Stefan & Zoey

"Az élet mindig váratlan fordulatokkal áll elő.. Vajon jól teszed, hogy velem találkozol?"

Fájdalom, kín, szenvedés, és maga a pokol állt előttem minden egyes nap. Tudtam, hogy millió próbát kell kiállnom, ha elakarok jutni egy felsőbb fokra. Jobb életről álmodtam, azt hittem gyermekként egyszer majd minden teljesül, és kikerülünk ebből a szörnyű valóságból, de nem.. Sohasem jutottam el sehová sem.. egy senki voltam, akinek nem volt pénze, hírneve, vagy családi háttere. Nem számíthattam senkire, csak magamra, és arra hogy reménykedjek, miszerint egyszer majd változik a helyzet, és jobb életem lesz, mint eddig bármikor, de ez nem jött el. Szörnyűségek sorai követték egymást, míg én túl gyenge voltam eleinte, és épp ezért következhetett be az, hogy mára belülről teljesen meghaltam. Nem élek, hisz nem akarok! Élek, létezem, s élvezem az életet, de ezen kívül semmi mást sem teszek. Átlépem a szabályokat, a határokat, olyat teszek, amit egy épp elméjű ember nem. Képes vagyok hazudni a céljaim érdekében, és bármit elérek, amit csak szeretnék! Ha pénz kell megszerzem, ha egy embert kell eltávolítanom saját kezűleg teszem meg, ha pedig éppen hatalomra vágyom, akkor azt fogom elérni, mert én ilyen vagyok. Nem adom fel azt, amiért küzdök, nem adom fel az elveimet, csak azért mert másnak ez nem tetszik. Bármit kell megtegyek megteszem, mert ilyen vagyok.. ez vagyok! Érzelmek nélkül lépek át az embereken, kihasználom őket, a sárba tiprom a méltóságukat, ahogy ők tették ezt velem, és a családommal.. mert nem hiába voltunk szegények, mert nem csak úgy történt ez, hogy ebbe kellett élniük. Még mielőtt megszülettem volna az anyám egyik barátnője lelépett apámmal, és az a nő mindenünket elvette, ezért születtem szegény családba, ezért kellett végig néznem a szüleim minden napos veszekedését, ezért kelletett éjszakákon át fent lennem, dolgoznom, és elviselnem azt a rengeteg terhet, fájdalmat, és szenvedést.. nem hiába vagyok most olyan, amilyen. Lehet ezen csodálkozni, lehet engem elítélni emiatt, de amíg valaki nem ismer addig én nem ítélkeznék. Ugyan kegyetlen vagyok, profi hazudozó, csaló, és szívesen lépek keresztül bárkin, de tudok segíteni azoknak, akik megérdemlik. Jó társasági partner vagyok, de a gazdagokkal szemben soha, ők az ellenfeleim.. az ellenségeim, és épp ezért kell őket megleckéztetnem, mint azt, akivel érkeztem.
-Uram.. kérem..-Teszi a vállamra a kezét egy fiatal felszolgáló lány.-Itt a számlája, ahogy kérte.-Teszi felém a papírt, és ezzel kizökkent a gondolataimból egyúttal.
-Köszönöm szépen.-Lerendezem vele a dolgot, aztán már ott sem vagyok a kávézóban. Rengeteg gazdag ember, és senki sem szegény, akik ide feljöttek azoknak mindnek van egy jól fizető állása, mert ha nem lenne, akkor nem lennének itt, persze én más eset vagyok. Egy szőke hajú nővel érkeztem a hajóra, aki volt annyira naiv, hogy ellátott engem egy bankkártyával. Mondtam neki, hogy nem szükséges - persze itt megjegyezném, hogy azt hiszi feleségül veszem, ami még szép, hogy csak egy hazugság - , mert van nekem is pénzem, amiből eltudom magamat látni, de ő minden képen ragaszkodott ehhez a felajánláshoz. Szóval