❖ IDÉZET : ϟ people that you hang with are trying to lynch you. never break down, I’ll be there to lift you. you’re perfect how you are so why they trying to fix you? ❖ : ❖ HOZZÁSZÓLÁSAIM : 6 ❖ FELSZÁLLTAM A HAJÓRA : 2014. Jan. 04. ❖ KOR : 33 ❖ AHOL MEGTALÁLSZ : ϟ ❖ HOBBY : ϟ azt mondják, annak a legjobb, akinek a munkája a hobbija. tehát nekem a legjobb ❖ PÁRKAPCSOLAT : ϟ komplikált ❖ :
Tárgy: Del & Eura | she was made for me Pént. Jan. 17, 2014 9:48 am
I might be anyone, a lone fool out in the sun Your heartbeat of solid gold, I love you, you'll never know
Kávé, feketén. Szürcsölöm a forró nedűt, a fehér porceláncsészén nyomot hagy piros rúzsom. Szajhavörös rúzs, anya sosem tolerálta ezeket az élénk színeket. Az igazat megvallva, sosem rúzsoztam magam - addig a napig, míg megismertem Rachelt. Intenzív késztetést éreztem arra, hogy cicomázzam magam és bár minden bugyuta szokásommal felhagytam a szakításunkat követően, a rúzst nem tudom sutba dobni. Öltöztet és ragyogtat - akár szajhavörös, akár nem. Begombolom fekete blézeremet, megkötöm derekamon a hófehér kötényt, és újra kezembe veszem a csészémet. Üdítő lenne egész éjjel itt lazsálni és ellenni a rossz szokások szégyenfoltjával - a körmömet rágni -, miközben még egy és még egy és még egy kávét döntök magamba, mintha ezzel megakadályozhatnám szervezetem tropára menését. A szervezetem nem szívleli az éjszakázást, a bájolgást, az szilárd táplálék bevitelének hiányát és még sorolhatnám miket. Ezt a kávét sem fogadja túlzott örömmel, a lelkem és az agyam viszont istenít, amiért újabb dózist lökök magamba. Feleségül mennék a koffeinhez, ha lehetséges volna. Talán egyszer lehetséges lesz. És törvényes. A beosztottak listáját böngészem, akarom mondani partnerem nevét keresem, merthogy ma éjjel nekünk kell hajnalig talpon lenni és űzni a dolgokat, intézni a teendőket, fényesre nyalni a vendégek valagát, míg ők kedvükre belénk köthetnek és kritizálhatják szolgáltatásainkat. Lakkmentes körmeimet a névsorra biggyesztem és követem ujjammal a kackiás betűket. Furák és szokatlanok, a legtöbb legalábbis az. A hangzásuk alapján lehet köztük orosz és német - miért nem találkoztam még velük? A legvégén találom meg a Delilah nevet. Édes hangzása van, reményeim szerint pedig édes pofi társul hozzá. Na nem mintha kifejezett céllal érkeztem volna ide... nem csak ma este, amblokk a hajóra. Elvégre ezek labilis kapcsolatok, ráadásul időhöz kötöttek. Delilah, Delilah, Delilah. Minél tovább pedzegetem és ízlelgetem a nevet, annál kevésbé érzem azt, hogy ismerném, vagy valaha láttam volna. Pedig munkatársak vagyunk vagy mi a szösz, ráadásul a legtöbb személyzeti taggal már találkoztam a hajón. Azt hiszem, Delilah kivétel. Delilah friss hús és új hús egyben. A konyhában leves rotyog, kint zsivaj és tolongás... itt pedig a személyzeti öltözőben csend és nyugalom poroszkál. Mély levegőt veszek, elfogyasztom kávém maradékát, majd a mosókonyhába sietek, ahol nagy halomban áll a mosatlan. Elhúzom számat, sosem bírtam a mocskot és rendetlenséget, habár én sem vagyok valami pedáns, nem úgy neveltek. - Hol van az a Montgomery? - már dirigálnék, mintha csak jogom lenne hozzá, pedig semmivel sem vagyok több vagy jobb ennél a Delilah-nál. Már csak az lehet bosszantó, hogy a vezetéknevén szólítom, de hát nem ezt csinálják a górék? Lekezelően bánnak velünk, mintha csak tudatlan zöldfülűek lennénk. Körbepillantok, miközben az egyik szakács vállat ránt. Ő sem tudja, én sem tudom. Mit kéne csinálni, álljak munkába egymagam? Nem fog palira venni ez a lány, nem sózza a nyakamra az egész éjszakát és a meló nagy részét... Rachel sosem csípte, ha magas lóról beszéltem vele. Persze, ő sok mindent nem szeretett: ha kedves voltam, ha nem voltam kedves, ha megbecsültem, ha elhanyagoltam, ha tiszteltem, ha lenéztem, ha vad voltam, vagy ha gyengéd voltam. Szeszélyes volt és szeszélyes máig is, annak viszont okát nem látom, miért vagyok képtelen száműzni gondolataim közül. Szőke fürtök, csókra nyíló ajkak, vékony csípő és formás lábak - semmi olyan, amit ne találhatnál meg minden második emberben. De talán a belső az magával ragadott. Őt igazán szerettem, azt hiszem. - Na jól van, gyerekek, az biztos, hogy én egymagam nem állok neki edényt pucolni - jelentem ki határozottan és összekötöm vörös tincseimet, melyek már most próbálnak huncut mód arcomba szökni. Copfozós manőverem után felpattanok a pultra és láblógatva várom, hogy beessen végre partnerem, aki már így is késik és akinek én személy szerint már most levonnék a béréből. Értem én, hogy valakinek nincs kedve hozzá - nekem se, mégis megteszem. Mert vagy ez, vagy finanszírozhatom saját zsebből a sulit.
