Nagy Bálterem - Nyitott játékrész, a játék fő helyszíne

A kaland NJK karakterei!

❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖

DENNIS MASSINGIL Pincér a hajón, beceneve Den.	DERECK RIDER Bármixerként dolgozik a hajón, beceneve RIDER. Van egy öccse, Dustin.	ASIF SHEEHAN Pincérként dolgozik a hajón, elég csöndes és visszafogott fickó.
NADIA ORLENKOVA Pincérnőként és mixerként dolgozik a hajón, elég erőteljes az orosz akcentusa, imád flörtölni a vendégekkel, nimfomán.	DUSTIN RIDER Takarítóként dolgozik a hajón, RIDER öccse, kissé szétszórt srác.	VANDA REAVIS Vendégként van a hajón, Lincoln Sperry partnernőjeként. Csinos, dekoratív, társasági lény.
CHACE SAWYER Tiszt a hajón, az üzemzavarok elhárításáért felelős. Többnyire fehér egyenruhában látni őt.	SETH WILKS Másodtiszt a hajón, általában a fedélzeten látni, munkája helyett a nőknek csapja a szelet.	LINCOLN SPERRY A Constantine utasa, pezsgőgyár tulajdonos.

Zene: https://www.youtube.com/watch?v=zI339U6GS9s

Mesélői kezdés

❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖

*A fiatal, hosszú combú, fekete hajzuhataggal, s kék szempárral rendelkező Dana Henderson a hajó egyik konferansziéja , aki a rendezvények szervezése mellett, kolléganőjével felváltva vezetik le a hajó nagyobb eseményeit. A fedélzeten megrendezésre kerülő Szilveszteri Bulihoz egész nap készülődtek, kidekorálták a hajó zárt tereit lufikkal, konfettikkel és egyéb – a buli hangulatát még inkább feltüzelő – kiegészítőkkel. Dress Code-ként kikötötték, hogy kizárólag elegáns parti viseletben lehet részt venni a mulatságon.
A feldíszített terem közepén, egy emelvényen helyezkedik el a DJ pult, ahol a hajó személyes DJ-je gondoskodik a jó hangulatról, és egész éjszakán át szolgáltatja a bulizók kedvenc zeneszámait, a régi slágereket és a mai napok legújabb dalait. A terem jobb oldalán helyezkedik el a hosszú italos pult, mögötte jól öltözött mixerek és pultos lányok látják el a vendégek kéréseit. A bal oldalon helyezkedik el a svédasztal, mely mögött egy-egy pincér segíti az újabb finomságok kihelyezését.
Dana – aki ezen az estén egy mély kivágású, királykék koktélruhát visel – felsétál a DJ mellé, elveszi a mikrofont, mire elhalkul Fatboy Slim – Praise You című száma. *
- Hölgyeim és Uraim! Köszöntjük Önöket a Constantine első útján, mely remélhetőleg életük legszebb útja lesz. Ma éjfélkor együtt ünnepelhetjük a 2014-es évet, itt ezen a hajón! Fogyasszanak ételeinkből, kérjék ki kedvenc italaikat a mixereinktől és ne feledjék, ma éjszaka együtt koccintva búcsúztathatjuk a 2013-as évet. Kérjék bátran kedvenc számaikat DJ-nktől és ne feledjék, hogy az új évet egy sztárvendég fellépésével indítjuk majd. Kellemes Szórakozást! –
*A köszöntő beszédet követően ismét felcsendül egy újabb régi sláger, Kelis – Trick Me című száma. Dana lesétál a színpadról, a buli pedig elkezdődik…*
// Kedves Játékosok! Megindult hát a kaland, foglaljátok el helyeitek a buli zónában :DMost néhány körön keresztül szabadon játszhattok, bulizzatok a megadott helyszínen, nyugodtan ismerkedjetek a többi karakterrel is! Ne feledjétek, rövid hsz-ek Wink

És ami a legfontosabb! Sosem tudhatjátok, mikor kaptok új mesélőit, ezért gatyákat felkötni, indul a partyyyyy :DDD //

Ha valaki a 2013-as év elején azt mondta volna, hogy a szilvesztert egy luxushajón fogom tölteni, biztos, hogy pofán röhögtem volna. Nem gondoltam, hogy egy ilyen helyen leszek, mert bár jó helyen szoktam bulizni általában, de ez magasan túl tesz minden eddigi bulin már akkor, mikor bejelentik, hogy kezdetét veszi. Széles vigyorral a képemen figyelem a mi kis rendezvényszervezőnket vagy minket -igazából ez érdekel a legkevésbé-, közben felmérem alaposan a terepet. A legénység nagy részével még mindig nem volt alkalmam találkozni, úgyhogy most alaposan szemügyre veszem a többi dolgozót is, többek közt egy iszonyatosan helyes mixert, aki mellettem fog pultozni az este folyamán.
Nem kicsit falom tekintetemmel, miközben lassacskán az emberek csordogálni kezdenek hozzám, hogy kérjenek valami abszolute ínycsiklandozó italt, én meg persze a lehető legjobb formámat hozom és úgy dobálom a shaker-t, mintha egész életemben ezt csináltam volna. A nyakamat tenném rá, hogy ez az este még úgy is elképesztő lesz, hogy dolgozok. Biztos legurítok majd suttyomban pár koktélt én is. Erre az elgondolásra még jobban elmosolyodok és úgy feszítek a fekete, teljesen testhez álló minimben, mintha legalábbis egy szupermodell lennék, bár ahogy a szomszéd mixer srác méreget, tényleg annak érzem magam.

Valaki & Kendall

Sokat készülődtem erre a ma estére, hisz ma kerül megrendezésre a hajón a szilveszteri buli, azt beszélik, hogy nagyon jó lesz és pont ezért ott a helyem. A hajamat kivasaltam, kicsit füstös szemet varázsoltam magamnak és egy gyönyörűen szép fekete ruhát választottam a ma esti eseményre. Mikor elkészültem megnéztem magamat a tükrömben és megbizonyosodtam arról, hogy csodálatosan nézek ki. - minimális egó mindenkinek kell -
Újabb és újabb meglepetések érnek ezen a hajón. Mikor megvettem a jegyem nem gondoltam volna, hogy ilyen gyönyörű szilveszteri buli lesz, gyönyörű az egész bálterem. Mondjuk van negatívuma is ennek az egésznek: nagyon jó számok vannak, mindenki a saját párjával van és táncol csak én állok a bárpultnál kortyolgatva az italomat és sárgulok az irigységtől... Tudom, hogy a szerelmet - vagy valami olyasmit - nem lehet siettetni, de azért elég szarul esik az amikor látom, hogy mindenki csókolózik, mindenki szépen táncol a maga szerelmével én meg csak nézem őket... Nah, de mindegy! Elhatároztam azt, hogy igen is jól fogom magamat ma érezni, óriásit fogok bulizni, hisz ezért vagyok itt. Hogy szórakozzak!

Szószám.: ###Játék címe.: ###Játék hangulata.: ###

Message.: Remélem belebotlok egy helyes srácba Rolling Eyes

Vagy bárki jöhet, csak Kenny ne unatkozzon. Smile

Mindenkinek!

