Dorcas Odette Balsey

❝A penny for my thoughts, oh, no, I'll sell 'em for a dollar
They're worth so much more after I'm a goner
And maybe then you'll hear the words I been singin'
Funny when you're dead how people start listenin'

Kopp. Kopp. Kopp.
Három rövid kopogás a széles, tölgyfából faragott bejárati ajtón. Türelmetlen szuszogás. Tűsarkak vergődése a felmosott verandán. Ide-oda. Ide-oda.
Kop-kop-kop.
A színes üveg mögött nem gyúl fel lámpák narancsszín fénye. A sötét árnyak az egyetlenek, melyek haptákba vágják magukat jelenlétére és visszabújnak a magas bútorok mögé.
Kopp. Kopp. Kopp.
Az éjszaka háborítatlan marad. A ház alszik tovább. Csak a terasz mellé ültetett szomorúfűz hegyes levelei zihálnak, amint a szél megcsiklandozza fehérre mázolt, porcelán hasukat. Mélyről jövő sóhaj nyikordul ki a kertkapu mázolt ajkai közül. Elhullott levelek csörtetnek végig a verandára vezető beton-ösvényen, lábaik száraz nyoma nevetést hoz az őszi kertbe. Árnyékot fest az utcai lámpa tompa fénye minden gondosan nyírt bokor alá. A vérmes szél régi szeretőként kapaszkodott bele a fűszálakba, szenvedélyesen ránt rajtuk egyet, hogy érzékeltesse: Ő az úr.
A sötétben nem látszanak az ősz vidám színei. Nem fogja el az emberlányának szívét melegség a lehullott falevélkupac láttán. Nem mosolyodik el, nincs semmi kecsegtető az éjszakában. Minden barátságtalan és zord. Mintha megállt volna az idő.
Bántó volt az emberek által machinált zajoktól megfosztott csend. Gondolatai máris behálózták agyát. Kezdett elveszni az önvádaskodó eszmefuttatásokban.
Gratulációt akart hallani, szívélyes fogadtatást, biztonságot nyújtó ölelést.
Gyenge volt ő ehhez.
A vodkás üveg nyakára csavart ujjak várakozóan jártak fel-alá felváltva a kecses üvegen. A bensőjében növekvő feszültség fokozódott, ahogy elhallgatta a gyűrűk éles koppanását a törékeny üvegen.
Beszélni akart valakivel. Vigaszra vágyott, támogatásra, megerősítésre.
Élete minden pillanatát bánta, míg nem kapott visszajelzést döntése pozitívumáról. Bátyja mindig is a legjobb személy volt hiúságának kovácsolására. A forró vas úgy formálódott cikornyássá, ahogy bátyja ütötte édes szavaival. Szüksége volt a figyelmére!
Elhanyagolva érezte magát. Magányosnak.

Kétségbeesése őrült eszméket szült fejében, de az adrenalin ahhoz is hozzásegítette, hogy olyan hasznos emlékképek jussanak eszébe, melyek besegítették őt a házba.
Ösztönösen kapott a legközelebbi ablakpárkányhoz, ahogy a virágcserép mögött sejtette a pót bejárati kulcsot. Mintha csak nekem lenne kitéve. Miért is nem adták még nekem? Boríték se kell, csak nyomják a markomba.
Ha elgondolkozott azon, hogy miért is nem hatalmaztak még fel annak a lehetőségével, hogy szabad bejárást kapjon a kétszemélyes családi házba, biztosan elkeseredés ült volna ki finom vonásaira. Az előzetesen elfogyasztott alkoholmennyiség útját állta a hosszas koncentrációsképességnek.
Pipáljuk is ki a rövidke listán az alkohol kedélyjavító hatását!
Hosszan kereste a kulcslyukat. Mikor sikerült kinyitnia a nyílászárót automatikusan beborult az előtér puha szőnyegére. Először négykézlábra tornázta magát, felnyalábolta a most már teljesen kiürült vodkás üveget, félig elszívott cigarettáját kihajította, s az ajtót csak utána lökte be.
Arra még lerészegedve is emlékezett, hogy sógornője nyomatékosan megkérte, soha ne caplasson át utcai mocsoktól bűzlő cipőben az ő drága szőnyegén. Így hát lecsapta az üres alkoholos üveget a parkettára, mely pont olyan ingatag volt, mint a mellette ülő lány, így végighasalt a padlón. Neki fel sem tűnt mekkora hangzavart okozott a fulladozó némaságban.

A hálószoba irányából motoszkálás hangzott fel, félénk sustorgás, de fényt nem gyújtottak, így az előszoba padlóján cipőjével bajlódó Dorcasnak fel sem tűnt eltompult érzékei miatt a társaság.
Percekig tartott, míg két lábára helyezte testsúlyát. Leküzdve hányingerét és szédülését azonnal eszébe jutott, Akiért idejött.
Sietni próbált, de a legbiztonságosabbnak a csoszogás tűnt, így a hálószobát csak sok idő múlva érte el. Számára óráknak tűntek a percek a zavaros időben.
Belökte a hálószoba ajtaját, és máris a széles franciaágyat célozta meg. Embereknek csak hűlt helyét találta. A hálópapucsok eltűntek az ágy mellől, a köntösök sem voltak helyükön. Csak a meleg ágynemű jelezte, hogy percekkel ezelőtt itt még két ember békésen aludta az igazak álmát.
Belemarkolt a puha ágyneműbe, hogy ha sikerült nem az ágy keret mellé huppannia, akkor magára tudja húzna a meleg, törődést árasztó paplant.
Észre sem vette, hogy teste a fáradtságtól előre-hátra dülöngélt, szemei a lágy ringatózástól egyre laposabbra tárultak csak ki.
Nem akart elaludni, várt. Csak pihentette szemeit.

