Stefan & Olly

"A legnagyobb döbbenetet nem a gondolatmeneteink okozzák, hanem a múltban elkövetett hibák által lévő találkozások, hisz olyanokkal sodor össze az élet, akikkel nem kéne.."

Az élet csalóka, és könnyed játékot űzve csap le kegyetlenül bárkire kivétel nélkül. Nem tesz különbséget az emberek közt, hisz mindenki életében szerepet játszik, még az enyémben is, hisz élek, és ez már magában élet. Akárhányszor gondolok eme szóra mindannyiszor válik számomra értelmetlenné, hisz nekem már ez akkor megszűnt, amikor meghúztam a ravaszt, és megöltem egy ártatlan embert. Nem akartam megtenni, hezitáltam, húztam az időt, és ellenkeztem, de a fejemhez tartott fegyver megijesztett, megrémített, és azt hittem helyben vége az életemnek, ha akkor megöl, akkor mára nem élhetnék, akkor nem tehetném ezt, amit most, de életben maradtam, s ez nem lehet véletlen. Viszont a megölt fiú arca, kinézete, és ruházata a fejembe éget, előjön az emlékeimbe újra akárhányszor lehunyom a szemem, ezáltal emlékeztet arra, hogy egy gyilkos vagyok. Az aznap esti jelenet pecsétté vált az életemben, amit sohase feledhettek, de életem nem csak ezen része vésődött belém, hanem minden egyes szörnyű nap, óra, és perc. Irgalmatlanul fájt sok-sok éven át, s nem tudtam mi enyhíthetné ezt, de végül egy szép nap meghaltam belülről végleg, viszont az emlékeimet újból átgondolom naponként, csak már nincs érzelmem, és kívülről egy kegyetlen alak vagyok, aki nem érez, aki szívesen játszadozik, vagy szórakozik másokkal. Ez lettem mára egy csaló, hazudozó, aki lop, öl, hazudik, kínoz, és nem kér maga mellé emberi társaságot. Átvertem rengeteg embert, akiket meg is loptam végül, és a kezemhez is vér tapad, illetve volt amikor másokra tereltem a gyanút, csak hogy én megússzam a dolgot. A gazdagokat ott teszem tönkre ahol tudom, joggal érdemlik meg, amit tőlem kapnak, mivel csak nézik a székben hátra dőlve, hogy több ezer szegény éhezik, és nyomorog, míg nekik van mindenük.. Megvillantják ezzel valós önmagukat, az önzőségüket, és kíméletlenségüket.. Nem esik meg senkin sem a szívük, csak magukkal törődnek! Mély levegőt veszek, és ezzel szakítom meg a gondolatmenetemet, ami már-már nyomasztott. Halk, és lassú léptekkel haladok egyre előrébb.. bár nem figyelem, hogy hova megyek, csak sétálok amerre kell. Napközben van, nincs még este, hisz az még messze van. Délutánnál járunk, de pontos időt nem tudnék mondani, hisz végül is mindegy.. nem ezen van a hangsúly, hanem azon a kényszer állapoton, hogy újból előjött minden. Ha ez nem történne meg, akkor nem is én lennék, az aki vagyok. Talán álmodok, és nem valóság ez az egész, de olyan nincs, hogy ily hosszú ideig álmodjam eme kínt. Felsóhajtva állok meg, és nézek végig az emberi tömegen.. Rengetegen vannak; gazdagok, tisztek, és személyzeti tagok, de egyik sem értheti ki vagyok valójából.. mind csak egy játékszer számomra, akikkel szívesen sakkozhattok bármikor. Nincs megkötve a kezem, bárkit meglophatok, nem tartózok senkinek sem felelősséggel, csak magamért felelek egyedül.
-Stefan.. Jól vagy?-Teszi a vállamra a kezét Anna, és szinte egy pillanatig meg is áll a szívem a jelenet miatt, hisz megijedtem.. nos megesik az ilyen. Kifújva a levegőt fordulok felé, és nézek szemeibe.
-Anna..-Ölelem magamhoz eljátszva neki, hogy mennyire szeretem, és vágyom a közelségére.-Igen jól vagyok, csak eltöprengtem a múltamon egy pillanatra, mint már mondtam apám befolyásol a jövőmet illetően, és ez nyomaszt. Beleszólt az életembe, és nem lehetett önálló döntésem!-Mondom miközben hátrébb lépek tőle, és a szemeibe nézek. Hazudok neki ez kétségtelen tény, hisz az apám lelépett tőlünk, és hogy én még gazdag? Á-á, ez csak egy felvett álca, amelyet mutatni szeretnék az ittenieknek.
-Most, ha nem bánnod, akkor felmennék a szobánkba, és vennék egy fürdőt.. fent várlak.-Kacsint rám. Én csak bólintok egyet erre, és nézem, ahogy távozik végül a kabinok felé, s miután eltűnt a fedélzet irányába indulok meg, hogy ne legyek itt a rengeteg ember közt.. Talán fent kevesebben vannak, vagyis szeretném ezt hinni jelen esetben.
Nem rohanva, de mégis gyors léptekkel megyek fel a fedélzetre, aztán a korláthoz lépve kezdem el a vizet kémlelni, míg végül nyugtatásképpen bezárom a szemeimet, és mély levegőt véve nyugtatom le magamat, hogy ne legyek ilyen feszült. Senkinek sem lenne jó, ha neki esnék, ezért szerintem ez a legegyszerűbb, ha szépen lenyugtatom magam, és miután ez megtörtént a bárhoz indulok meg. Odaérve a pulthoz veszem az irányt, ahol rendelek magamnak egy whiskyt, míg várom, hogy megkapjam a pultot bámulom.. Észre se veszem, hogy nem messze mellettem ki lehet. Megkapom nem sokára az italt, amiből kortyolok egyet, aztán oldalra fut a tekintettem. Még az italt is kiköpöm majd nem, de szerencsémre tudom magamat türtőztetni, és időben lenyelem. Meglepődve bámulom egy pár pillanatig azt a férfit, akit egyszer bemártottam az egyik ügyletembe.. Olly Balseyt! Emlékszem az egészre pontosan, arra hogy a barátja mutatott be neki, és én pedig ezt kihasználva kentem rá, hogy ő lopta meg a barátját. Persze nem nyíltan bevallva a zsaruk előtt, csak a nyomokat tereltem el a srác felé.. nos úgy látszik a véletlen azt szeretné, ha lebuknék ezen a hajón annyi ember előtt, ami persze nem lenne jó, ezért mivel még nem látott meg a pultra könyökölök a bal kezemmel, és úgy fordulok el tőle, hogy ne lásson engem. Már csak ama szerencsébe bízom, hogy nem kíván engem megszólítani, mert akkor szívás.. hisz lebuknék ki vagyok, azt viszont én nagyon nem akarom. Nem félek, csak egyszerűen szeretném azt, ha a kilétem abban a hitben keringene, hogy egy gazdag milliomos vagyok, aki saját céget vezet..