Sohasem gondoltam volna, hogy a Szilvesztert egy luxus hajó fedélzetén fogom majd ünnepelni, sőt ez nem is hozzám illő, hisz nem vagyok gazdag úri gyerek, inkább csak egy bűnöző vagyok, aki élvezi az életet, és meglopja a jó népet.. a gazdagok sokaságát. Ahogy a tömegbe keveredek, úgy jön rám egy szokatlanul fura érzés.. de nem foglalkozom annyira vele. Egy fekete nadrág, egy fehér póló, és egy fekete öltöny van rajtam, bár nem ide illő öltözet az öltöny, de úgy sem fogok le-fel ugrálni, mint egy fél hülye.. Lazán végig hallgatom eme megnyitót, aztán amikor a beszéd befejeződik, akkor megválva a partneremtől megyek egy adott irányba. Mindenki megcélozza a pultot az italokért, de én nem megyek arra, inkább csak elvegyülök a tömegben, és lassú léptekkel haladok egyre beljebb, és előrébb az adott téren. Miközben lépkedem mindvégig figyelem a számtalan emberi arcot, akik közül eddig egy sem ismerős.. egyre idegenebbnek érzem a sokaságot, akik itt tartózkodnak, míg nem végül megjelenik Anna a kezében két pohárral, és az egyiket nekem adja. Egy kedves mosolyt engedek felé, miközben átveszem tőle az italt, és belekortyolok, aztán egyik kezemet nyújtom felé, hogy belekarolva folytathassuk az utat.
-Nem lenne kedved majd egy tánchoz, Stefan?-Bújik hozzám közel, és a fülembe suttogja a szavakat viszonylag halkan, de én pontosan értem, bár a zene miatt lehet félre hallok egy-két dolgot.
-Nem tudok táncolni... kérlek, ezt hagyjuk ki.-Próbálok valami kifogást találni erre, mert úgy per pillanat nincs kedvem táncolni.-Sétáljunk egyenlőre, hátha van itt ismerős arc, aztán majd meglátjuk.-Biccentek felé, aztán újabbat kortyolok az italból, és az embereket figyelve haladok Anna mellett.

// Bárkit szívesen látnék játszópartnernek, aki gondolja fusson velem össze Smile

Szilveszteri buli... soha az életben nem veszek ilyesmin részt. Általában szilveszterkor is a mellett döntök, hogy inkább vállalok be egy plusz műszakot, mint hogy tényleg részt vegyek valami giccses partyn. Ide viszont elvileg azért jöttem, hogy egy kicsit kikapcsolódjak. Igazán nem értem, hogy miért vettek rá a kollégák, hiszen semmi bajom! Nem nagy cucc egy felbontott eljegyzés, főleg hogy igazából én javasoltam, akkor meg nem kell sajnálni miatt. Megtörtént és kész, nem érzem magam rosszabbul, nem volt annak semmi értelme. Nem szerettem igazán Milest, vagy... a franc se tudja. Valamennyire, de nem való ez nekem. Se az időmbe nem fért bele, se másba. És most itt elvileg ki kéne kapcsolódnom, azért vettem rá magam végül, hogy benézzek a kis buliba. Na persze nagyon nem fekszik nekem se a hangos zene, se az egymásba csimpaszkodó emberek látványa, de esetleg jó lehet ihlet gyűjtésnek. Hát persze, hogy a regénysorozatom harmadik részének írogatásával töltöttem az utóbbi napokat is, a helyett, hogy igazán kikapcsolódnék. Nem is tudom, valahogy nem megy nekem az, hogy csak úgy leeresszek és ne csináljak semmit, ezért nem volt értelme ennek az útnak. Nem fogok felfeküdni a fedélzetre és napozni, mert tuti, hogy elunom az életem. Egyelőre egyszerűen csak a falnak dőlve nézelődöm, csak aztán veszem az irányt a bár felé, hogy legalább egy italt kérjek magamnak. Nem vittem túlzásba a kiöltözést, főleg mert nincsenek is olyan ruháim, amik annyira party képesek. Egy szimpla fekete comb középig érő szoknya, áttetsző harisnya, magassarkú fekete csicsamentes cipő, felül pedig egy halvány lila blúz, nem nyakig begondolva, de nem is túl kihívóan. A hajam kiengedve... oké, kb. úgy festek, mint egy szabadnapos ügyvéd, és a doktori cím még stimmel is. Szóval igyekszem átverekedni magam a tömegen és a bárpultig eljutni.

//Nem egy közlékeny alkat a hölgy, így nem esélyes, hogy csak úgy odamegy valakihez, de unatkozó személybe belebotolhat, miközben vergődik át a tömegen egy ital reményében a pult felé. Végső esetben majd elszórakoztatom a mixer fiút, vagy inkább ő próbál majd engem. Razz

//

* Bulizni szilveszterkor. Ennél tudod mi a jobb? Sikeresen berúgni szilveszter estéjén, még a buli előtt. Hát én megtettem, nem semmi, úgy nézhettem ki, mint valami elmebeteg alkoholista. Hát igazából az is voltam, na meg vagyok is. Az öltözékem legalább normálisan néz ki. Öltönyt vettem fel, amit sikeresen ki is szakítottam, szóval most tátong a bal kezem alatt egy lyuk. Ez van, ha az ember tíz év után veszi elő az ilyen ruháját. Levettem a zakót, úgysem kell semmire, ledobtam a székre és megcéloztam a pultot. Odafelé menet még egy jó nagyot ordítottam. *
-Éljen a szilveszteri buli, cseszétek meg! * Igazából persze még csak nem is vagyok részeg, de ki akartam próbálni mennyi idő kell ahhoz, hogy sikeresen felhúzzam valamelyik személyzetis agyát. Ez után megyek csak oda, drága, jó beszélőképességű személyzeti tagunkhoz. Aszem valami Den a neve. Szóval megszólítottam. *
-Csá, tetszik a ruhád öcsi. Van férfi típusban is? * Kérdezem jó nagy széles vigyorral az arcomon, de mielőtt bever, egyet még folytatom. *
-Nyugi, csak vicceltem, jó a buli, mondjuk a szöveged elég sz*r volt, de hallottam már rosszabbat is. * Miután végig mondtam, ha sikerül elindulok a pulthoz, immáron nem zaklatva a bentiek életét, de hát komolyan, nem is én lettem volna, ha ezt kihagyom. *

Elsősorban Cara ^^

Annyira utáltam a kis barom Barnaby Frostot, mert képes volt beosztani engem Szilveszter estén a pultba. Pincér voltam, és már egy hete nem is kaptam szabadnapot, de naná, hogy a kedvenc cukipofa szőkeségeknek adott kimenőt az estére, hogy még csak véletlenül se csajozhassak. Felbosszantott a dolog, mert az év utolsó napján bulizni kell, és nem dolgozni. Az egész rohadt hajóút alatt ezt az eseményt vártam a legjobban, erre kiderül, hogy nekem dolgoznom kell? Kapja be az a suttyó Barnaby.
Nem volt más választásom, magamra húztam egy fekete, rövid ujjú inget, egy sötétszürke farmert, elém kötöttem a Jagermeisteres kötényt, amiben megjegyzem, rohadt idiótának éreztem magam, de a pult mögött előírás volt ilyen hülyeségek használata.
- Uram, tessék parancsolni - Hogy vinne el a fene – gondoltam magamban, miközben a tálcáról letettem az ősz hajú faszi asztalára a megrendelt pezsgőt és a poharakat. Aztán a következő asztalról összeszedtem az üres poharakat, tálcára pakoltam és visszaindultam a pulthoz, ahol dögös, szűk felsőben feszített Cara. Ú, micsoda csaj volt, jól nézett ki, de inkább haverkodtunk, mint sem bármi más. Közeledve ki is szúrtam, hogy flörtölget azzal a Dickel vagy hogy hívják pultossal.
- Chiao Cara, hogy bírod az estét?- Lepakoltam az üres poharakat a pultra. – Kéne még két üveg pezsgő meg négy pohár. Itt az előzőért a suska. – nyújtottam át neki a pénzt.
- Mi van, bejön ez az amerikai? – Vigyorogva pillantottam rá. – Nem, hogy ilyen jóképű olaszokkal kezdenél. – Nevettem.

