Borzasztó mikor az ember azelőtt elveszít valakit, hogy igazán megismerhette volna. Főleg ha az illető az Apja. Elmosódott álomként él bennem a kép, mikor megláttam Haiden Butlert kezében egy fekete gyászjelentéssel. A boríték gyűrött volt, megviselt, mintha már ezer kéz érintette volna, de valójában csak egy ember ujjai ráncosították meg. Haiden bácsi arcán elnyűtt mosoly uralkodott, gondolom, hogy engem ne rémisszen halálra, de abban a szent pillanatban, amint Anyám szája elé kapta a kezét, tudtam, hogy Apa nem jön vissza többé. Tudtam, hogy nem építünk együtt több hajós makettet, azzal kell beérnem, ami eddig elkészült. Az az egyszerű vitorlás méltó helyen volt elhelyezve a szobámban, körülötte az eddig bontatlan, elkészítésre váró sajkákkal. Magamhoz öleltem a kezeim közt hatalmasnak tűnő művet s könnyeim tengerével áztattam el, remélve, hogy így elhajózhatok oda, ahova Apa is ment. Messzi lankák közé, hóval borított sziklák rejtett zugaiba, a kék tengerek káprázatos kincseihez… de a vitorlás nem vitt el… az elképzelt emlékek, melyek megvalósításra vártak hirtelen ködfoszlánnyá változtak. Köddé, ami elillanni készült, épp mikor olyan szorosan kapaszkodtam belé. Épp mikor szükségem volt rá! Minden erőmmel próbáltam elmerülni a képzeletem kifürkészhetetlen mezsgyéin, de a testemet kezek és simogatások tartották a valóság határán. Aztán egy mély, rekedtes hang végleg kirántott a saját fantáziámból.
- Nem kell félned. Ha valaki, akkor én betartom az ígéretem. – Haiden bácsi megszorította a kezem és kavargó tekintetével elhitette a nekem szegezett állítást. Anyámra pillantottam, aki könnyezve bólintott felém és azt mondta minden rendben lesz. Ezen szavak mögött, akkor még nem tudtam mi rejtőzik, nem sejtettem, hogy egy tragédia után, ami lyukat égetett nem csak a testbe, de a lélekbe is, az ember képes lesz normális életet élni.
Egy dolgot tehettem. Megbíztam bennünk és az általuk ígért jövőben.

***

Óóó, igen! Bumm baby, megcsináltam! Innentől kezdve nem érdekel hány óráról kellett távoznom kérve, avagy kéretlenül, hány éjszakát töltöttem ébren, elhagyva a piát, a szórakozást és a nőket – jó, a nőket talán nem – hogy kezembe kerülhessen ez az érett gyümölcs vagy is a diplomám, mint hajós navigátor! Minden perc megérte, még azok is mikor Mrs. Fray irgalmatlanul büdös szájszagával kellett szembeszállnom az órákon, vagy mikor rajtakaptak Lizzel a takarító szertárban és még véletlenül sem felfüggesztést kaptam, hanem egy komplett hónapon keresztül takarítanom kellett a menzán. Liz nélkül természetesen.
Szóval megérte!
- Dorian nagyon büszke vagyok rád. Apád is büszke lenne rád.
- Köszönöm Haiden. De nem csak nekem jár a dicséret. Ha nem ingázol köztünk és a családod közt, ha nem viszel el a hajós útjaidra, most valószínűleg nem állnánk itt. Az, hogy végérvényesen is navigátor lettem, több, mint amit bármikor is reméltem az élettől. Tényleg, hálásan köszönöm. Miattad váltam azzá, aki most vagyok.
- Vagy is egy önző, tiszteletlen, ki ha én nem alakká. Igen, ez valóban csodás eredmény. Engedd meg, hogy én is gratuláljak.
- Rio, kérlek…
- Hagyd csak Haiden, megértem. Ha fele olyan csinos lenne, mint én, akkor talán
- Talán én is a gyűjteményed részévé váltam volna? Köszi, de nem.
- Pedig piedesztálra emeltelek volna – mindig olyan jót mulatok Rio féltékenységi rohamain.  
- Most már tényleg elég lesz. – Haiden szokás szerint szétválaszt minket.
- Nos, Dorian. Akkor tartjuk a tervet?
- Igenis kapitány! – kacsintok – De előtte még kiélem magam.
- Két hét!
- Igen, tudom!

***

Ez a flancos fehér egyenruha felettébb remekül áll nekem, amint az a hölgyek folytonos összesúgásából kiderül.
Nem sokszor kerül egy olyan fiatal navigátor, mint én egy hatalmas óceánjáró hajóra. Óriási szívesség Haidentől, hogy bejutatott, pedig sokan jelentkeztek a pozícióra. De nem fogja megbánni, mindent megteszek. Hónapokig tanultam, gyakorlatoztam, minden helyzetben helyt álltam, itt is menni fog. Dorian, nem kell betojni, csak nyugodtan. A hajó el fogja érni a célt, teszek róla, hogy így legyen.
Kezemben a vitorlás makettel és táskámmal elindulok a fedélzet irányába. Ideje beköltözni és megmutatni Haidennek, hogy a belém fektetett reménye nem a semmiért volt. Büszke lesz rám.