komótosan matattam a fiókban. -És ti mióta vagytok együtt? – Érdeklődtem unottan és szinte éreztem, ahogy a lány körül felszikrázik a levegő. Nem is kellett sokat várnom, szóra nyitotta a száját. -Igazából nem hivatalos, de hetek óta együtt vagyunk. – Cseverészett, nevetgélt, a szemem sarkából láttam, ahogy Reed nyakába akaszkodott, talán még meg is csókolta és örültem, hogy ökölbe szorult kezeimet elrejtette a fiók és az a néhány ruha, amit magammal hoztam az útra. -Nahát, Reed Boshwort képes megállapodni? – Halkan felnevettem, majd meghasadt a szívem, de erőt vettem magamon és végre belebújtam egy nadrágba. - Jól mutattok együtt. Reed szereti a barna lányokat. – Elővettem legszebb, leghamisabb mosolyomat és a srác felé fordultam. -Veled minden rendben? – Az arcom néhány pillanat leforgása alatt váltott vissza és rántotta le magáról a maszkot, amit a lánynak húztam fel. Újra az a Birdie voltam, akit Reed megismert és megkedvelt.
Reed Boshwort
Hi Darling, this is my name
❖ IDÉZET : 'Tudod hogy tartja a mondás: aki kurva egyszer, kurva lesz ezerszer.' ❖ : ❖ HOZZÁSZÓLÁSAIM : 10 ❖ FELSZÁLLTAM A HAJÓRA : 2014. Jan. 26. ❖ AHOL MEGTALÁLSZ : Constantine fedélzete ❖ HOBBY : fotózás; motorok; szerencsejátékok; ❖ PÁRKAPCSOLAT : nincs az az Isten
Szóval modell. Sosem voltam kétségeim afelől, hogy Birdie-nek meglennének a képességei ahhoz, hogy ezen a pályán helyezkedjen el. Sosem vagyok elfogult az emberekkel szemben, főleg akkor nem, ha egy ilyen fontos személyről van szó, mint Birdie. Ezer meg egy alkalommal akartam a tudtára hozni, milyen bomba jó alakja és karakteres arca van ahhoz, hogy egy rakat pénzt keressen modellkedéssel. Akkor természetesen még más volt minden - nem féltem a szerelemtől, a kötődéstől, a hűség félelmetes érzetétől, amit egy kapcsolat jelenthet vagy pusztán a ténytől, hogy mit kezdek ezekkel az érzésekkel, amik szívembe tolulnak akárhányszor meglátom őt. Akkor még meg sem fordult a fejemben, hogy többre kellene nekem egy barátnál. - Modell? - ajkaim O-t formáznak meglepettségemben, amit remélhetőleg nem vesz pofátlanságnak részemről, elvégre nem mintha csodálkoznék a tényen, ugyanakkor nehéz elfogadnom a kesernyés valóságot, hogy nem én, hanem más kaphatja őt lencsevégre - Mégis mióta? - felháborodottság vegyül eddig teljesen higgadt hangszínembe és még jobb szemöldököm is megugrik, amint végigpillantok rajta. Még mindig bombajó alakja van. A sejtelmes, nyilván célzásértékű mondatok szinte végigkaristolják a mellkasomat, próbálnak beférkőzni valahova hevesen dobogó szervem környékére, hogy aztán bűntudatot és megbánást fakasszon, egyenesen a központban. Megfeszült állkapoccsal, ökölbe húzott ujjakkal figyelem, mint sétál el előttem falatnyi textilben és mesterkélt magabiztossággal. Élesen szívom be a levegőt és nem kételkedem, hogy Erinnek is feltűnt zavarom. Meg akarom törni ezt a kínos szituációt, ezt a bájcsevejt, amit a két lány folytat, akárha itt se lennék és mindent természetesnek kéne vennünk magunk körül. Mintha ez lenne a legidillibb helyzet, amibe kerülhetünk - én, életem egykori nője, és életem jelenlegi nője. Kár, hogy utóbbi állítás nem a legigazabb formában csúszott ki Erin ajkai közül, elvégre a mi kapcsolatunkat sosem tekintettem igazi kapcsolatnak. Ez valami, ami megrekedt a munkaviszony és az alkalmi szex között. Futó csókot nyom szám sarkába, miután közli Birdie-vel ezt a tényt, ami kicsit sántít, én pedig képtelen vagyok reagálni. Izmaimon mintha hullámok gördülnének végig, beleremegek Erin idegennek tűnő érintésébe, amik valahol lapockáim körül érnek, majd lefelé csúsznak ujjai és farzsebembe kúszva állapodnak meg azon a helyen. - Tudod, hogy van ez... kell egy nő, aki miatt megváltozhatnak - forgatja szemeit Erin és dallamos nevetést hallat, amit nem tudod eldönteni, idegesítő-e vagy inkább csak