Az egyszerű, pofátlanul rövid, vérvörös ruhám pont ott simul rám, ahol kell neki, így büszkén lépek be a bálterembe, ahol a szilveszteri buli megrendezésre kerül. Már javában folyik az ivászat, táncolás, gátlások nélküli flörtölés, amikor én megérkezem, kétségtelen én is ide való vagyok. Ez az első új évi bulim évek óta. Mindig egyedül töltöttem, otthon magányosan egy üveg pezsgővel és borral. Na, meg gyors kajával. Hiszen eleget bulizok én akkor, mikor kedvem van, ezért sem értem a felhajtást ekörül az ünnep körül. Ugyan olyan nap, mint a többi.
Rögtön a bárpultot veszem célba, szükségem van valami alkoholra. Oda érve elgondolkozom mit is rendeljek. A vodkától már eléggé elundorodtam, így a választásom inkább egy színes koktélra esik – a tartalmát nem igazán tudtam megjegyezni –, melyet előszeretettel szürcsölök el, miközben a bárpultosokkal fecserészek, már akinek van egy szabad perce. Elfogyasztva az italomat felállok, lentebb húzom a kicsit felcsúszott ruhámat – nem akarok józanon villantani, bár semmilyen állapotban sem –, és bele vetem magamat a vonagló testek tömegébe. A zene ritmusa teljesen átjárja a bensőmet. Számomra ismeretlen férfiakkal táncolok, testünk szinte egybe forr, ahogy a levegő is kezd izzani körülöttünk.

//Bárkivel szívesen ismerkedek, táncolok satöbbi Rolling Eyes

//

Juliette és kicsit mindenki

Őszinte leszek, - mikor nem vagyok az? - soha nem voltam oda az ilyen összeruccanásokért már csak azért se, mert ezer meg egy ilyen elcseszett estén kellett már részt vennem az elmúlt két-három év alatt, és mostanra eljutottam arra a szintre, hogy a hátam közepére se kívánom őket. De mivel önként és dalolva jöttem erre a hajóra a fél osztállyal együtt - azért annál kicsit kevesebbel - ideje lenne kirugdosni magam ebből a nyomorult kabinból.
A terembe menet igazgatom meg a fekete nyakkendőmet és fehér ingem gallérját arra ráhajtva egy falra felakasztott tükörbe pillantok, hol a tükörképemre kacsintva elvigyorodok és már vágtázok is tovább. Már, ha csak arra gondolok, hogy mennyi gyönyörű nő lesz itt, abba beleborzongok.
Azt hittem, hogy ennek a nyomorúságosan hosszú évnek soha nem lesz vége. Most minden olyan hosszúnak és elnyújtottnak tűnt, főleg így a vége felé, miután már ki se láttunk a rengetek papírmunka mögül. Ez a buli, ez a kis utazás egy igazi kaland lesz számomra és gyanítom, hogy ezzel Adrian sincs másként. Csak ne csináljon semmi hülyeséget!
Amint elérem a termet, még utoljára végignézek magamon. A fekete zakóm gombjait a kis lyukakba illesztem, és már vergődök is át a tömegen. Futtában minden létező nőnemű egyedet megnézek magamnak, és egy kelletlen fordulattal ütközök neki valakinek, ahogy két jókora vállszélességgel megáldott pasi takarásából kikászálódok.
- Ó, elnézését kérem, ő... - nyögök egyet, ahogy végignézek az ismeretlen, de igazán gyönyörű nőn - hölgyem - fejezem be ahogy kiegyenesedek. Csak most siker rájönnöm arra, hogy még mindig fogom a csuklóját. Gyanítom, hogy azért nyúltam a keze után, mert féltem, hogy vág egy hátast miattam.
- Öhmm... David - emelem a szám magasságába a finom bőrű kezet, majd egy óvatos kézcsókot kap tőlem - ha már úriember vagyok - és le nem véve kékjeimet csinos arcáról elmosolyodok.

To Cara & Others

Hát ha valakinek, nekem egyáltalán nincs kedvem a ma esti szilveszteri kalamajkához, de a muszáj nagy úr. Ahhoz képest viszont, hogy rengeteget kell dolgozni, jól érzem magam a hajón, imádom, hogy luxus vesz körül, mert hát ugyebár ez nem igazán adatott meg az életben eddig. Bulizni nagyon is szívesen buliznék, de most hatalmas szükség van a segítő kezekre, így a pult mögött díszelgek az alkalomhoz illő, de nem túl kihívó ruhámban. Alaposan szemügyre veszem az összes embert, aki a pult előtt mászkál, és meglehetősen erős véleményt formázok magamban mindenkiről. Megakad a szemem jó néhányon, egy-kettőn látszik, hogy semmi kedve nincs ehhez az egész kócerájhoz, mint például annak a kopasznak ott. Nem is értem, akkor minek jön le, csak rontja az összképet. Aztán nem egy smároló párost pillantok meg, amire szemet forgatva nézek arrébb, hogy ne is kelljen néznem. Szerelem... ugyan már. Nem létező dolog. Miközben az egyik vendégnek rázom a koktélt mosolyogva, odaoldalazok az egyik sorstársamhoz, aki szintén épp kiszolgál egy meglehetősen jóképű embert .
- Tudom, hogy nem lehetne, de ugye nem akarjuk alkohol nélkül végigdolgozni az estét? - kérdezem tőle halkan, remélve, hogy nem egy prűd libába futottam bele, és rögtön jelenteni akar majd a főnökségnél, mert hát ugye ebben a világban, ki tudja... Bár nem úgy néz ki, mint aki ilyen, szóval talán benne lesz a dologban, és legurít velem suttyomban egy kis alkoholt.

✖ NOTE: jöhet valaki boldogítani mééég (: ✖

//Juliette majd Charlotte. Ha van még tte végződésű lány, szóljatok! Engem bárki zaklathat, katonák előnyben!//