Delilah Montgomery
Hi Darling, this is my name
❖ SZEMÉLYZET
❖ IDÉZET : "No stop sign, speed limit, nobody gonna slow us down; like a wheel gonna spin it nobody gonna mess me around...
Hey Satan payin' my dues playing in a rocking band...
Hey Mumma just look at me I'm on the way to the promised land...
I'm on the highway to hell don't stop me...
I'm on the highway to hell and I'm goin' down all the way, way down I'm on the highway to hell..." ❖ : ❖ HOZZÁSZÓLÁSAIM : 19 ❖ FELSZÁLLTAM A HAJÓRA : 2014. Jan. 11. ❖ KOR : 32 ❖ AHOL MEGTALÁLSZ : bárhol... mindenhol... ❖ HOBBY : bajkeverés, bajkeresés ❖ PÁRKAPCSOLAT : vagy inkább pár kapcsolat^^ ❖ :
Tárgy: Re: Del & Eura | she was made for me Vas. Jan. 19, 2014 3:42 am
Eura&&Del
Az ébresztőóra valahogy úgy döntött, hogy meghosszabbítja az alvásidőmet, amit a migrénes fejfájásom miatt illesztettem be a napirendembe. Mondjuk sosem voltam szívbajos, szóval most sem kezdtem el kapkodni. Mégis mit csinálhatnak velem az óceán közepén? Kiraknak egy lakatlan szigeten? Az ébredés utáni szertartásaimat nem vagyok hajlandó megbontani, sőt, ez nálam szent és sérthetetlen. Szépen kifésülöm a hajam, a sminkemet tökéletesítem, miközben a kabinomban lévő kis kávéfőzőn lefőzöm magamnak az isteni nedűt. A sminkem tökéletesítése után az egyenruhám felvétele maradt. Ma valami csajjal fogok együtt puciválni, akivel eddig még nem találkoztam. A kötényt majd csak a konyhában kötöm fel, addig még ráér. A kávém lefőzése után szépen beízesítem magamnak, majd a fürdőmbe megyek, bekapcsolom a szagelszívót, s rágyújtok. Azért egy valami biztosan az idegeimre menne – ha a cuccaimnak dohányfüst szaguk lenne. A kis ketyerébe fújva a füstöt, néha bele-belekortyolgatok a kávémba. Nah, még csak most kellene odaérnem. Semmi gond, pár perc késésbe még senki nem halt bele ez idáig. Vagy csak nem reklámozzák a dolgot. Beveszek egy rágógumit, még egyszer leellenőrzöm magam a tükörbe és már indulhatok is. Igazából a tény, hogy én, aki világ életében azt csinált, amit akart, le vagyok korlátozva, időben és térben is, kissé furcsa nekem. Bár be kell vallanom őszintén, hogy nincsen ellenemre a dolog. Kellett már egy kis változás és nekem is fel kell nőnöm. Jót fog ez nekem tenni, csak szokjak hozzá a munkához és az időbeosztáshoz. Belebújok cipőmbe, beveszek egy mentolos rágót – szeretem a rágót, megnyugtat a rágózás -, majd meg is indulok a munkahelyem felé. Nem sietem el a dolgot, de azért igyekszem egy kicsit. Néhány perc késés még elegáns, de túl hosszú idő, már hanyag. Az nem szeretnék lenni. - Montgomery szolgálatra jelentkezik! – lépek be a helyiségbe, s egyből le is akasztom a fogasról a kötényem, hogy felköthessem. Egyből ki is szúrom a várakozva ücsörgő nőt, feltételezéseim szerint, ő lesz ma a munkatársam. Naná, hogy nem kezdte el nélkülem, miért is tette volna? Odamegyek hozzá, s kezet nyújtva felé bemutatkozok neki. Hát legyünk már illedelmesek. – Delilah Montgomery, gondolom, ma te leszel a partnerem! – mosolygok rá halványan, s hangom legalább olyan, mintha valami hatalmas küldetésről lenne szó, amiben egymásra számíthatunk ma. Nah, hát most olyan katonás hangulatom van, baj? Azonban egyből letegezem, mert egyrészről nagyon szimpatikusnak néz ki a kis vörös, másrészről pedig nem kenyerem magázni a kollégáimat. Még néha az utasoknál is gondot okoz megszokni. Nem tudom, én valahogy tegezős típus vagyok. – Kezdhetünk? – kérdezem még meg tőle, majd kissé megigazítom copfom, amiből akármit is csinálok, minduntalan előbujkálnak tincsek. Mondjuk, én szeretem, mert szexin rendetlennek – de nem hanyagnak – néz ki tőle.