Reflexszerűen záródtak össze szemhéjai, ahogy valaki felpattintotta a villanyt a hálószobában. Próbálta kezeivel is védeni retináját az éles világosságtól, de az alkohol mámorától szemeit sem találta meg, fájdalmasan orrba vágta magát.
- Oliver! Oliver! - az ajtóban álldogáló nő arcáról eltűnt a félelem, meglepett sem volt. Selyem köntösét erősebben meghúzta derekánál, majd két kezét dühösen csípőjére tűzte.
Világ életében utált engem ez a nő. Most sem örül nekem… miért is örülne, fél három van. Holnapra táskásak lesznek a kis szemei, és a vakolat sem fogja eltakarni a lila karikákat. Jaj, de nagyon fog utálni. Ja, nem… mint mondottam már utál.
- Olier, azonnal gyere ide! – sipítozott tovább és az addig kezében tartott baseball ütött az ajtó mellé állította.
- Megvan? Mi jött be? Mosómedve? – A sokat hívott Oliver is felbukkant végre. Kócos haját bedugta az ajtón, de csak feleségét figyelte. Az ágyon ülőt még észre sem vette.
Vele ellentétben az érkező lány szemei élettel teltek meg, mosolya örömteli lett, ahogy megpillantotta a férfit.
- A mosómedvék nem öntik ki a vodkát az előszobában és nem járnak harmincnyolcas tűsarkú szandálban!
Megölöm. Megölöm. Megölöm. Ne visítson már, fáj a fejem.
Olivernek látnia sem kellett, máris rájött ki a váratlan vendég az éjszaka közepén. Sóhajtva fordult a spicces húgához, aki az ágyról lassan lecsúszott.
- Nyugodj meg, csak Dorca…
A friss házaspáron jól látszott, hogy még egy betörőnek is jobban örültek volna, mint a fiatal lánynak. Nem váltottak több szót, míg a feldühödött nő kicsörtetett a hálószobából, Oliver húga felé indult.
- Csak Dorca? Nem örülsz nekem? – kérdezett vissza sértettséggel hangjában a fiatal szőke, s ami erejéből tellett, kimászott az ágy végébe.
- Mit csinálsz itt, Dorca? Részeg vagy…
- Részeg vagyok, bűzlök a cigarettától, fél órája másztam ki egy otromba férfinek az ágyából, de! – azzal magasba emelte mutatóujját, s hatásszünetet tartott. - De! Szerkesztő leszek a The Seattle Timesnál. Hallod? Holnaptól cikkeket írok, és mindenki olvasni fogja!
A lány egyre hangosabban beszélt, és ha képes lett volna a szilárd talajon megállni, akkor lett volna olyan elvetemült, hogy most ugrálni kezdjen a rugós matracon.
- Mit műveltél? – bátyja nem örült együtt vele. Soha nem volt rá irigy, maga is fürdött húga sikerében és támogatta az életben, de ez nem az a pillanat volt, mikor meg akarta dicsérni. A lány hiába várta bátyja vállveregetését, megkövülten nézett testvérére.
- Széttettem a lábam.
Közönségesen hangzott, s maga is az volt, mikor képes volt lefeküdni az újság főszerkesztőjével egy állás reményében.
- De jól jártam, Olly… más analizálhatja a kezdő újságírók sorait, nyomdába megy, s hosszú évekig nem kap lehetőséget, hogy írjon. Én viszont kaptam. Jól teljesítettem…
- El tudom képzelni mennyire jól teljesítettél – undorral mérte végig húgát. Nem akarta bántani, tisztában volt vele, hogy a tizenkilenc éves lány mennyire ingatag, de nem tudta letagadni csalódottságát. – Kiviszlek a kanapéra ott fogsz aludni. Holnap pedig átgondolod ezt a marhaságot.
- Marhaság? Olivér, van munkám! Vannak kapcsolataim!
- Ez nem kapcsolat. Ez…
- Mondd csak ki, hogy kurva vagyok.
A két kék szempár egymásnak feszült. Sokáig hallgattak. Dorca vigaszt várt. Pár kedves szót, hogy megnyugodjon, ne nézze magát még kevesebbnek, mint addig. Olly is vigaszt várt. Semmissé akarta tenni a hajnalt. Elfelejteni ezt az egészet, kivágni az életükből a pillanatot, mikor a húga feláldozta erkölcseit. Elnyugodni látszottak indulataik. Mind a ketten bánták az estét. Mind a ketten másért.
- Egy kurva vagyok, Olly.
- Egy kurva vagy.
Ahogy Dorcas józanodott, egyre több dologban értettek egyet…

Elfogadva

❝Az első sorok után már bevallom, izgatottan vártam, hová is sodornak azok a falevelek , de megérte a várakozás, mert nagyon tetszett, ahogyan leírtad Dorcas életének egy szerintem elég meghatározó estéjét. Tényleg tetszett és hogy Adrian szavaival éljek: ha azt gondolja a kisasszony, hogy ez volt élete legszörnyűbb estéje, hát majd gondoskodom arról, hogy legyen ennél is rosszabb vagy jobb? Na ezt majd Kegyed eldönti . Várom a játékunkat *.*