Belépek a bálterembe, mert van egy tiszti asztal, és a kapitány enyhén recsegő hangon közölte, hogy ha máskor talán, de most tilos kivonnom a közösségi életből. Talán ez az a pont, amikor szerinte az utasoknak és a legénységnek illik keverednie, együtt megünnepelni újévet, ahogyan elbúcsúztatjuk az ót. Felhorkantva lépek be, jobban érzem magam a hídon, ahol magamfajta tisztek között lehetek, és ezt nem lenézéssel gondolom, éppenhogy fordítva. Egyszerű ember vagyok, parancsok alapján élek, nem kenyerem a kötetlen szórakozás. A hónom alá csapom a Sakáltestvériség második, rommá olvasott példányát, nem tudok tőle szabadulni, valahogy megmozgatja a fantáziámat az olvasmányos cselekmény, pedig egyértelmű, nem én vagyok a célközönség. A mai este szándékozom a könyvbe temetkezni, mit sem tudok róla, hogy kedvenc sorozatom írónője álcában alig pár méterre tőlem majdnem hanyatt esik. Felsegítik, legalábbis elkapják a karját, egy pillanatra villan csak össze a tekintetünk, aztán leülök a tiszti asztalhoz, levéve a fehér sapkát, amelyen csillagok jelzik a rangomat. Nadiához most nincsen hangulatom odalépni, ha már leültem, ezért egy pincérnőt intek magamhoz, hogy hozzon nekem egy alkoholmentes koktélt. Szilveszter ide vagy oda, szolgálatban vagyok. Kiterítem magam előtt a könyvet, és időnként a tömeget pásztázva visszatérek az olvasásba. A túl nagy zaj miatt közel lehetetlen elengednem magamat, tiszttársaim is jót nevetnek mellettem, én mindig is kívülálló voltam számukra. Egy föléjük rendelt másodkapitány. Csak az kéne még, hogy nekem kelljen átvenni a parancsnokságot. Bosszankodva hesegetem el a gondolatot, és amint felnézek, rögtön elkapja a pillantásomat egy csinos hölgy, aki a bárszékek egyikéről kászálódik le, valami falatnyi ruhában, és már rázza is vadul a ritmust. Szép ábránd, hogy egyszer szóba tudnék állni egy ilyen tüneménnyel, így csak rajta felejtem a tekintetemet, és várom a koktélt.

Felicia et Maximo

A kezdeti laza stílus után olyan pörgés következik már fél órával a "megnyitó" végeztével, hogy igen erősen fókuszálnom kell ahhoz, hogy mindent megjegyezzek amit kérnek és még a koktélokba se tegyek olyat, ami nem oda való. Persze, olykor azért lopva a szomszédomra pillantok és egy pár elismerő mosollyal jegyzem meg magamnak, hogy teljesen rendben van a pasi. Pedig azt hittem, hogy ezen a hajón csak nyeszlett úri ficsúrokkal fogok találkozni, de esküszöm akad néhány olyan fazon, hogy az agyam eldobom. Ilyenkor jön rá az ember, hogy van élet a Földön.
Miközben már vagy a 60. koktélt rázom cirka fél óra alatt, odaoldalaz mellém a mellettem dolgozó csaj. Amíg felteszi kérdését, megáll a kezem a levegőben, majd kacsintok egyet egy huncut vigyor kíséretében. Kitöltöm gyorsan a vendégnek az italt, végül visszaoldalazok hozzá, amíg betuszkolom a pénzt a kasszába.
-Még szép, hogy nem leszek teljesen kiszáradva. Nekünk is új év van, nem?- jegyzem meg huncut mosollyal a képemen, majd Maximo felé pillantok, aki pár pohár társaságában tér vissza. Többek közt ő az egyik olyan munkatársam, akit már azért úgy ahogy ismerek.
-Szia Maximo. Hogy bírom? Még el se kezdődött igazán.- vigyorgok és ahogy szóba hozza az "amerikait", ahogy ő mondja, oda is pillantok.
-Igen. Bejön. Nagyon is.- mosok el közben pár poharat, de képtelen vagyok nem elröhögni magam a kijelentésén.
-Ami késik nem múlik, te macho.- röhögök én is, végül a mellettem dolgozó lányra pillantok, majd körbe sasolok, van-e valaki a közelünkben, aki bajt okozhat.
-Gyere csak velem egy picit Max.- kapom is el a karját, hogy magammal húzzam a raktár és hűtőhelyiségnek berendezett folyosóra, a mellettem güriző vörösnek pedig biccentek a fejemmel, hogy tartson velünk.
-Szóljatok, ha jön valaki, oké?- magyarázok kuncogva, közben a kis kötényemből elő halászok három feles poharat, a hűtőből pedig egy üveg tequilát. Gyorsan töltök szépen három felest, majd elővakarom a hozzá való citromot, valamint szintén a kötényemből a sót -ilyenkor derül ki, mennyi minden fér abba az apró zsebbe-, és koccintok.
-Boldog új évet sorstársak!- vigyorgok rájuk, majd amint koccintottunk a megfelelő rituálé kíséretében lehúzom a tequilát a poharat pedig visszasüllyesztem a kötényembe. A citrom két szempontból is jó. Egyrészt, nem érződik a tequila, másrészt pedig, nem tudod eldönteni, hogy a pia a borzalmasabb vagy a citrom.

Cara és Felicia ^^

Miközben lepakoltam a poharakat a pultra, alaposabban szemügyre vettem a másik kolleginát is, ha jól tudom, spanyol, őt még nem igazán ismerem. Ő is dögös, a fene vinné el, milyen sok jó nő van ezen a hajón a személyzetben.
- Chiao, a nevem Maximo. - Nyújtottam kezem a spanyol lány felé, mert bevallom, nem emlékeztem a nevére, aztán, ha kezet rázott velem, visszahúztam a mancsomat, és pillantásomat visszakaptam Carara.
- Azt mondod?- Piszkos vigyor kúszott a képemre, meglepett azzal, hogy elkapta a karomat és berántott a pult mögé, de nem bántam. Gyorsan körbepillantottam, hogy nem-e figyel minket a főnök, majd átsurrantam a csajokkal a raktárként funkcionáló folyosóra, ahol kíváncsian vártam, hogy mire is készülnek.
- Édes hármas? Imádom . - Nevettem fel, majd mikor megláttam az előhalászott poharakat, elvigyorodtam.
- Ezt aztán jól kifundáltad, úgy ihatunk, hogy a főnök sem jön rá, pacsi. - Kezemet emeltem először Cara felé, majd Felicia felé, közben tartottam a poharat, koccintás előtt becitromoztam-sóztam a kézfejemet.
- Igyunk az új évre és arra, hogy egy rohadt nagyot fogunk bulizni holnap. Cara, te meg vedd le a szemed az amerikairól, a végén még féltékeny leszek. - Hülyéskedtem csak, koccintásra emeltem a poharam, majd azt követően lenyaltam kezemről a sót, megittam a tequilát és elrágtam a citromot.
- Srácok, jön Barnaby.. - Szólt oda hozzánk az egyik kolléga, mire gyorsan megtöröltem a számat, és a kötényembe ejtettem a poharakat.
- Csajok, fél óra múlva ezt megismételjük. - Azzal gyorsan visszasétáltam a pultba, és ha senki nem figyelt, kiraktam a kötényemből a poharakat.

Cara, Felicia, Max

A terem szélében ácsorogva fürkészem az embereket és igyekszek nem tudomást venni a bennem tátongó értetlenségről. Nem is tudtam, hogy mire vállalkozok akkor, mikor idejöttem. Azt hittem, hogy nem lesznek ekkora összecsördülések, és nem kell itt is attól tartanom, hogy minden egyes emberrel össze kell, hogy érjen a könyököm. Nem, nem vagyok emberundorban szenvedő, egy katona miért lenne az? Csak miután éveket lehúz az ember a seregtől és egy kis időre el távon van, lehet, hogy jobban örül a csendnek, békének és nyugalomnak. Na jó, nem volt nekem kötelező eljönni ide, de inkább itt mint a kabinom magányában.
Jó rég nem volt rajtam alkalmi, "elegáns" ruha, így eleinte kicsit feszengek a sötétkék élére vasalt nadrágban és a zakójában, de még a fekete ing is kicsinek tűnik, pedig nem emlékszek, hogy sokat gyúrtam volna azóta, hogy utoljára rajtam volt.
Mély sóhajjal lököm el magam a faltól, és zsebre tett kézzel indulok el a pult felé, és be kell valljam, annak ellenére préselem át magam nehézkesen a tömegen, hogy némelyik embernél két fejjel is magasabb vagyok. Viszont ha ez nem is zavar, az már sokkal inkább, hogy meglehetősen sok nővel vagyok körülvéve, ami megfogja bélyegezni az estémet, de remélem nem fogok idegbajt kapni.
Helyet foglalva az egyik széken, kíváncsi tekintettel pillantok a pultos lányra, és akaratlanul is körülnézek, mintha keresnék valamit. Végül csak megállapodik rajta a tekintetem, hosszú sötét haján és érdekes arcvonásain.
- Ha ráérsz szépségem egy Benedict-et tudnál keverni? - mindig is odavoltam a whiskyért, a gyömbérért és a Benedict-ért pedig főleg. Nem tervezem, hogy hosszú lesz az éjszaka, de egy-két pohárral én is ihatok nem?