Eura Masterson
Hi Darling, this is my name
❖ SZEMÉLYZET
❖ IDÉZET : ϟ people that you hang with are trying to lynch you. never break down, I’ll be there to lift you. you’re perfect how you are so why they trying to fix you? ❖ : ❖ HOZZÁSZÓLÁSAIM : 6 ❖ FELSZÁLLTAM A HAJÓRA : 2014. Jan. 04. ❖ KOR : 33 ❖ AHOL MEGTALÁLSZ : ϟ ❖ HOBBY : ϟ azt mondják, annak a legjobb, akinek a munkája a hobbija. tehát nekem a legjobb ❖ PÁRKAPCSOLAT : ϟ komplikált ❖ :
Tárgy: Re: Del & Eura | she was made for me Vas. Jan. 19, 2014 8:26 am
I might be anyone, a lone fool out in the sun Your heartbeat of solid gold, I love you, you'll never know
Unalmassá vált rossz szokások az ajakrágcsálás, a körömrágás, a tincscsavargatás és a homlokráncolás. Megszokom, ők is megszokják - már nem is szólnak rám. Jas volt az egyik, aki folyton a fülemet rágta a beidegződéseim miatt. Már leszokott róla, pedig alig pár napja vagyunk a hajón. Igazából még egy hete sem. E percben tehát vígan mélyesztem fogaimat alsó ajkamba és nem kimondottan az idegesség, inkább a rossz sejtelmek idézik elő szorongásomat. Barna tincsek robbannak be az ajtón és akaratlanul is felé fordítom fejemet. Hivatalos, a megjelenés viszont már annál kevésbé. Gesztenye színű szemeim falják a látványt és nem tudok elfojtani egy hálaadó mosolyt sem. Reményeim testet öltöttek és egy valóban bájos leányzóval teszik örömtelivé az éjszakámat. Persze, már megfogadtam, hogy sosem ítélek első látásra, főleg, hogy nem egyszer jártam már pórul emiatt - beszéljünk negatív vagy pozitív csalódásról -, de ez nem olyan egyszerű. Az ember nem tud parancsolni a gondolatainak, pláne a képzelőerejének - főleg, ha egy olyan lányról beszélünk, mint ez a Delilah, akiről ha akarnád sem tudnád leszaggatni a szemeidet. Ajkamba harapok, remélhetőleg utoljára az este folyamán, majd a felém lendülő tenyérre pillantok és gépies mozdulattal kezet fogok vele. Puha, selymes tapintású bőr, nem hinném, hogy egész élete a kétkezi, fizikai munkáról szólt volna. De hát kié szól arról a mai világban!? - Jól gondolod. Eura Masterson, üdv a fedélzeten! - kacsintok egy röpke mosoly kíséretében, végül leugrok a pultról és vállam fölött hátranézek a séfünkre, aki maga is erőteljesen mustrálni kezdi az újfent érkezett lányt. Mondtam én, hogy mágnes a tekintetekre... - Ezt tűzd fel! - nyújtok neki egy kis névtáblát, amit már akkor az asztalra helyezett valaki, mielőtt ideértem. Meg sem várom inkább, hogy elvegye, teszek még egy tétova, mégis kívánatos lépést, és magam tűzöm rá felsőjére, amin így már csodásan virít a neve szép kacifántos betűkkel. Magamhoz veszek egy tollat és egy noteszt, amit már előkészítettem valamikor a reggeli órákban. Ugyan nincs ínyem ehhez a melóhoz, főleg nem jó pofát vágni a sznob társaság kéréseihez és ízetlen tréfáikhoz, megjegyzéseikhez, de teszek egy szívességet a tulajdonosnak és a górénak - nem csinálok bajt, nem miattam fog csappanni a bevétel, na meg érkezni a panaszáramlat. - Remélem, a rágót ki akarod dobni. Szerintem kint nem fogják csípni, ha így veszed fel a rendelést - vonom fel jobb szemöldökömet. Tényleg az esztétikai látvány miatt mondom, vagy csak magam miatt csinálom? Nem, végül is nem a múlt hónapban olvastam, hogy a rágózás kiemelkedően felkelti a másik fél figyelmét az ajkakra, azok finom mozgására és kézenfekvő, hogy ezáltal a csók gondolata is egyre többször furikázik át az agyadon - Csak úgy mondom... nem kötelességed rám hallgatni - felemelem kezeimet, tényleg azt és úgy csinál, ahogy akarja. Meddig fog tartani ez az egész? Meddig fogom egyáltalán bírni? Egyenlőre jó mókának tűnik. Egyenlőre elég azon törnöm a fejemet, hogy miként teszek majd keresztbe jó anyámnak, ha hazaérek... De később feltehetőleg jön a stressz, a kialvatlanság miatti hiszti - igen, nőből vagyok és hisztizek, kövezzenek meg -, aztán azon kapom magam, hogy nincs szükség rám és vissza se hoznak ide, New York-ba. Nem, azt tán csak nem tehetik meg... Mindenesetre jobb lesz vigyáznom, mielőtt a főnök hátra köti a sarkamat. - Mmm... - megint a számat rágom és alig észrevehetően billegek sarkamon - Menjünk? - várom a választ, közben felpillantok rá és ezzel egy időben felhagyok idétlen szájrágcsálós tevékenységemmel is.
Delilah Montgomery
Hi Darling, this is my name
❖ SZEMÉLYZET
❖ IDÉZET : "No stop sign, speed limit, nobody gonna slow us down; like a wheel gonna spin it nobody gonna mess me around...
Hey Satan payin' my dues playing in a rocking band...
Hey Mumma just look at me I'm on the way to the promised land...
I'm on the highway to hell don't stop me...
