David Gregory Silverstone

❝"People are only good as the world allows them to be!"

  Nem mondom, hogy az én életemen olyan könnyű volna kiigazodni. De soha nem is volt rá szükségem, hogy megértsenek, mindig is az egyedüllét erősített, már gyerekkorom óta. Apám elhagyta anyámat, aki aztán később meghalt rákban, és így tovább, és így tovább. Nem ez a lényeg. A lényeg az, mikor kuszálódott össze minden. Persze a külvilág felé igyekszem a gondtalan producer képét mutatni, akinek nincs lehetetlen akadály, melyet ne tudna leküzdeni, de újabban én se nagyon igazodom ki a saját gondolataimon… a saját érzéseimen. Azt hiszem, akkor kezdődhetett ez az egész, amikor elkezdtem döntögetni Trish barátnőjét, Bellt. Ott kezdtem el először igazán agyalni, mi is lenne a helyes döntés ,de valójában a mai napig nem jutottam dűlőre önmagammal, és igazából ugyanott folytatom most is, ahol eddig tartottam. Felszálltam a Constantine fedélzetére Bell-lel, de valami azt súgja nekem, hogy ez nem lesz egy olyan könnyed hajóút, mint aminek gondolom. Bell fantasztikus nő, de ott van Trish… az a nő az életemben, akit soha nem tudtam kiverni a fejemből, és bármi történt, akármilyen durván vesztünk is épp össze, mindig békülés lett a vége, mert nem tudtam tőle szabadulni, a gondolatától, az illatának az emlékétől, sem az érintéséétől.
Emlékszem arra az éjszakára, mikor bekopogtatott hozzám azzal a válóperes papírral, és minden áron azt akarta, hogy írjam alá. De az én figyelmemet sokkal inkább lekötötte az, hogy ujjaimat gyengéden végighúzhassam vonzó combján, és finoman feljebb tűrjem szoknyáját. Derekánál a falhoz szorítottam, még rémlett, hogy arra kért, hagyjam abba, aztán mikor ujjaim becsúsztak a lábai közé, apró nyögése már teljesen mást árult el vágyairól. Pillanatokon belül már az ágyamon feküdt, a fehérneműjét pedig egy könnyed mozdulattal lehúzva dobtam félre. Tudtam, hogy azon az estén már nem lesz rá szükség, és nem is volt. Édes nyögései egyre inkább kezdték megtölteni a szobát, és szépen lassan mind a ketten teljesen elfeledkeztünk arról a nyavajás papírról, amely addigra már elárvultan hevert a földön, valahol a szoknyája és a bugyija mellett, ahol akkor ejtette el, mikor ujjam gyengéden a testébe csusszant, mikor éreztem, hogy már kellőképpen benedvesedett odalent. Nem tudom, meddig bírtuk aznap éjjel, de az biztos, hogy annak az emlékét egyikünk sem lesz képes elfelejteni. Nem is voltam hajlandó leállni, míg remegő teste a csúcsot elérve el nem ernyedt, hogy karjaimba vehessem és forró ajkait csókolhassam, míg szemhéjai le nem csukódnak, hogy lassan álomba merüljön.
Most pedig… oldalra fordítom a fejem, és az ágyamon szőke fürtjei mögött megpillantom Bell arcát. Csillogó szemeivel néz rám, szája mosolyra húzódik, majd odahajol hozzám, hogy megcsókoljon. Én még gondolataimba mélyedve figyelem közeledő ajkait, hogy elmosolyodva viszonozzam a csókját, kezeim pedig besimítsanak a blúza alá. Hallom a kéjes sóhajt, bármennyire is próbálja elnyomni azzal, hogy az ajkába harap. Sosem szerettem, mikor gy nő így tesz, hiszen egyértelmű, hogy a férfi szereti ahllani, hogy a partnere élvezi, amit tesz vele. Így aztán mohóbban vettem birtokba ajkait, miközben rámarkoltam a fenekére, és egy fordulattal magam alá tepertem, hogy aztán ujjamat kéjesen végighúzhassam testén, miután legomboltam róla a blúzát, és láthatóvá vált számomra fedetlen teste. Végigcsókoltam rajta, de még mindig megpróbálta visszafogni a sóhajait, így hamarosan megszabadítottam nadrágjától és az őt takaró vékony kis vászonanyagtól, hogy hozzáférhessek legérzékenyebb pontjához. Felszakadt belőle a nyögés, nekem pedig csak ennyi kellett. Birtoklási vágyam újfent eluralkodott rajtam, és addig kínoztam őt további kényeztetésekkel, míg hangos nyögései lassan de biztosan meg nem kezdték tölteni az egész szobát. Elégedetten hagytam magára aludni, miután hangos sikollyal alélt el a karjaimban, én pedig kiléptem az erkélyre egy cigi erejéig. Megint Trish jutott az eszembe és az az őrületes éjszaka, amit együtt töltöttünk, miután közölte, hogy beadta a válópert. Komolyan mondom… engem a nők fognak egyszer a sírba rakni. Bár mondjuk, szép halál ez nem vitás.
Bár az még mindig eléggé kérdéses a számomra, hogy két ilyen kaliberű „tűz” között hogyan is igazodik el az ember. Mondjuk révén, hogy itt ez a hajóút, talán lesz időm egy kis pihenésre. Talán. Hm… szép is az élet, mondtam már?

Elfogadva

❝Hát David... Üdv a hajón!^^
Neeem volt semmi, amit az et-ben leírtál, nagyon tetszett az érzelmi kavalkád, amiket kiemeltél, tetszett, hogy mind a két lányt szerepeltetted benne és hogy ilyen szépen összeszedett lett. Nem is vagy te olyan rossz, mint ahogy az ember először gondolná! Bár, azért amit a feleségeddel tettél... *nah jó, nem ítélkezik*
Szóval hajrá, tessék a hajóúton összeszedni magad, vagy tönkretenni a lányok életét... ahogy alakul x"D Azért avit foglalni ne felejts el, jó játékot!^-^