To Cara & Max & Will

Nagyon is tetszik, ahogy a lány lereagálja a kérdésemet, úgyhogy kiül az arcomra a vigyor, aztán visszasietek, hogy kitöltsem a pohárba az összekevert löttyöt, és mosolyogva odatolom a koktélt az embernek.
- Egészségére. – kacsintok rá, majd amikor biccent nekem a csaj, utána megyek, nem törődve vele, hogy egy páran állnak a pult előtt az italukra várva. Vannak elegen a pultban, akik ki tudják őket szolgálni, amíg két percre eltűnünk innen.
- Mucho gusto. Felicia. – mutatkozom be mosolygva, majd ezzel együtt, a lánynak is a kezem nyújtom, hogy ezentúl ne „csajnak” vagy „lánynak” kelljen szólítanom magamban. Hátra igyekszünk a raktár felé, megforgatom a szemem Max megjegyzésére, de csak úgy, hogy ne lássa. Azért természetesen mosoly is villan a szám sarkán, de mint mindenki tudja –bár ő még nem tudhatja, mert nem ismer-, nem igazán vagyok vevő mostanában az ilyen megjegyzésekre.
- Jó az ízlésetek, srácok. – csillan fel a szemem a tequila láttán. Nem véletlen, hogy imádom, ha már spanyol vér csörgedezik az ereimben. Koccintok, nyalok, iszok, harapok nulla fintorral az arcomon, hiszen én már hozzászoktam az ital ízéhez.
- Ha már ma nem bulizhatunk, az első szabadnapomon biztos, hogy szétrúgom a „házat”. – mondom, majd mikor az egyik kolléga szól, hogy jön Barnaby, úgy csinálok, mintha mi se történt volna, és egy üveg italt a kezembe kapva indulok kifelé, mintha csak azért jöttem volna be.
- Mindenképp! – szólok hátra Max megjegyzésére, és kicsit elkerekednek a szemeim a megnövekedett tömeg láttán, akinek nagy része a pult előtt ácsorog. Igyekszem vissza, még meg sem kérdezem a férfit, mit inna, már mondja is.
- Azon kívül, hogy nem vagyok a szépséged... igen, tudnék. Ha kérnéd. - mondom neki, kissé flegma arckifejezéssel, de már nyúlok is a hozzávalókért, hogy keverhessem neki. Ez a dolgom, szóval nem tehetem meg, hogy nem csinálom meg. Egyébként sem rossz bőr a pasi, szóval inkább kiültetem az arcomra a vigyort, ne vessen a bunkóságom rossz fényt rám, bár utálok bájologni.
- Parancsolj. Egyedül? - kérdezem, miközben odanyújtom az italt neki, ezúttal már kedvesebben...

✖ NOTE: --- ✖

Mindenki a bárpultnál

Ráncos hajtincseimet vizes kezemmel könnyedén dobtam hátra, miközben átvergődtem magam üres sörös üvegemmel az embertengeren. Minél kevesebb izzadtságban úszó férfitestnek akartam neki ütközni, így magasba tartott kézzel közlekedtem a mosdótól az italos pultig vezető szakaszon. Levegőt se mertem venni, nehogy bárki szexuális felhívásnak vegye, hogy melleimmel letapogattam az izmos kis hátát. Behúztam hasam, amint átpréseltem magam két súlyfelesleggel küzdő, de magukat tökéletesnek képzelő modern NŐ melle között. Remek volt, tényleg.
Hát nem megmondtam, hogy a kabinomban akarok ülni és olvasni?! Mennyivel jobb lett volna tejeskávét iszogatni, miközben kiolvasok néhány regényt? Egész bőrönddel felkészültem a két hónapos szörnyű útra, nehogy ne legyen mivel lefoglalnom magam. De az én drága barátnőm persze, hogy iderángatott, hogy jó képet vágjak ahhoz, amint ő idegen férfiak manduláját vizsgálja. Én megértem, hogy fül-orrgégész akar lenni a drágám, de komolyan, korán kezdi. És a részeg férfiak nem jó páciensek! Mind hazudik, és semmi bajuk... És akkor az még teljesen hagyján, hogy Ő így éli könnyelmű kis életét, de nincs tekintettel arra sem, hogy én mély érzelmű vagyok, és még mindig Maximoval fantáziálok elalvás előtt.
Ezért is menekülök olyan aktívan a női mosdó irányából, ahol nem régen a gyöngysor fogsorral megáldott vigyori akarta megnézni, mit rejtegetek a fehér felsőm alatt. Tényleg... nem mindenkinek adódik meg, hogy kézzel fogható mellel rohangáljon, de én szava hihető vagyok! Miért kellett neki letesztelnie, hogy tényleg van-e valami a melltartómban? Bunkó férfiak!
Kár, hogy a fején kellett széttörnöm a sörös üvegemet ahhoz, hogy felfogja a "nem" szó szótárbeli definícióját.

Így most szilánkoktól sértett kézfejemben már csak egy fél, életveszélyes szerszámmá machinált eszköz fityegett. Szükségem volt egy új alkoholforrásra, mielőtt rávettem volna magam, hogy előkerítsem Bonnie-t. Túl gyenge voltam lelkileg, hogy a barátnőm fejét két néger ajak harapása közül szedjem ki.
- Valakiiii – kezdtem el paskolni sértetlen tenyeremmel a pult lapját, s mivel senkit nem láttam ott kényelembe helyeztem magam egy bárszék tetején. Gyermetegen forogtam körbe a bárszéken, míg fel nem csapódott a raktár ajtaja. Csak egy pincér volt, akit a villózó fények miatt rosszul láttam. Nem is szenteltem túl sok figyelmet neki, inkább sérült kezemet vizslattam, amit a széttört sörösüveg nyakával együtt felfektettem a pultra.
Végre a pult mögé is besétált egy dekoratív nő, akit pár percig csak vizslattam, hátha megkérdezi mit adhat, s akkor azonnal le is csaptam rá.
- Egy sört. Egy ugyanilyet... - emeltem szemmagasságba a széttört üveget, aminek oldalát még a cinke egybe tartotta. - Nem kérek hozzá poharat. Üvegből iszom...
Tettem még hozzá gyorsan, nehogy eszébe jusson kiönteni kért italomat.