I'm on the highway to hell and I'm goin' down all the way, way down I'm on the highway to hell..." ❖ : ❖ HOZZÁSZÓLÁSAIM : 19 ❖ FELSZÁLLTAM A HAJÓRA : 2014. Jan. 11. ❖ KOR : 32 ❖ AHOL MEGTALÁLSZ : bárhol... mindenhol... ❖ HOBBY : bajkeverés, bajkeresés ❖ PÁRKAPCSOLAT : vagy inkább pár kapcsolat^^ ❖ :
Tárgy: Re: Del & Eura | she was made for me Vas. Jan. 19, 2014 11:51 pm
Eura&&Del
Az évek során már alaposan hozzászoktam ahhoz, hogy mindenki megnéz. Nem, nem a rossz értelemben, sőt, kifejezetten jó értelemben. Még csak azt sem mondhatnám, hogy ez akkor kezdődött, amikor elindult nőiesedésem. Anya szerint már kicsinek is minden figyelem középpontjába kerültem, s amint beléptem egy helyiségbe, az emberek valahogy nem tudtak nem velem foglalkozni. Kommunikációs munkát jósoltak nekem. Azonban valahogy még nem találtam meg a nekem való szakmát. Ennek az egésznek sosem láttam hátrányát, sőt, én szeretem, ha velem foglalkoznak, mert hát megérdemlek minden dicsérő pillantást és gondolatot. Nekem ez a felfogásom. Természetesen nem vagyok idióta, most is észrevettem mind a hölgyemény, mind a bent lévő egyéb személyzet pillantásait, de már olyan természetesen fürdőzöm az ilyesmiben, hogy nem lehet tudni, nem látom, vagy csak nem törődöm vele. Lazán mosolygok Eurára, miközben bemutatkozik. - Örülök, hogy megismertelek! - mondom és ha már itt tartunk, akkor én sem állhatom meg, hogy egy röpke pillantást vessek rá, hiszen megérdemli, igazán kellemes látvány. Mindig is szerettem a vörös hajat. Olyan vad és mutatós - már ha szépen van gondozva. - Köszönöm! - mosolyodom el, mikor feltűzi a névtáblámat. Milyen menő már, nem? Saját tábla, a nevemmel. Szép és fényes, tetszik. Elmosolyodom figyelmeztetésén, majd a mentegetőzésen. Párat forgatok a rágón a számban, majd megszólalok. - Magam is úgy terveztem, hogy kidobom, mielőtt kimennék - Leellenőrzöm, hogy a kötényemben lévő jegyzettömb üres oldalra van e lapozva, s hogy fog e a toll, majd az oldalsó tükörhöz lépek, még egyszer végignézek külsőmön, végül egy papír zsebkendőbe teszem rágógumimat és a szemetesbe dobom. Az egyik kukta, vagy tudom is én hogy hívják ezeket, kicsit tovább legelteti rajtam a szemét, mint kellene, s sikerül kezével lesodornia egy edényt a pultról. Az edény bár üres volt, de szép kis csörömpölést eredményezett. Éppen csak szám sarka emelkedett meg a halvány mosolytól, miközben a séf hatalmas szidásba kezdett, a húszas évei közepén járható srác pedig nem győzte behúzni fülét, farkát és elnézéseket kérni. Nem vártam meg, hogy kap e valami büntetést, Eurához léptem és rámosolyogtam. - Ideges vagy? - kérdeztem tőle pótcselekvéseit látva. Én is tele vagyok ilyesmikkel, szóval van bőven tapasztalatom, bár ismeretleneknél a jelentését nem tudhatom. Alapvetően annyira nem is érdekel, de most már csak együtt fogunk dolgozni, órákon keresztül, szóval. Valamilyen furcsa késztetéstől vezérelve felemelem kezem és Eura egy tincs babahaját a füle mögé simítom. Alapvetően a saját hajam szoktam mindig igazgatni, de most olyan jól esett ezt megtenni vele. Tényleg nem tudtam miért. Végül könnyedén felkacagtam és színpadiasan magam elé engedve őt, az ajtó felé mutattam. - Csak utánad! Kápráztassunk el mindenkit és lakassuk jól a fehér kesztyűs népeket! - mondtam rákacsintva, s végül el is indultunk kifelé, ki ki a maga szekciójához, hogy a már bent lévő vendégek rendelését felvehessük. Még nincsenek sokan, így minden egyszerűen megy. Nekem nem esik nehezemre bájologni, mosolyogni, csilingelve kacagni, ha éppen bókkal jutalmaznak, vagy viccet eszközölnek az unatkozó utasok. Ezekhez már mind alkalmazkodtam anyámék köreiben. Héy, én ezt élvezem, hiszen nem olyan személyeskedő, mint amikor mi adtunk partit, éppen csak felületes, de mégis intézkedhetek és figyelmet kapok és adok. Igen, nekem ez tetszik!