ezért lehetséges az, hogy nevemmel meg van nyitva egy számla. Ezen rajta van Anna összes pénze, míg ő ezt nem is sejti, hisz én pakoltattam rá. Egy-két telefonhívás, és az egész összeg az én számlámra került. Eredetileg a bankkártyán a saját pénzem lett volna, de mivel én tudtam, hogy az nem létezik, ezért lenyúltam - vagyis megajándékoztam - magamat vele. Szerencsémre szóljon, hogy Anna jelenleg nincs a közelben, és ez a tudat szinte szabadság érzetet kelt bennem. Bosszantóan unalmas, hogy állandóan körülöttem van, és nekem játszanom kell azt a hülye jó fiút. Néha szívesen fejbe lőném.. apropó van nálam fegyver, de hát egy hajón biztos nem ölöm meg, majd elviselem, vagy megőrülök..
Gyors léptekkel haladok a kabinom felé, miközben nem érdekel, ha valaki leszólít, avagy sem. A lényeg, hogy sürgősen átakarok öltözni, de nem értem miért érzek erre késztetést.. kora reggel? Nem rég öltöztem fel, és keltem ki az ágyból, annak érdekében, hogy a reggelizni menjek, aztán pedig egy kis időt eltöltsek magamban. Anna is épp ekkor kelt fel, de azt mondta még bent marad egy kicsit, és azután pedig elintéz valamit.. A kabinba érve azonnal elkezdek lefelé öltözni, és ki is nyitom eközben a ruhás szekrényt. Millió, és egy ruha, persze ezt köszönhettem a drága nőcskének, volt szíves bedőlni nekem, és venni pár ruhát. Aki hülye, az hülye.. már párdon, de most nem ez az igazság? Rám kerül egy szürke ing, amelyet begombolok egészen fentig, de a legfelsőt már nem. Ezek után felveszek egy csíkos felsőt, amelyen a csíkok átlósan jönnek. Az egyik csík fehér, míg a másik fekete-szürke, és ez a színárnyalat kockázva. A nyakánál egy fekete csík van, és ugyanúgy alul is, csak ott már nagyobb vonalban. Rám kerül egy barna nadrág is, amelybe beletűröm az inget, de a felsőt már nem, és az egészet megtetőzve felveszek egy fekete öltönyt, amelynek a bal zsebébe egy kis virágot csúsztattok díszként. Nem sokkal később a tükörhöz lépek, ahol megigazítom a hajamat, eközben persze kopogtatnak az ajtón.
-Egy pillanat, és máris megyek.-Szólok ki, és miután végeztem a ruháimat összeszedve kidobom a szennyesbe egy egyszerű mozdulattal. Majd az ajtóhoz lépve kinyitom azt.-Oh.. miben segíthettek önnek?-Teszem fel a kérdést, de rögtön észre is veszem, hogy ez egy takarítóféleség lehet, mivel ki van rakva rá a kis tábla, amelyen a neve szerepel. Kinyitom az ajtót, és az egyik kezemmel beljebb mutattok.-Jöjjön csak, épp menni készültem. Ha kérhetném a női ruhákat, amiket itt talál azokat szedje már össze egy helyre. Idegesít a szobatársam rendetlensége! Köszönöm..-Mondom, és magára hagyva bezárom az ajtót. Szegényt szóhoz sem hagytam jutni, de mindegy.. nem is lényeges. Azonnal a fedélzetre sétálok, és fent az egyik bárban rendelek magamnak egy pohár whiskyt, amit természetesen ki is fizettek, majd a pohárral a kezemben a korláthoz megyek.
A korlátra téve a bal kezemet támaszkodom meg, és figyelem a vizet, amely alattunk van.. se közel, se távol egy szárazföld.. némi szellő fújását lehet érezni, ami bele is kap a hajamba. Kortyolok egyet a whiskyből, miközben azon töprengem végig, hogy mit lehetne érdemes így ezen a korai reggelen tenni..