Kis társaság a pultnál avagy -ban

Maximot többek közt ezért csípem. Tényleg olyan, mint egy igazi olasz macho, ezért meg sem lep, amikor felvidul az arca egy édes hármas reményében. De persze, mikor rájön, hogy inni jöttünk, akkor se tűnik el a vigyor a képéről.
-Örvendek. Cara vagyok.- fogok kezet Feliciával, akit ezentúl nem kell se vörösnek se egyébnek szólítanom, majd miután gondosan előkészítek mindent, koccintunk szépen és iszunk az esténkre, a szabadnapos bulira és társaira.
-Bizony. Nem hiszem, hogy a nagy forgatagban minket figyelnek.- vonok vállat, közben dobok is egy pacsit Maxnak, majd a laza kis löketünk után gyorsan kiinalunk a kis szektánk rejtekhelyéről és mindenki megy a dolgára. Maximo kivonul a pultból, én pedig gyorsan visszaállok a helyemre, ahol már egy szöszi a pultot verdesi, annyira nem bír magával. Első ötletem az, hogy megkérdezem, mennyire tűnök robotnak, amiért azt gondolja, hogy egész este itt állok egy helyben és nem mozdulok, csak hogy őt és társait kiszolgáljam, de mikor meglátom az üveget a kezében és a vért, ami a tenyeréből ered.
-Te jó ég, ezt nem ártana leápolni.- sétálok is ki a pultból, hogy berángassam magam mellé és óvatosan a víz alá dugjam a kezét. A törött üveget szabad kezemmel kihajítom a kukába, végül megvizsgálom a nő tenyerét, van-e még benne szilánk.
Miután megbizonyosodok róla, hogy a sebbel minden oké, rátekerek egy tiszta rongyot, végül a kezébe nyomok egy üveg sört.
-Parancsolj. De kérlek, keresd meh a hajó orvost. Nem ártana rendesen bekötni a sebed.- mosolyodok el, majd gyorsan megpróbálom rendbe szedni a pultot. A legjobb ilyenkor, hogy poharak jönnek-mennek, italokat pakol az ember ide-oda és a végén eluralkodik a káosz. Szóval próbálok némi rendszert vinni a dologba, miközbe olykor Felicia-ra, olykor pedig az "amerikai"-ra sandítok, hogy minden rendben-e arra.

Egy kicsit a többiek, majd Cara éééés Alessia Razz

Az italozás remek volt, jól esett a tequila, az egyik kedvenc italom volt, a citrom mindig kellemes ízt mellékelt az amúgy pocsék ízű italhoz.
- Legalább ennyi örömünk legyen az estében. - Tettem még hozzá az italozás után, majd mivel jelezték , hogy közeledik az a tahó Barnaby, kénytelenek voltunk félbeszakítani a szórakozásunkat és visszatérni a munkánkhoz. Gyorsan vissza is sétáltam a raktárból, s éppen csak kiraktam kötényemből a poharakat, már szemben is találtam magam a főnökünkkel, aki szúrós szemmel méregetett.
- Ez ugye nem az, amire gondolok? - Utáltam, hogy mindig ott tudott megjelenni, ahol legkevésbé számított rá az ember. Én meg gyakorlaton voltam, és számított az, hogy jó véleménnyel legyen rólam ez a barom.
- De, ezek használt poharak, az asztalokról szedtem le, nem fértek már rá a tálcára. - Vágtam vissza kicsit szemtelenül, majd mint aki jól végezte a dolgát, felpakoltam az új koktélokat és kivittem az asztalokhoz, ahol már nagyon várták a hűsítőket.
- Kedves egészségükre! - Gyorsan fordultam egyet, és már indultam is vissza a pult felé, kezdtem érezni, hogy ez az est elég hajtós lesz. Ezért utáltam Titot, hogy ő bezzeg szabad napot kapott az estére..
- Megint lesz hat tequila sunrise és négy bloody mary, de én szakács vagyok, nem tudom megkeverni. - Vontam ki magam a meló része alól, szavaimat Caranak címeztem, de közben megláttam, hogy egy lánnyal dumál a pult mögött. Ahogy beléptem a pult mögé, csak akkor vettem észre az arcát, és felismertem Alessiat.
- Te mi a francot keresel itt? - Nem voltam túl kedves, inkább felháborodott, azt hiszem, jogosan.

Felicia, kicsit többiek is

Ha az embernek olyan megérzései vannak, hogy valahova rohadtul nem kell elmennie, akkor jobban teszi, ha hisz ennek a kis sugallatnak és tényleg nem megy sehova még akkor se, ha hajtja a kíváncsiság. Annyi de annyi embert látok naponta a seregben, hogy a legtöbbet már a hátam közepére se kívánom... de épp ez az oka annak, hogy a mai este már meg se fog kottyanni.
Aztán ki tudja? A végén még én leszek a dühöngő vad, akinek nem árt egy gumiszoba.
Elmosolyodok a lány szavai hallatán. Pihenj katona! Szemet forgatva figyelem az arcát miközben keveri a kért italt. Ha kérném?
- Kérlek szépen - teszem oda pimaszul a végére és ahogy leteszi elém, már nyúlok is érte.
- Köszönöm. És igen, egyedül, remélhetőleg nem túl sokáig - támasztom meg a fejemet a pulton, miközben az egyik vízcseppel szórakozok a pohár oldalán. Itt jelenleg most nem arra utaltam, hogy nagyon vágyok társaságra, sokkal inkább arra, hogy szándékomban áll hamar lelépni.
- Kegyetlen lehet ilyenkor is dolgozni - kegyetlen? Nem tudom... én azért ha jobban belegondolok, hogy mennyivel könnyebb itt dolgozni, mint bárhol máshol, ami merőben más az italok osztogatásánál, keverésénél, lehet, hogy nem is sajnálom már annyira.
Meglepetten veszem szemügyre a menet közben megérkező szőkeséget, kinek tenyerén éktelenkedő vörös nedű vérre utal.
Nem hiszem el! Engem mindenhova kerget a vér? Az viszont még jobban meglep, hogy egy ismerős arc is beférkőzik a látóterembe. Remélem ma este nem köt ki a fedélzet egyik kábelén.