Eura Masterson
Hi Darling, this is my name
❖ SZEMÉLYZET
❖ IDÉZET : ϟ people that you hang with are trying to lynch you. never break down, I’ll be there to lift you. you’re perfect how you are so why they trying to fix you? ❖ : ❖ HOZZÁSZÓLÁSAIM : 6 ❖ FELSZÁLLTAM A HAJÓRA : 2014. Jan. 04. ❖ KOR : 33 ❖ AHOL MEGTALÁLSZ : ϟ ❖ HOBBY : ϟ azt mondják, annak a legjobb, akinek a munkája a hobbija. tehát nekem a legjobb ❖ PÁRKAPCSOLAT : ϟ komplikált ❖ :
Tárgy: Re: Del & Eura | she was made for me Pént. Jan. 24, 2014 5:05 am
I might be anyone, a lone fool out in the sun Your heartbeat of solid gold, I love you, you'll never know
Helyeslően bólintok, mikor közli, ő is ki szándékozta dobni a rágót, mielőtt belevetnénk magunkat a forgatagba. Személy szerint nem ellenezném, ha továbbra is forgatná a szájában az aprócska rágógumit, de mint tudjuk, a szabály az szabály, ráadásul erősen kétlem, hogy rögtön első éjszaka össze akarná akasztani a bajszát a főnökkel. Nem az a célunk, hogy idő előtt le kelljen horgonyoznunk és megszabadulnunk egy felelőtlen munkaerőtől. - Nagyszerű - megnyalom alsó ajkamat, az éjszaka elején felvitt vérvörös rúzsnak nyilván már nyoma sincs. Eszembe vésem, hogy amint lesz pár perc szabadidőm, ellógok a mosdóba és felkenek egy réteget, mert szinte elengedhetetlennek érzem, főleg az első este. Szükségem van arra a bizonyos jó benyomásra, amit a vendégekre tehetek és ezt mi sem teszi egyszerűbbé, mint az élénk színű rúzs tündöklése az ajkunkon. Tesz egy lépést, ezzel az egekbe tornázza a pulzusomat és akár szeretném, akár nem, nem tudom légvételeim szaporaságát sem szabályozni. Szinte belereszketek az apró gesztusba, amikor egy tincsemet fülem mögé tűzi és ezzel kellőképp belenyomakodik intim szférámba is. Más esetben figyelmeztetném az illetőt, hogy hátrébb az agarakkal, de ezúttal nem teszem. Jól eső bizsergés mászkál keresztül testemen és ami azt illeti, sokkal komfortosabb a közelében lenni - persze, egy bizonyos értelemben, mert a zakatoló szív minden, csak nem komfortos. - Nem kifejezetten... csak... mmm, még sosem csináltam ilyesmit ezelőtt - egész könnyedén csúszott ki a mondat ajkaim között még annak ellenére is, hogy olyan komolysággal mondtam, mintha csak az első szexuális élményemről kellett volna beszélnem. Nos, az sokkal, de sokkal komplikáltabb volt ennél a szituációnál, szóval még csak össze sem lehet hasonlítani a két esetet. Mosolyogva bólintok, mikor végszó gyanánt egy mondatba tömöríti az éjszaka lényegét, és elhatározom, hogy igyekszem magabiztosabb lenni. Az emberek közt is, és mellette is. Másképp aligha tudnék bárkit is elkápráztatni, főleg, hogy ismerem magamat és tudom, hogy egyébként nem vagyok ilyen beszari. Az első asztaltól zökkenőmentesen veszem fel a rendelést. Bájolgok, mosolygok, türelemre kérem őket és biztosítom a családot, hogy sietek az italokkal. A következő asztalnál sikeresen alkalmazom francia nyelvtudásomat, ugyanis - amint megtudom - a fiatal pár Párizsból érkezett és nagyon izgatottak a hajóutat illetően. A harmadik körnél viszont bakizok, méghozzá sikerül egy fickó ölébe öntenem egy egész pohár vizet. Szerencsém, hogy elkezd szabadkozni és azt mondja, az ő hibája. Másként talán már vinnének is innen és mást tennének éjszakára a helyemre. Tekintetem Delilah-t kutatja, remélhetőleg nem észlelt semmit az imént történtekből. Két óra múlva pihenőt kapunk, beugrik egy harmadik személyzetis is és derekára csavarja a kötényt. Még életemben nem láttam, de örülök a lehetőségnek, miszerint a szabályzat szerint most van időnk cigire, kávéra, trécselésre, vagy amire szeretnénk... Kapok az alkalmon, gyorsan kiöntök egy csésze kávét és dobok bele egy kockacukrot, majd felhígítom egy kis tejjel. A lengőajtót szuggerálom, kíváncsian várva, hogy partnerem vajon mikor bukkan fel. Neki is kijár a szünet, talán neki is csinálhatnék egy csésze kávét. De nem tudom szereti-e. Nem tudom, megáll-e pihenni vagy robotol tovább. Végül mégis kiöntöm a porcelánkészítménybe a fekete nedűt, mellé készítek két kockacukrot és a kis findzsányi tejet, amiből bátran önthet, amennyit akar. Újabb ajakrágcsálásba kezdek, továbbá hirtelen ötlettől vezérelve lépek az egyik polchoz, ahol italok végtelennek tűnő választéka sorakozik. Borok, pezsgők, likőrök, tömény szeszes italok tárháza pislog rám és én azonnal lekapok a polcról - kellő körültekintés után - egy üveg vodkát. Megbontom és beleszagolok. Hű, anyám, ez erős lehet.
Delilah Montgomery
Hi Darling, this is my name
❖ SZEMÉLYZET
❖ IDÉZET : "No stop sign, speed limit, nobody gonna slow us down; like a wheel gonna spin it nobody gonna mess me around...
Hey Satan payin' my dues playing in a rocking band...
Hey Mumma just look at me I'm on the way to the promised land...
I'm on the highway to hell don't stop me...