Stefan & Zoey

"Az élet furfangos, ravasz, és könnyed játékot űz.. de én nem vagyok az a típus, akit az élet átvághat, inkább te vagy az, akit ki lehet játszani.. s ettől nem félsz?"

Az idő hajnal valamennyinél járhat, de úgy őszintén megmondva nem is érdekel. Előbb keltem fel, mint a többi utas, hisz nem szeretem a sokáig való alvást. Mindig is az a típus voltam, aki korán kel, aki mindig időben ott van a megbeszélt helyen, sőt még előbb is, mint kellene. Rendeltem egy italt magamnak még mielőtt a korláthoz jöttem volna, hisz azért a napot el kell kezdeni egy ütős kis itallal. Előveszem a zsebemből a telefont, és rápillantok az órámra.. hajnali 2-3 között jár az idő! Nagyszerű.. én is tudok időzíteni az már biztos! Ilyen korán még egyszer sem voltam fent, de most úgy látszik ezt is meg kell egyszer törni, és épp itt volt az ideje. Nagy mozgolódás nincs a hajón, csak néhány tiszt ment éppen váltani a többit. Mindösszesen csak ennyit észlelek, mert tekintettem a víz felszínére siklik, és azt figyelem, ahogy a hajó oldalához csapódnak a hullámok sorozatai. Sötétség van még, de némi fény azért található a hajón, aminek a segítségével nézhettem is a lejátszódó jelenetet. Felsóhajtva rázom meg a fejem, miközben a messzi távolba réved a tekintettem. Gondolataim hol itt, hol pedig ott járnak, csak annyi bizonyos, hogy teljesen összezavarodtam szinte már-már oly annyira, hogy meg is őrülhetnék, de nem, ez nem fog megtörténni, csak a megszokottabbnál gyorsabban pörögnek végig az agyamban a múltbeli események. Az egyik hol szomorú, és némelyik boldog, de a boldog pillanatok olyanok, mint a fehér hollók.. ritkák.. Ez voltaképpen egy közmondás, de hogy hogyan jutott az eszembe? Mindegy is a lényegen nem változtat, hisz az életem nem lesz kitörölhető, vagy módosítható sohasem.. ugyanolyan fog maradni, amilyen eddig is volt. Egy nyomorúságos, szenvedéssel telt, és kínzóan fájdalmas, már-már felemésztő élet.. Ha tehetném megszüntetném, ha tehetném eltörölném, vagy a mélybe vetném, de nem tudom, és ezen gondolatok odáig vezetnek, hogy a poharat már szinte szorítom a kezeim közt, de szerencsére időben türtőztettem magamat, hogy ne törjem szét apró szilánknyi darabkákra. Nem az én poharam ez, és ha széttörném kérdő pillantásokkal illetnének, amit pedig nem szeretnék, hisz a hajón szeretném a jó kis hírnevet fent tartani, hogy minden egyes gazdag egyed bedőljön a drága hazugságaimnak, mert naivak..
Gondolatom félbeszakad azonnal, amint lépteket hallok, és nem sokkal később egy női hang csendül fel, ezáltal megszólítva engem. Kortyolok egyet az italomból, aztán a bal kezemet elvéve a korlátról fordulok meg lassan a nő irányába, akin átsiklik tekintettem, de persze nem túl feltűnően, nálam idősebb biztos nem lehet, de ebben nem vagyok olyan biztos.
-Üdvözlöm!-Szólalok meg végül kedvesen köszöntve őt.. ez a folytonos álca felvevés, és ez a jó fiús jellem már unalmas teljesen, de olyan jó átverni vele az embereket, hogy az szinte már nem is lehetne ennél élvezetesebb dolog az életemben.-Nos nincs egyedül tényleg.-Nem tegezem le őt, mint ahogy ő tette velem, tartom magam az udvarias körökhöz, hisz mégis csak gazdagot játszom el, és nem holmi szegény embert, aki udvariatlan is lehet akár.-Egyáltalán nem zavar a társasága, inkább csak meglepett, hogy ilyenkor épp járnak erre emberek még rajtam kívül.. azt hittem, csak én vagyok ilyen őrült, aki ilyen tájt itt tengeti az idejét.-Mosolyodok el végül az ismeretlen nő szemeibe nézve, aztán eszembe jut a bemutatkozás..-Bocsásson meg nekem.. majd elfelejtettem bemutatkozni. A nevem Stefan.. Stefan Redway.-Pillantok egy röpke percre a vízre, hogy ezáltal nyugtassam meg magamat, nem akarom, hogy lássa a rajtam át futó érzelmeket, aztán végül összeszedve magam ránézek.-Esetleg megtudhatnám a nevét? Már ha szabad..-Kezdem el ezt a beszélgetést tisztes távolságban, hisz nincs semmilyen célom a hölgyeménnyel. Ha akarok valamit arra ott van Anna..