Cara × Maximo

Nem kiáltok fel, hogy na végre! Ennyire pofátlan vendég nem vagyok. Egyszerűen csak piára van szükségem a történtek után. Hiába neveltek belém annyi kifogásolhatatlan erkölcsöt, ha most megrontottak, és még mindig érzem, a kutakodó, hideg ujjakat melltartóm alatt.
Miután rám összpontosítja figyelmét, inkább megengedek felé egy hálás mosolyt. Ezt egészen addig tartom is, míg meg nem hallom szavait. Valahogy a görcsös fintor eltorzítja kedves vonásaimat, s már szavakat se bírom visszatartani. Elvégre, a pultosok ki vannak képezve mások lelkiproblémáira, nem? Hát akkor szépen ki is használom a lehetőséget, és megosztom vele, hogy a luxus hajó, amire én luxus körülmények közé jöttem nyaralni, na az annyira luxus, hogy az első adandó alkalommal luxus prostituáltnak néznek.
- A mosdóban dulakodó férfi is ezt a szót használta. Ezt a... leápolást - ejtettem ki undorodva a szlengnek számító szócskát, s engedtem a segítő kéznek, eltántorodtam a nő mellett a pult mögötti csapig. Felszisszentem az erős víznyomásra, mely a szilánktól szétnyílt tenyerem közepébe csapott.
Elégedetlenül ciccegtem, fájdalmasan sziszegtem, s még elhúzódni is próbáltam, de a nő határozottan tartott.
- Ez igazán kiábrándító látvány - emelem fel kézfejemet, miközben megerősíti rajta a tiszta rongyot. Hamarosan a látványt szebbé teszi a barna üvegű maláta párlat, amiből várakozás nélkül kortyolok.
- Köszönöm - biccentek hálásan a lány felé, s míg ő a pultot kezdi törölgetni, és kisétálok a pult széléig, hogy annak támaszkodva figyeljem munkáját. Beleveszek tisztogató mozdulataiba, s csak akkor eszmélek fel, hogy pincérnői munkára áhítozok, mikor egy ismerős férfi hang szólít meg, na meg az orromba kúszó jellegzetes parfüm csavarja szaglószervemet.
- Én mit keresek itt?
Szembe se kell fordulnom az érkezővel. Nagyon jól tudom, hogy ki áll mellettem.
- Figyelj csak... - szólok oda még egész nyugodtan a pultos lánynak, aki az előbb kisegített. - Vállalsz még egy kézápolást? Van itt még egy férfi, aki megérdemelne pár szilánkot a szemei közé. Nehezen fogom vissza magam... - morgok magam elé, s csak lassan pillantok Maximora.
- Állj szépen arrébb, ne zavard a vendéget - szólok rá Maximora, s végül lassan végigmérem. Majdnem szétfolyok a pult mellett, mikor rájövök még mindig szeretem őt, még mindig jobban vágyok rá, mint amennyire haragszok.
Pont ezért igyekszek inkább a pultnál ülőket fixírozni, csak hogy róla ne kelljen tudomást vennem.

Maximo ♣ Alessia ♦ William

A lány persze próbálna menekülni, de végül sikeresen rendbe teszem a kezét. Nem azért, mert kötelességem lenne, mert ilyesmiről ugye nem tudok, hanem mert... nem is tudom. Valahogy alapból bennem van, hogy segítek valakinek, ha elesik az utcán vagy, ha látom, hogy egy 80 éves néni nehéz bőrönddel szenved vagy, ha egy fiatal lány szétvágott tenyérrel battyog oda hozzám. Talán, ennyi maradt bennem a neves angol magántanároktól.
-Mosdóban? Miért nem szóltál valamelyik tisztnek? Leápolnák a tagot seperc alatt.- fintorgok morcosan, ahogy elmeséli, mi is történt, közben legalább két poharat úgy csapok le a pultra, mintha ők tehetnének róla. Ha egy valamit utálok, akkor azok az erőszakos taplók.
-Nagyon szívesen.- mosolyodok el, ahogy végzek a kezével, majd neki látok a pultot redbe tenni, de Maximo már meg is jelenik és leadja az újabb rendelést. Épp neki látok a Bloody Marynek, mikor hallom, hogy ráförmed a lányra.
-Max!- nézek rá félig rosszallóan, félig meglepetten és csak ezek után jövök rá, hogy ismerik egymást és valószínűleg nem ápolnak valami jó kapcsolatot, mert a leányzó a segítségemet kéri Maximo elintézéséhez. Ez érdekes lesz.
-Sajnálom, de bármennyire is szeretnék segíteni, a munkatársamat nem bánthatom.- támaszkodok egy picit a pultra, majd folytatom az italok kitöltését és felpakolom Max tálcájára.
-Maximo, nyomás! Ezt pedig kint intézzétek el.- dorgálom meg vigyorogva, tehát nem is igazi dorgálás, csak épp próbálok utalni arra, hogy talán nem kellene semmi balhét csinálni. Az kellene még, hogy aztán szondáztassanak minket, amiért bajba keveredtünk és... egyáltalán, hogy küldenének innen el?
Mindeközben fogok egy kendőt és a már elmosott poharakat kezdem törölgetni, közben Felicia felé pillantok. Az ismerős arc láttán, először megmerevedek, de végül csak intek egy apró mosollyal az arcomon. Azóta nem találkoztam Willel, hogy a lábujjam miatt félbe maradt a kis programunk...

To Cara & Will & Maybe Others

És lám, oda tudja rakni azt a kérem szépen-t is a végére, ha már megjegyeztem... Elnézve őt, nem annyira élvezi a party-t, mint amennyire kéne, sőt egyenesen unja.
- Szívesen cserélnék veled most, elhiheted. Miért vagy ilyen unott? Vagy ha ilyen vagy, egyáltalán minek jöttél le? – kérdezem, remélve, hogy nem sértem meg a stílsommal, mert nem áll szándékomban, egyszerűen csak nem értem a dolgot. Gondolom senki sem kötelezi arra, hogy itt legyen, ellenben velem.
- Nem vészes annyira, tudod azért ha titokban, ha nem, azért mi sem száradunk ki itt. – mosolyodom el, majd a hatalmas órára pillantok, ami pont szemben van a pulttal. Már eltelt a fél óra, éppenséggel itt lenne az ideje egy kicsit megint bevonulni a raktárba, de ahogy elnézem, Cara és Max is elfoglalt.
- Jézusom, az ott vér? – pillantok a szőkére, akit Cara épp behoz a pult mögé. – Ne hozd elém, mert elájulok. – mondom, és el is fordítom a fejem. Nem viccelek, tényleg rosszul vagyok a vér látványától. Közben kitöltök két whiskyt-t az újonnan érkező két úriembernek, jócskán dobok bele jégkockát, majd a pultra rakom. Ide-oda rohangálok, hiszen egyre nagyobb a tumultus és egyben a káosz is a pulton belül. Cara felé igyekszem, mert látom, hogy ott bőven van elmosva pohár, és egyszerre ötöt vennék el a pultról, azonban egy kicsúszik a kezemből, és igaz, a zenétől alig hallhatóan, de csörömpölve ér földet.
- Picsába. Átmennél kicsit arra az oldalra, amíg elrendezem ezt? – kérdezem a lánytól, intve az előbbi beszélgetőpartnerem és a többi ember felé, majd a raktárba sietek egy seprűért, meg egy lapátért, hogy feltakaríthassam az előbbi ügyetlenkedésem következményét. A ruhám elég rövid, így bénázva hajolgatok, mert szerintem a fél seggem kint van, és őszintén, nem fogok csodálkozni, ha egy pár pillanaton belül beszól valaki a pult másik oldaláról...

✖ NOTE: --- ✖

Felicia, Cara

- Azt elhiszem. De általánosságban nem vagyok benne biztos... de itt nem az unalomról van szó - de nem ám. Ha valamit unni lehet, akkor az egy film. Egy könyv. Sokkal inkább arról, hogy nem egy rohadt hadihajón állok sorba és tisztelget. Normális az, ha valakinek szenvedélye a katonaság? Vagy szimplán elvagyok vakítva, és nem látom ami valójában mögötte van? Mert nincsenek akkora háborúk és készenlétek, mint teszem azt, a második világháborúban?
- Ez egy nagyon jó kérdés - bólogatok - talán mert becsavarodnék a nagy csendben a kabinomban - tényleg nem tudom melyik a jobb. A furcsa embersereg, vagy az ordító csend a szobában?
- Valamiért nem lep meg. De végül is... nem hiszem, hogy másként ki lehet bírni ott a túloldalon - mutatok a pult mögötti térre, ahol ő maga is toporog egészen addig, míg meg nem jelenik egy szöszi, kinek hála pillanatokon belül háború övezet lesz a pultból és annak egy méteres körzetében minden irányban. Vércseppek itt és ott, kiborult pultos lány, aki rosszul van a vér látványától. Kelletlenül sóhajtok egy nagyot, és csak Cara jelenléte az, ami egy pillanatra kiűzi az oda nem illő gondolatokat a fejemből. Mosolyát és integetését egy biccentéssel viszonozom majd összerezzenek a leeső pohár halk csattanásától. Bár a zene tompít valamelyest rajta, de még így is tisztán hallgató ha mellette ül az ember. Itt tényleg elszabadul a pokol!
Ismét Cara-ra vetek egy pillantást, ki az imént olyan lelkesen leápolta a lányt. Jó kis felmentősereget alkotnánk mi ketten. És persze annak is örülök, hogy jelenleg nem tervez semmi hülyeséget. Vagy ki tudja?