I'm on the highway to hell and I'm goin' down all the way, way down I'm on the highway to hell..." ❖ : ❖ HOZZÁSZÓLÁSAIM : 19 ❖ FELSZÁLLTAM A HAJÓRA : 2014. Jan. 11. ❖ KOR : 32 ❖ AHOL MEGTALÁLSZ : bárhol... mindenhol... ❖ HOBBY : bajkeverés, bajkeresés ❖ PÁRKAPCSOLAT : vagy inkább pár kapcsolat^^ ❖ :
Tárgy: Re: Del & Eura | she was made for me Hétf. Jan. 27, 2014 10:43 am
Eura&&Del
Az este szépen halad előre, én egymás után veszem az asztalokat. Kedvesen elcsevegek azokkal, akik ezt igénylik és szófogadóan hallgatok, ahol erre van szükség. Ugye milyen ügyes kislány vagyok? Talán azért, mert közel a szárazföld ahhoz, hogy tarthassak a kirúgástól, vagy ilyesmi. Igazából szeretek fontoskodni és ez éppen egy nekem való meló. Lehet azért is tetszik ennyire, mert ezzel borsot törhetek anya orra alá, még akkor is, ha erről jószerivel csak én tudok. Annak ellenére nagyon tetszik az, ahogy egy-egy férfi néz rám, tetszik, ahogy az idősek „kisasszonynak” hívnak, az egyik idősebb úr például ódákat zengett a nevemről, hogy utoljára fiatalkorában találkozott Delilahval, az első szerelmét hívták így. Persze ezen a felesége csak kedvesen mosolygott és boldogan elújságolta, hogy az ő férje milyen nagy kujon – ez a szó egyáltalán használatban van még? – volt fiatalnak, de hogy ő megszelídítette őt. Édes egy pár. Mindenki ilyesmi megöregedésre vágyik, nem? Mondjuk én képtelen lennék egy örökké tartó igenre, de azért jó nézni őket és nálunk a mosolyom legalább tényleg őszinte. Két óra, szinte folyamatos pörgés után, végre szólnak, hogy mehetünk pihenni. Már nagy örömmel veszem, mert a lábam kezd sajogni és egy cigaretta is jól jönne. Az egyik asztalomnak még megígértem egy újabb kör italt, így azt még elintézem, érdeklődöm, hogy szükségük van e még valamire, majd miután onnan is felszabadulok, elindulok kifelé, ahol legnagyobb meglepetésemre Eura és két kávé vár. Az egyiket talán nekem csinálta? Aztán észreveszem, hogy mi az, ami nem stimmel a képletben. Az ott vodka? Elvigyorodva lépek közelebb. Nem, ez most nem a szemét dög vigyorom, aki ki akar szúrni valakivel, sokkal inkább a „rajtakaptalak, te kis csalfa” – azt hiszem, rám ragadt az idős házaspár modora, jaj… - mosoly ez, amivel barátságosan közeledek felé. - Hát te? Csak nem iszol szolgálat közben? – kérdezem tőle a mosolyommal, miközben közelebb sétálok hozzá, majd a kávékra mutatok? – Az enyém? – kérdezem tőle, s ha igen a válasz, akkor még meg is köszönöm neki, s az egyik polcról leveszek egy kis mézet, majd belecsöpögtetek belőle a kávémba, ameddig még forró, elkeverem benne, majd felöntöm tejjel. A kávé illatát mélyen beszippantom, majd Eura felé nézek. – Kijössz dohányozni? Vagy inkább kettesben maradsz a haveroddal? – kérdezem tőle pimasz vigyorral az üveg felé biccentve, s kávémmal a kezemben megindulok a dohányzóhelység felé, reménykedve benne, hogy ő is jön majd. Útközben a kötényem lecsavarom magamról és felakasztom a fejére, a polcomról pedig elveszem a cigim és a gyújtóm. Odabent felpakolom magam az egyik asztalra – valahogy nem szeretek széken ülni, az olyan snassz… - és keresztbe rakom lábaim, kicsit megigazgatva a szoknyát, ami nem bizonyul túl hosszúnak, de hát most a dekoratívságunk a lényeg, nekem pedig semmi bajom a rövid szoknyákkal. Rágyújtok, s mélyet szippantok a kártékony anyagokkal tele tömött szálból, majd nagyon lassan, éppen csak ajkaim között szivárogtatva engedem ki, fejem kicsit hátravetve, s szemeim félig le is csukódnak, hiszen nagy élvezet végre nikotinhoz jutni két órányi robotolás után.
Eura Masterson
Hi Darling, this is my name
❖ SZEMÉLYZET
❖ IDÉZET : ϟ people that you hang with are trying to lynch you. never break down, I’ll be there to lift you. you’re perfect how you are so why they trying to fix you? ❖ : ❖ HOZZÁSZÓLÁSAIM : 6 ❖ FELSZÁLLTAM A HAJÓRA : 2014. Jan. 04. ❖ KOR : 33 ❖ AHOL MEGTALÁLSZ : ϟ ❖ HOBBY : ϟ azt mondják, annak a legjobb, akinek a munkája a hobbija. tehát nekem a legjobb ❖ PÁRKAPCSOLAT : ϟ komplikált ❖ :
Tárgy: Re: Del & Eura | she was made for me Szomb. Feb. 01, 2014 5:17 am
I might be anyone, a lone fool out in the sun Your heartbeat of solid gold, I love you, you'll never know
Összerezzenek, mikor Del belép a helyiségbe, ezzel egy kisebb szívinfarktust okozva nekem. A szívem heves ütemet diktál mellkasomban és a légzésem is felgyorsul. A pulzusom az egekben, remeg a lábam - én sem hiszem el, hogy képes voltam ennyire megrémülni tőle, elvégre túl bájos teremtés ahhoz, hogy bármi félelmeteset véljek felfedezni rajta. A vodkás üveggel a kezemben vagyok kénytelen megfordulni és huncut mosollyal ajkaimon nézek egyszer rá, egyszer az üvegre. Egy számomra idegen kényszernél fogva szeretném lepattintani a kupakot és jól meghúzni az italos üveget. Nem szétcsapni akarom magam, csak elfelejteni az otthoniakat és jól érezni magam. Elfelejteni Rachelt, illetve hogy mennyire természetesnek bizonyult mellette minden. Nem kellett görcsölnöm, izgulnom, a jövőn filozofálnom és azon, hogy talán egyszer elhagy mert megijed az akadályoktól. Mindig ő volt a dominánsabb fél és aki megnyugtatta a másikat. Mindig tudta, mit és hogyan kell csinálni, na meg eszébe sem jutott