bájos. Azt hiszem, előbbire kell voksolnom. Birdie tekintete megtalálja tekintetemet és ebben a pillanatban érzem, hogy valamelyest be vagyok vonva beszélgetésükbe. Mintha eddig csak valami elcseszett háttérfigura lettem volna, aki betölti a színpadot, nehogy a szükségesnél kevesebb szereplő legyen felvonultatva. Nyelek egyet, ádámcsutkám liftezik idegességemben, majd egy mély légvételt követően nyugalmat erőltetek magamra. Nem tudom, min kéne idegeskednem, elvégre már nincs mit veszítenem - ennek ellenére a kelleténél fájdalmasabb állnom Birdie csokoládé színű tekintetét. - Várj meg a kabinunkban, mindjárt megyek utánad! - hajolok Erin füléhez és csak suttogok, miközben íriszeim makacsul kapaszkodnak Birdie szemeibe, nehogy egy pillanat törtrésze alatt újra bezárkózzon és elszeparáljon magától. - De hát... - Légy szíves - szakítom félbe, még mielőtt tiltakozhatna, végül csak dühét magába fojtva ajkába harap, megfordul, hogy szájon csókoljon, és kimegy a kabinból, hogy észreveszem, még válla fölött hátrapillant ránk. Tart Birdie-től, pedig nem szokása bárkit is vetélytársnak tekinteni. - Semmi sincs rendben - válaszolok, miután becsukódik az ajtó és ketten maradunk az apró helyiségben. Közelebb megyek, orromat egyre jobban bűvöli Birdie ismerős parfümjének illata - Azt hittem rendben lesz, ha nem kereslek, de tévedtem. Óriásit - ujjaim ismét hajamban matatnak, ahogy minden alkalommal, mikor ideges és frusztrált vagyok. Reszketve szökik ki egy adag levegő tüdőmből. Rengeteg kérdésem lenne. Rengeteg sablonos kérdés és rengeteg kíváncsi kérdés, amik merő féltékenységből tolulnak hirtelen agyamba, ugyanis nem vagyok biztos benne, hogy párkapcsolat nélkül töltött el közel két évet, mióta nem láttam. Birdie vonzó, okos, lehengerlő személyiség, akiért két kézzel kapkodott Firenze minden férfija. Mi változott volna azóta? Birdie vonzóbb, mint valaha... és messzebb van tőlem, mint valaha, pedig egy és ugyanazon kibaszott szobában állunk. Tarkómba markol a tényállás, miszerint tényleg elvesztettem őt, legalábbis egy hatalmas darabot belőle. - Miféle csúnya csalódásról beszéltél Erinnek? Volt... volt valakid, mióta nem találkoztunk? - nem biztos, hogy akarom hallani a választ, és ami azt illeti, jobb lett volna, ha a kérdést sem teszem fel neki. Miért is csináltam? Azt hiszem egy nyomorult mazochistává váltam két év leforgása alatt, mert ha tehetem, előszeretettel rágódom a múlton és az abban elkövetett hibáimon - Dühös vagy rám? - eddig padlót fixírozó tekintetem újra felfelé fut alakján és az ő tekintetét keresi. Ráncokba szalad a homlokom. Talán ismét jobb lenne nem tudni a választ.
Birdie Eastwood
Hi Darling, this is my name
❖ IDÉZET : Come just as you are to me
Don't need apologies
Know that you are worthy
I'll take your bad days with your good
Walk through the storm I would
I do it all because I love you ❖ : ❖ HOZZÁSZÓLÁSAIM : 8 ❖ FELSZÁLLTAM A HAJÓRA : 2014. Jan. 24. ❖ KOR : 36 ❖ :
Szóval már Ő sem hiszi el rólam, hogy képes vagyok megélni a testemből és az arcomból. Nem minden a szép pofi és a kerek popsi. Kisugárzás is kell hozzá és ha Erin így folytatja, lassan, de biztosan megöl ezzel az aurával, amivel egyre jobban beleférkőzik a lágy szöveteimbe. Azok a szemek úgy néztek belém, úgy ítéltek el és úgy néztek semminek, mintha megtehetné. -Nem tudom, miért olyan nehéz elhinni ezt. – Egy kis felháborodást is csempésztem hangomba. Anyám az elsőszámú rajongóm, ha hallaná ezeket a kétes szavakat, amiket folyton hozzám vágnak, nem érdekelné a tökéletesre lakkozott körme, biztos kikaparná az illető szemét. És jelen pillanatban két pár kétkedő pillantás is rám szegeződött. Kezdett az agyamra menni ez a lány, táncot lejtett az idegeimen és minden egyes lépéssel közeledett afelé a csúnya befejezés felé, amit a fejemben forgattam azóta, hogy