Felicia | Will | Alessia | Max

Komolyan kezd ez az egész este átmenni valami őrült tragikomédiába. A lány, akinek még mindig nem ártana ellátni a sebét, Maximot nézte ki magának valamiért -gőzöm sincs miért és azt hiszem, nincs is sok közöm hozzá-, közben kiderül, hogy Felicia nem bírja a vért. Kezdem ott úgy érezni magam, mint valami hülye főhös, aki próbálna mindent rendben tartani, mégis a végén körülötte lesz a legnagyobb káosz.
Egyedül annyi időre engedek meg magamnak egy mosolyt, amíg intek Willnek -bár nem tudom minek, mert volt egy olyan érzésem, hogy kerül-, utána aztán próbálok ebbe a rusztikus helyzetbe némi rendszert vinni. Felicia viszont elejt egy poharat, így végül én csak bólogatva átsétálok az ő részére és máris az új vendégekre pislogok kíváncsian, mit szeretnének. Három Margarita, két Mojito, egy Cosmopolitan. Nagyon jó. Szívem szerint ezt mindet így sorban lehajtanám.
Olykor Maxra és a szőkére sandítok, néha pedig Feliciat figyelem, hogy sikerül-e rendbe kapnia magát, végül fogok három poharat és töltök magunknak egy-egy Long Island-et. Persze, nem koktélos pohárba, hogy simán azt lehessen hinni, hogy kóla. Ennyi eszem azért van, szóval az egyiket odacsúsztatom Felicianak, a másikat Maxnak, majd egy kacsintással karöltve beleiszok a sajátomba és Willre pillantok, mivel jelenleg nincs más a környéken.
-Hogy tetszik a buli?- kérdezem végül, hogy ne csak bámuljak rá, mint valami hülye, közben elmosok pár poharat, amiket az egyik pincér benyújt nekem egy jól megrakott tálcával.

Mesélői 2.

❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖ ❖

Felicia, Cara , Will
Az orosz származású mixer lány éppen pakolgat valamit az egyik fióknál, mikor meglátja Felicia érkezését, így gyorsan visszazárja azt, megigazgatja a kötényét, és a felső polcról lekap találomra egy üveg alkoholt. Kifelé indulva látja, hogy Felicia egy törött poharat sepreget fel, mire gúnyosan oda is szól neki akcentusával.
- Te lenni nagyon béna, törni itten üveget…- Majd átlépve mellette, nem törődve azzal, hogy Will és Cara éppen beszélgetnek, majd félretúrja Carat a pultból, hogy odaférjen a poharakhoz.
- Húzd magad arrébb, elférni nem lehet tőled. – Szól oda Caranak, majd felpillantva meglátja Willt és ki is szúrja magának a férfit.
- Neked Cicabogar, mit adhatni? Én tudok különleges orosz orgazmus, kérni? – Szempilláit bájosan rebegteti Willre, szinte áthajol a pulton és dekoltázsát is kinyomja, hogy felkínálja bájait a férfi előtt.
Dereck Rider, észre véve az orosz lány viselkedését enyhén szólva is felhúzza magát és gyorsan melléjük sétál.
- Nadia, vegyél vissza. – Olyan hangsúllyal szól az orosz lányra, mintha annak ebből tudni kellene, hogy hol van a helye.
- Hagyd a vendéget és menj vissza inkább a raktárba azért, amiért küldtelek. – Jelentőségteljesen fúrja pillantását Nadia tekintetébe, majd Cara-ra pillant.
- Minden rendben? – Még rá is mosolyog, hisz már jó ideje szemezett a csajjal.
// sorrend: az eddigiek szerint //

Cameron Fairlane , Charlotte Bertolette

A tisztek asztalánál Butler kapitány felállva köszönti az újabb érkezőket, köztük Cameron Fairlanet is.
- Áh, végre ide ért Ön is! Örülök, hogy nem húzta ki magát a feladat alól. – Rákacsint a kapitány, hisz kedveli Fairlanet és meg van elégedve a munkájával. Az asztalnál ül Chace Sawyer tiszt is , aki még új a csapatban, és nem rég került a Constantine fedélzetére. A kapitány magához inti őt, majd valamit a fülébe súg, mire Sawyer biccent és felkelve az asztaltól megindul, hogy felkeresse a kért hölgyet. Charlotte Bertolette-hez sétál, és a következőt mondja:
- Szép estét kisasszony! Butler kapitány üdvözletét küldi, és megkért, hogy átadjam üzenetét, miszerint a tiszti asztaloknál fenn tartottak Önnek egy helyet. Odakísérhetem? – Ha Charlotte nem ellenkezik, akkor odakíséri Őt a tiszti asztalokhoz.
// A kapitány Charlotteot azért hívta oda, mert gyönyörű modell és a tisztek többsége rajong érte. Innentől kicsit szabad a terep, néhány körön keresztül nyugodtan játszatok ;)Sorrend: Charlotte , Cameron//

Alen és Stefan
Alen
Dennis egy kemény kötésű fickó, legszívesebben levetné magáról a fekete inget, hogy valami lazább cuccban lehessen. Nem tetszik neki ez a „meló”, főként azért nem, mert se koktélt nem tud keverni, és a pofátlan vendégeket is nehezen viseli el. Sajnos, ki is fog egyet, Alen személyében.
Dennis felvont szemöldökkel pillant a középkort már jócskán átlépett fickóra és legszívesebben helyből neki menne, nem is tűri a fickó dumáját.
- Lesz, ha kiszabatom a bőrödből. – Már lépne ki a pultból, mikor mellettük terem Asif Sheehan, ki szintén pincér, s Dennis füléhez hajolva oda súg valamit, majd Alenre pillant.
- Uram, mit adhatok? – Átveszi Dennis helyét a pultnál, aki morcosan sétál arrébb, és le sem venné a tekintetét az őt felidegesítő vendégről.

Stefan
- Mindjárt, csak ki kell mennem a mosdóba. – Anna gyorsan elsiet, de még le sem lépett, egy pincérnő máris odalép Stefanhoz.
- Uram, egy hölgy kéri , hogy fáradjon a pulthoz, ezt pedig Önnek küldi. – Átad Stefan kezébe egy koktélt, majd ahhoz a pulthoz vezeti, ahol Alen is van. Az ismeretlen nőnek azonban egyelőre nyoma sincs.
// sorrend: Alen , majd Stefan és bárki becsatlakozhat hozzátok , néhány körön keresztül szabad a pálya //

Akik most nem kaptak mesélőit, ne csüggedjenek, azért nem kaptatok, mert kialakulóban van nálatok egy-egy játék. De idővel ti is kaptok majd Wink

( Juliette, David, Alessia és Maximo)

**Ajánlott tartalom** Hi Darling, this is my name