Van valami ezen a hajón, ami feszélyez. Nem tudnám megnevezni, hogy pontosan mi is lenne az, de mióta feljöttem a fedélzetre azóta van ilyen vészjósló érzésem. Nincs klausztrofóbiám, sem pedig tengeribetegségem, de ez a valami még sem hagy nyugodni, ezért is próbálom alkoholba fojtani ezt a nevetségesnek mondható, bizonyára téves előérzetemet. Biztosan jobban érezném magam biztonságban, ha nem láttam volna a Titanicot. Mégis mennyi annak az esélye, hogy egy jéghegy bukkanjon fel hirtelen a semmiből és a hajó süllyedni kezdjen? Azt hiszem túl élénk a fantáziám, aminek általában a partnereim örülni is szoktak. Apropó kész felüdülés végre Barbara nélkül kijönni a kabinból. Az a nő lassan olyan, mint egy pióca, nem kimondottan nyeri el a tetszésemet, ha egy nő ennyire tapad rám. Nem is kérdéses, hogy a hajó út végén búcsút intek neki, de addig is, ha már velem jött hasznát veszem. Bizonyára számára is egyértelmű ez a helyzet, ahogyan az is, hogy hiába hoztam magammal, attól még a vadászösztöneim még mindig ugyan olyan élesek. Már éppen új préda után kutattam csak úgy feltűnésmentesen az asztalán ülve whiskyt iszogatva, mikor újra találkozott tekintetünk azzal az ismeretlen nővel. Abból, ahogy hirtelen hátat fordított nekem gyanítom, hogy rájött, hogy azon a bizonyos estén velem találkozott. Mindezen jót mosolyogtam magamban, közben pedig whiskyt kortyolgatva vártam ki a legmegfelelőbb pillanatot, ami a vártnál hamarabb következett be. Úgy érzem eleget ültem eddig a kis padon ahhoz, hogy végre támadásba kezdjek. Azóta érdekel a nő, amióta olyan temperamentumosan lehordott, majd végül faképnél is hagyott.
- Sajnálom, nem volt célom téged megijeszteni, habár nem gondoltam volna, hogy egy ilyen nő ennyire ijedős lenne. Talán félsz tőlem? Megrémisztelek? - Nem kérdeztem tőle, hogy helyet foglalhatok-e mellette, egyszerűen nem foglalkoztam az illemmel, csak  leültem mellé. Könyökömmel a pultnak támaszkodtam, úgy mosolyogtam rá magabiztosan.
- Nem bírom ki, hogy ne tegyem szóvá, hogy mennyire gyönyörű vagy, de gondolom nem én vagyok az első férfi, aki ezt mondta neked. - Nem, ez most nem a szokásos bevett csajozós szöveg, ez sokkal inkább őszinteség volt részemről. Nem az a célom, hogy perceken belül megkapjam, abban mi lenne a szórakozás? Amúgy nem hinném, hogy hozzá elengedő lenne pár perc, hogy beadja nekem a derekát. De, abban biztos vagyok, hogy idővel biztosan élvezhetjük majd egymás nagyon közeli társaságát, csak még ennek nem jött el az ideje, bárcsak tévednék, egyáltalán nem bánnám ebben az esetben.

Hófehér bőre, szőke selymes haja, gyönyörű kék szempárja szinte már ártatlanságot sugallt felém. Néha egészen pár pillanatra olyan rémültnek tűnik, mint egy megriadt őzike, ahogyan azokkal a hatalmas csodaszép szemekkel rám néz. Aztán, ahogy megszólal teljesen romokba dönti az eddigi elképzeléseimet róla. Nem is tudom, valahogy azt hittem, hogy az előző találkozásunkhoz képest most egy egészen kicsit finomabb fog lenni, de még mindig olyan nyers. Azt hiszem rághatom egy darabig, mire végre sikerül kellőképpen megpuhítanom.
- Jobban bele gondolva nem is értem, hogy miért lepődtél meg annyira azon, hogy csatlakoztam hozzád. Te voltál az, aki ide csalogatott. - Magabiztos vagyok, mint mindig. Ha nem vágyna a társaságomra, akkor nem is akadt volna össze a tekintetünk, sőt már régen lett volna alkalma a képembe önteni az italát, ha annyira zavarnám. Egészen feltűnően mért fel, ezek után szinte biztosra veszem, hogy csak a határait próbálja nálam feszegetni. Megértem nem akar az a könnyen kapható nőcske lenni, ezért kell nekem érte teperni, pedig mindketten tudjuk, hogy úgyis elcsábul. De a nők mindent szeretnek túlbonyolítani, ahogy ezt is.
- De vajon mennyien gondolták fele annyira komolyan is, mint én? - Hogy ha már itt tartunk nem kell nekem hinni, elvégre én csak egy idegen vagyok, aki őszinte volt vele, hiába is gondolja azt, hogy csak egy újabb bókot kapott. Őszintén nem éri meg nekem vele itt lennem, van akit már fele ennyi erőlködés után is simán ágyba vihettem volna, de mégis maradok a titokzatos szöszi mellett. Talán csak egy kis kihívásra vágyom.
- Azért nem kellene ennyire bókolnod, még a végén azt fogom hinni, hogy az eseted vagyok. - Megnevettetett. Igazán kreatív megszólítás volt részéről, azt hiszem így még soha senki sem nevezett.
- Nyugodtan szólíts Sebastiannak. - Már éppen itt volt az ideje a bemutatkozásnak, viszont most inkább megkímélném magunkat a hivatalos kézrázós résztől.
- Esetleg te is elárulod a nevedet? - Eddig csak magamban úgy emlegettem, hogy a titokzatos szőke lány, aki túl érdekes számomra ahhoz, hogy ne ismerjem meg jobban.
- Valójában ehhez volt kedvem, hát itt vagyok. - Amolyan miért ne lennék itt, ha megtehetem alapon vágtam neki ennek is. Mégsem mondhattam azt, hogy majd felvet a pénz és már nem tudok nagyon magammal mit kezdeni, de ez is nagyon közel állna az igazsághoz.
- Na és te egyedül vagy itt? - Valahogy most nem az tud érdekelni, hogy mi célból van itt, hanem, hogy van-e esetleges konkurenciám.