meghallottam, egy párt alkotnak. Azt hittem Reed-be legalább szorult némi érzés, Ő legalább értelmes és az érzelmeire hagyatkozik, de tévedtem. Ugyan olyan, mint a többi. A kis fickó csettint, ők meg rabszolga módjára hajtják igába fejüket a felsőbbrendű erő uralma alá. Laza lófarokba kötöttem a hajam, nem figyeltem túlságosan Erin-re, bár úgy tettem, mint akit rettenetesen érdekel az, amiről beszél. Sokkal inkább lekötötte a figyelmem egy másik személy, aki most épp arra kéri ezt a bombázót, hogy várja meg a kabinjukban. Gonosz, elégedett mosoly jelent meg a szám sarkában és amikor a lány rám pillantott csokoládé barna, csalódott szemeivel, lebiggyesztettem az ajkaimat. Meglepődött a reakciómtól és amikor felismerte bennem a gonoszt, már nem látta olyan jó ötletnek, hogy távozzon. De belement, így hát nem volt más választása. Örültem, hogy végre kikerült a képből, de dühös is voltam és ideges is egyben, amiért Reed velem maradt. Itt a remek alkalom arra, hogy kieresszem magamból azt a sok fájdalmat, amit azzal okozott, hogy egyszerűen kisétált az életemből, minden előjel nélkül. -Nahát…ezt is megéltem. – Gúnyos mosolyra húztam ajkaimat. - Elég sok időbe tellett rájönnöd, hogy mekkorát hibáztál. Nem emlékszem arra, hogy okot adtam volna rá. Most meg idejössz és egy csontsovány, beképzelt lotyóval enyelegsz?! – Felülkerekedett rajtam a düh. Nem akartam, vagyis nem azonnal. -Rólad… benned csalódtam és valahogy ki kellett kúrálnom magam abból a kábulatból, amit okoztál. Nyilván téged annyira nem vágott földhöz a dolog, tekintve, milyen jól érzed magad Erin társaságában. – Leroskadtam az ágyra, mély, tisztító levegőt vettem, lehunytam szemeimet, majd összeszorítottam őket. Nem eshetek szét, erősnek kell maradnom. Pilláimon át néztem fel rá, de el is kaptam róla a tekintetem. -Nem vagyok dühös Reed, csak csalódott. Azt hittem fontos a barátságunk, azt hittem értékeled az erőfeszítéseimet, amiket érted tettem. Nem is értem, minek próbálkoztam. Főleg azok után, ahogy és amikor a tudtomra adtad, nem vagy többé kíváncsi rám. Sosem szabályoztalak, sosem féltékenykedtem vagy viselkedtem úgy, mint a világ legrosszabb barátja. – Kavarogtak a gondolataim, mélyen bennem virágot bontott a felismerés, amit igyekeztem elnyomni magamban és amit nem akartam elismerni. Véget ért a barátságunk. Összedőlt minden, amit eddig felépítettem. Ostoba álmokba ringattam magam, kicsinyes, ócska álmokba. -Halvány lila gőzöd sincs arról, mekkora pusztítást okoztál azzal, hogy ellöktél magadtól. De tudod mit, ezt elcseszted Boshwort. Képes voltam eljönni erre a lebegő vashalmazra, hogy elfelejtselek, pedig tudod mennyire utálom a vizet. – Mérges voltam és a dühöm nem hogy enyhült volna, egyre csak fokozódott. Egy ketyegő atombomba voltam, ami bármelyik percben megsemmisülhet. -Erin már biztos vár… – Utánoztam a lány hangszínét és gesztusait. - …kényeztetni fog, megadja neked azt, amit nekem nem lehetett. – Mire észbe kaptam, már kiejtettem a szavakat azon a nagy számon. Most nem működött a szűrő a gondolataim és a szám között. Elnéztem Reed mellett, majd ölemben nyugvó kezeimre néztem. Görcsben állva feküdtek combjaimon. Elárultam magam…
Az oldalon a következőképpen oszlik meg a nemek, valamint a kasztok aránya. Regisztrációkor ezen információk mérlegelése után dönts.
NŐK: 39 FŐ FÉRFIAK: 25 FŐ
❖ ❖ ❖ ❖ ❖
SZEMÉLYZET: 8 FŐ UTASOK: 15 FŐ TISZTEK: 2 FŐ SZÁRAZFÖLDIEK: 0 FŐ
chatbox
kanonok & keresettek
A következő karakterek mind-mind nagyon fontosak az oldalon játszó karaktereink életében! A keresett karakterek topicban bővebb információt is megtudhatsz róluk. Jó nézelődést! KATT
HAIDEN BUTLER
LEWIS MARCUS
MATTHEW WYTHE
PIPER FITZPATRICK
DAVID SILVERSTONE
JASON HOPEWALEY
kiemelt társak
Ki van itt?
Jelenleg 22 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 22 vendég