volna rám erőltetni ezt az egész "coming out" dolgot. Azt mondta, majd elmondom a szüleimnek, ha készen állok - nem kellett készen állnom, mert a dolgok maguktól robbantak fel és anya magától döbbent rá a keserű valóságra. Rachel alakja semmivé foszlik lelki szemeim előtt, mikor Del a kávéra mutat és azt tudakolja, az övé-e. Sűrű bólogatás közepette jelzem, hogy bizony neki csináltam. - Nem iszok, nem vagyok olyan bátor. De lehet, hogy elteszem későbbre - vállat rándítok és szavaimhoz hűen lépek a táskámhoz. Megbizonyosodom arról, a séf vajon mustrál-e minket és miután rájövök, hogy nem, a táskámba csúsztatom az üveget. Nyelek egyet, tudom, hogy nem kéne, viszont megfogadtam, hogy minden adandó alkalmat megragadok majd a szórakozásra... ha már egyszer kényszerből vagyok itt! - Cukor és tej még nincs benne... bár nem tudom hogy szereted - teszem hozzá, aztán homlokráncolva nézem, amint mézet csöpögtet bele. Elnyílnak ajkaim a csodálkozástól. Nem, még senkit ezelőtt nem láttam volna mézzel inni a kávét. Erősen fontolgatni kezdem, menjek-e. Csak mostanában szaporodott meg azon perceim száma, melyeket dohányzással töltök és nem szeretnék rászokni. Vagyis ennél jobban nem - vannak egyáltalán fokozatai? Idegesen nyúlok kávés csészém felé és kortyolok belőle, majd akaratlanul is Del hátsójára téved tekintetem, amint kiszambázik a helyiségből a dohányzásra kijelölt terület felé. Némi hezitálást követően belebújok kardigánomba, felakasztom én is kötényemet a fogasra, aztán már indulok is utána. - Jobb társaságnak tűnsz a "haveromnál". Mióta cigizel? - ujjaimmal vesszőket rajzolok a levegőbe, aztán biccentek az ujjai között időző dohányrúdra, ami meglepő természetességgel áll a kezében, hogy az ember meg se rökönyödik rajta, hogy rabja ezen káros szenvedélynek - Csináltál már ilyet ezelőtt? Félelmetesen jól űzöd a szakmát... - enyhe mosoly, jobb szemöldököm a magasban, majd nekivetem hátamat a falnak, végül összefonom karjaimat mellem előtt. Az idegesség kezd elpárologni, legalábbis úgy érzem. Az ajakrágcsálást is sikerült abbahagynom, emellett nem érzem úgy minden pillanatban Del mellett, mintha csak el akarna fogyni az oxigén és fulladoznék. Tudtam, hogy sikerülni fog, tudtam, hogy nem tarthat egész éjjel ez a zavartság a közelében. - Tetszel a séfünknek - magam elé bámulok, aztán felé sandítok finom mosolyra húzva szám sarkát. Nem tudom, mire fel ez a megjegyzés. Talán csak szóvá akartam tenni, mennyire szemfüles vagyok, ahogy kiszúrtam a pasas sóvárgó tekintetét, amely mögülünk érkezett minden pillanatban, mikor egy-egy rendelésért tértünk be a konyhába - Jó ízlése van - aztán tekintetem ismét elvándorol róla, valahova másfelé, amerre emberek kószálnak és nem az ő páfrány színű íriszei keresik enyéimet.
Delilah Montgomery
Hi Darling, this is my name
❖ SZEMÉLYZET
❖ IDÉZET : "No stop sign, speed limit, nobody gonna slow us down; like a wheel gonna spin it nobody gonna mess me around...
Hey Satan payin' my dues playing in a rocking band...
Hey Mumma just look at me I'm on the way to the promised land...
I'm on the highway to hell don't stop me...
I'm on the highway to hell and I'm goin' down all the way, way down I'm on the highway to hell..." ❖ : ❖ HOZZÁSZÓLÁSAIM : 19 ❖ FELSZÁLLTAM A HAJÓRA : 2014. Jan. 11. ❖ KOR : 32 ❖ AHOL MEGTALÁLSZ : bárhol... mindenhol... ❖ HOBBY : bajkeverés, bajkeresés ❖ PÁRKAPCSOLAT : vagy inkább pár kapcsolat^^ ❖ :
Tárgy: Re: Del & Eura | she was made for me Kedd Feb. 18, 2014 12:03 pm
Eura&&Del
Mulattat az, ahogyan Eura reagál arra, hogy "rajtakaptam". Mondjuk nem is igazán tudom, hogy mi zavarja pontosan. Az, hogy észrevettem, vagy én magam. Meglepően kedves tőle, hogy kávét csinált nekem, hiszen az emberek általában pihenés gyanánt többnyire.... pihenni szoktak. Nem pedig lényegében idegen kollégáiknak kávét csinálni. Mindegy, azért biztosan vérré fog válni bennem, jót fog tenni. Ajkaim sarkából azért nem maradhat el a mosolyka, nem is igazán szeretem, ha nem fölfelé görbülnek ajkaim szélei, hiszen tisztában vagyok vele, hogy jól áll ez nekem Meg amúgy is, minek is leplezzem, amit érzek? Alkoholra most kevésbé vágyom, viszont az extrás cigim, ami a kabinomban vár, eléggé csábító. Szoktam néha a sima cigis dobozomba is tenni pár szálat, de most nem tudtam, mi hogy megy még itt, ezért egyenlőre marad a kabinban szívás. Elég az. A kávémat kavargatom, hogy a méz elolvadjon benne, miközben hallgatom Eura szavait. - Csak nyugodtan, van ezeknek elég, fel sem fog tűnni! De aztán tessék megosztani velem is, ha már éppen erre jártam! - mondom rákacsintva, miközben végignyalok felső ajkaimon, azt hiszem kiszáradtak a nagy rohangászásban. Hiányzik a rágóm is. Szeretek rágózni, kényelmetlen, hogy most nem lehet. Szavaimat mosolyom kiszélesítése követi, s ha az egyik barátnőmről lenne szó, most még játékosan a fenekét is megpaskolnám, amolyan "jól csinálod kislány, legyél merész" biztatás címszóval, de ezt most inkább kihagyom. Nem mintha érdekelne, más mit mond, de már éppen eléggé cigizhetnékem van ahhoz, hogy odakint folytassuk ezt az eszmecserét, már ha utánam jön. Mondjuk miért ne jönne? Fura egy csaj, mintha zavarban lenne...
- Pedig hidd el nekem, a vodka is tud legalább olyan szórakoztató lenni, mint én! Kombinálva velem pedig... - csak felnevetek, majd kieregetek egy kisebb felhőt, mielőtt válaszolnék a következő kérdésére. - Hmmm. nem is tudom... tizennégy, tizenöt évesen próbáltam először. Azóta hol dohányzom, hol nem, attól függ, hogy éppen milyen hangulatom van. - mondom és ez tényleg így van. Az ilyesmi nem tesz engem rabbá, illetve csak bizonyos mértékig. Úgy vagyok vele, miért ne? Valamiben meg kell halni, akkor meg már olyasmit választok, amiben élvezet is van. Sok élvezetes dolgot... Úgy döntök, hogy nem kérdezem meg tőle, hogy rágyújt e, inkább csak fogom, előveszek egy szálat a sajátomat két ujjammal eltartom, majd a számba veszem az újat és meggyújtom. Az első slukk füstjét kieresztem, majd fogom magam, odaszambázok hozzá, s ujjaimmal felé fordítva a szálat, az ajkai elé tartom, felkínálva, hogy szívjon belőle. Úgy tervezem, oda is adom majd neki utána, de az első szívás az én ujjaim közül legyen. Ha már egyszer tényleg zavarban van, akkor adok is rá egy kis okot, mert úgy viccesebb. Kérdésén pedig felkacagok - Milyen kétértelműen fogalmazol! Amúgy igen is, meg nem is, az egyik barátomnak bárja van és neki szoktam néha kisegíteni. Szóval teliben ilyet még nem, csak hasonlót. - válaszolok neki szerintem eléggé kimerítően, majd úgy döntök, vissza is kérdezek. Kicsit másképpen. - Te mivel foglalkozol? - Hát, ha már ismerkedünk, vagy mi, akkor legyen. Persze ezután nem a szüleiről, meg az időjárásról fogok kérdezősködni, de valahol el kell indulni. Ajkaim széle megint felfelé görbül következő szavain. - Igen, láttam amint nyakon vágta az egyik kuktát, amiért elbambult engem nézve, pedig ő is azt tette! - mondom ezzel jelezve is, hogy nem vagyok meglepődve a dolgon. Ez nem nagyképűség, kérem, ez mindössze csak egészséges önértékelés. Tudom magamról, hogy megakasztom a tekinteteket. Tisztában vagyok vele. Most szédült libának kellene lennem és vihogni, kacarászni, meg elbújni a hajam mögé. Dehogy... Következő mondatára viszont már rendesen reagálnom kell. Beleszívok még egyet a cigarettámba, nagyon lassan engedem csak ki a füstöt, fölfelé, majd elnyomom a csikket a tartójába, s közben félig feltűnően, de inkább csak szemem sarkából végigmérem Eurát. - Nem mintha neked panaszkodnod kellene! - mondom kicsit halkabbra váltva, de csak egy picit, majd vissza a normál hangerőt. Ejj, mennyi praktikám van már. Az ilyesmiket egytől egyig alkalmazom mindenkin. Megfelelő hatáskeltés! A világ legjobb módszere bármire és még szórakoztató is. - Irigylem a vörös hajad! A vörösek olyan szexisek tudnak lenni! - mondom kissé rámosolyogva, majd csak felpakolom magam egy kihelyezett asztalra, keresztbe dobom lábaim és kortyolgatni kezdem kihűlő félben lévő kávémat.
Az oldalon a következőképpen oszlik meg a nemek, valamint a kasztok aránya. Regisztrációkor ezen információk mérlegelése után dönts.
NŐK: 39 FŐ FÉRFIAK: 25 FŐ
❖ ❖ ❖ ❖ ❖
SZEMÉLYZET: 8 FŐ UTASOK: 15 FŐ TISZTEK: 2 FŐ SZÁRAZFÖLDIEK: 0 FŐ
chatbox
kanonok & keresettek
A következő karakterek mind-mind nagyon fontosak az oldalon játszó karaktereink életében! A keresett karakterek topicban bővebb információt is megtudhatsz róluk. Jó nézelődést! KATT
HAIDEN BUTLER
LEWIS MARCUS
MATTHEW WYTHE
PIPER FITZPATRICK
DAVID SILVERSTONE
JASON HOPEWALEY
kiemelt társak
Ki van itt?
Jelenleg 16 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 16 vendég